Én, az optimista csillagász

Ugye, mondtam én nemrégen, hogy nem kell elkapkodni ezt a költözködést. Pedig milyen jól hangzott, hogy felfedezték a Kepler22b kódjelű bolygót, ami alkalmas lehet az élet befogadására. Aki akkor mégsem hallgatott rám, és hebehurgyán már kezdett csomagolni, az most nyomja meg az újratervezés gombot: potenciálisan lakható idegen bolygót fedeztek fel a Föld szomszédságában amerikai csillagászok. Az a neve, hogy CJ 667Cc. Mondjuk annyira azért nincs közel, hogy valaki azt higgye, hogy ebben a szép névben a CJ esetleg - mint a kocsiknál - a Kolozs megyei rendszámot jelenti. Egy kicsit odébb van, a Skorpió csillagképben, 22 fényévnyire (= 22 x 9.460.530.000 km).

              Itt a Skorpió csillagkép, innen tessék önállóan eligazodni      (fotó: polaris.mcse.hu)

A Kepler22b 600 fényévnyire volt, ami mégis csak jelentős különbség - ha nem emberöltőben mérünk, de most nem kicsinyeskedjünk. Az is jó hír, hogy amíg a Kepler22b 2.5-szer, addig a CJ 4.5-szer nagyobb a Földnél, tehát lesz hely bőven. Nem is értem, eddig hogy nem vették észre?! Az is előnye a Kepler22b-hez képest, hogy míg az 290 nap alatt kerülte meg a csillagát, addig a CJ mindössze 28 nap alatt. Vagyis havonta lesz szilveszter, újjjé. Az új kéró hőmérséklete a tudósok szerint se nem túl hideg, se nem túl meleg, hanem pont jó (ami azért nem túl tudományos meghatározás). Folyékony víz léte is elképzelhető ott - mondják, ami azért elég fontos lenne, ez egy olyan sarkalatos kérdés, amit még tisztázni kellene. Mint azt is, hogy van-e levegő, oxigén?
A tudósok szerint az is lehetséges, hogy már eleve van is ott élet. Na, ez sem mindegy, mert ha nem mi leszünk a elsők, akkor milyen fogadtatásra számíthatunk? Vigyünk-e magunkkal esetleg némi üveggolyókat, apró tükröket, színes szalagokat, tömjént, mirhát, miegyebet az önnön felfedezésükre váró őslakosok elkápráztatására. Vagy inkább az lehet, hogy nem ők fognak minket istenekként fogadni, hanem mi tátjuk el a szánkat?
Bár, mint mondtam, ez a CJ sokkalta közelebb van, mint a Kepler22b, mégis tűnődöm: azért mégis csak elég sok az a 22 X 9.460.530.000 km.
De sutba a kishitűséggel: egy nemzetközi kutatócsoport éppen tegnap lelt meg egy neutroncsillagot, amelyik ötmillió km/h sebességgel száguld!

                   Na, ahajt rohan az a neutroncsillag, lám, mutatja a jelölés      (fotó: erdon.ro)
Teee, nekem kéne egy olyan fényképezőgép, amelyik azt le tudja követni, még ha egy parányit be is mozdul a kép. De most nem ez a fő csapásvonal, hanem az, hogy ha meglelték, hátha valamilyen módon kiókumlálják ezek a csillagászok, hogy hogyan lehetne szert tenni ilyen nagy sebességre. Aztán, ha már rátettük az istrángot, mit nekünk 22 fényév?! Lenne annyi lóerőnk, hogy még jószerével alig lépnénk rá a gázpedálra, máris a fék után kellene kapkodni, nehogy túlmenjünk a CJ-n. De ha egy kicsit elbambulunk, vagy rossz helyen kanyarodunk be, akkor sincs semmi baj, megyünk tovább a Kepler22b-re.
Én mondom, van jövőnk. Legyünk optimisták. Ehhez más sem kell, csak mindig ezeket a távcsöveket kell bújni, és nem kell a kis földhözragadt környezetünkkel bíbelődni.