Börtönből ki. Börtönbe be?

A legkapósabb bulvárhír ezekben a napokban Magyarországon, hogy "pillanatokon belül szabadul", illetve ma hajnalban már szabadult is, a Viszkis.

                                                                                                                                            (Fotó: erdon.ro)
Ő ugye az az Ambrus Attila, aki az UTE jégkorongozója volt, de sokkal nagyobb hírnevet szerzett azzal, hogy hat éven keresztül 30 bankot rabolt ki vakmerő módszerrel, ráadásul minden helyszín közelében fogyasztott előtte egy-egy pohár viszkit - innen a ragadványnév. Senki sem gyanakodott rá, aztán egyszer csak lebukott. Már-már Rózsa Sándori népi hős lett, az emberek valósággal szurkoltak neki, hogy az általa többször is lóvá tett zsaruk ne kapják el. Na, ebben is volt azért szerepe a (bulvár)sajtónak, hiszen azért mégis csak egy bűnözőről beszélünk, akit 12 éves (17 évre ítélték, de jó magaviselete miatt hamarabb szabadult) börtönbüntetésének letöltése pillanatában 200 millió forintos adósság vár, a bankok felé. Igaz, hogy több szakmát is kitanult, meg több diplomát is szerzett példás magaviselete mellett a dutyiban, de mindez még nem garancia az élet biztos újrakezdéséhez.

                                 Keramikusnak is kitanult                                         (Fotó: blikk.hu)


A hírverésnek megfelelően a magyarországi portálokon bőven kommentálják az olvasók a hírt. Természetesen vannak pártolói is a viszkisnek, meg vannak ellendrukkerei - bár utóbbiak alig-alig. Például vitáznak arról, hogy valóban kell-e fizessen a bankoknak, vagy a pénzintézeteknek megtérítették-e már a kárt a biztosítók, csak erről hallgatnak. És ennek nyomvonalán haladva máris elérkeznek oda, hogy már nem a viszkisről esik a szó, hanem a bankokat szidják (nem is teljesen érdemtelenül).
Míg a viszkis szabadult, egy másik híresség előtt meg talán kezd kitárulni a börtönajtó.
Na, de ehhez egyelőre nem kell nagy reményeket fűzni: Két év letöltendő börtönbüntetésre ítélte első fokon a legfelsőbb bíróság Adrian Năstase szociáldemokrata politikust hétfőn. Az egykori miniszterelnököt – akit a bíróság bizonyos jogainak gyakorlásától is eltiltott két évre – egy korrupciós perben ítélték el, amely Năstase 2004-es államfő-választási kampányának finanszírozásával kapcsolatos. A politikust azzal vádolták, hogy az Állami Építkezési Felügyelet egyik hivatalos rendezvényén gyűjtött pénzzel finanszírozta választási kampányát. Az ítélet nem jogerős. (Krónika)

                                                                                                                           (Fotó: kronika.ro)
Ha csak erről az egy ügyéről beszélünk, ennek is számtalan mellékszála van - néhány részlet itt. Természetesen azzal védekezik, hogy politikai leszámolás zajlik ellene. Ilyenkor ezt szokás mondani. Talán ha arról is szót ejtene, hogy mi lett a pénzzel...
Emlékszem, annak idején, talán 2005-ben lehetett, az élesdi cementgyár újraavatásakor (egy svájci cég vette át) kerültem kézzelfogható közelségbe hozzá (remélem, ez nem számít úgy, hogy gyanús közegbe keveredtem). Az ünnepségen be lehetett menni a gyárba, illetve egy részébe, meg sajtótájékoztatót tartott a cégvezetés, meg a miniszterelnök. Minden szép volt, mindennel meg voltak elégedve. A bukaresti sajtósok, akik jobban beleláttak a dolgokba - meg azért, valljuk be, magabiztosabban is mozognak - tettek fel kényelmetlen(nek szánt) kérdéseket Năstasénak, de az nem az a szitu volt, ahol bármi is történhetett volna...
Szóval, vissza a bírósági döntéshez.
Amikor a kolozsvári bírótpolgármestert pár hónapja bekísérték vesztegetés és korrupció vádjával, egy ismerősöm megjegyezte: már nem is gondolunk arra, hogy a rendőrség azért intézkedett, mert az a dolga - akár egy ilyen nagyváros polgármesterével szemben is (mint normális országokban), hanem mert arra kapott utasítást. Vagyis a polgármester - akinek a hírek szerint nem ez volt sem az első, sem a legnagyobb összegű ilyen ügylete - valakinek keresztbe tett, vagy nem adott le eleget, vagy rosszat szólt, aztán hirtelen csak elérte az "igazságszolgáltatás".
Most ugye a volt miniszterelnök politikai leszámolást emleget. Tudjátok mit? Én még el is hiszem neki, hogy ez is benne van. Melyik párt nem szerez magának "piszkos pénzt", főleg választási kampányban. Hát akkor a kormánypárt, amelyik kezében van a hatalom?! Meg még dörgölőznek is hozzá az előnyökre vágyók. Naná, hogy vannak, akik le akarják taszítani a csúcsról az ott levőt. Mindez persze ne szolgáljon mentségére, sőt, a vádlottak padjához kellene még jó pár deszkát hozzá ácsolni, hogy legyen helyük a többieknek. Például azok közül is, akik most igazság után kiáltanak - a Năstase ügyében.
Kíváncsi vagyok, valóban leültetik-e? Hiszen, ugye, első fokon született az ítélet, nem jogerős.
Meg aztán arról se feledkezzünk meg, hogy nem a skandináv országokban vagyunk, ahol a politikust is az egyszerű emberi jogok illetik csak meg.
Meg arról sem, hogy idén választások is lesznek. Na, az lesz aztán még csak a hajcihő. Talán még Năstasénak is osztanak benne szerepet. Szerinted nem? Gondolj csak arra, hogy abban az országban, ahol még Iliescut is sokan bálványozzák (Ceauşescut már nem is említem), ott egy politikus nem tud annyit lopni, csalni, hazudni, hogy fanatikus rajongói elforduljanak tőle. Aki pedig szavazatot (sőt, esetleg pénzt is) hozhat, az hasznos ember. Az igazság meg várhat még egy kicsit.

Haifai képek

Az alábbi Haifa-i képeket már korábban kaptam Judittól, Izraelből.
Kicsit elkéstem azzal, hogy - hozzájárulásával - közzétegyem őket, de talán most is jó lesz, tekintve, hogy odakint (mármint nálunk) -5 -10 fok körüli a hőmérséklet, a képek meg a nyári meleget árasztják.
Az első egy kis tengerparti "séta":

Itt pedig a híres Perzsa kert - amit a helyiek is nagyon szeretnek, eltekintve attól az egy "szépséghibájától", hogy... arabok építették:

Végül pedig egy részlet a városból:

Továbbra is várom, hogy küldjetek fotókat onnan, ahol olvassátok a bejegyzéseimet - hogy ehhez hasonlóan közzétegyem. Rajta! (rczcs@citromail.hu)

...keresem a hangot

Na, hát válogathattunk.
Lezajlott az 57. Eurovíziós Dalfesztiválra az első nemzeti válogató.

                                                                                                                 (Illusztráció: eschungary.com)
Már korábban írtam arról, hogy szerintem ez az egész dalfesztivál leginkább arról szól, hogy ott kell lenni, mert a döntőt világszerte 100 millióan nézik. Aztán az nyer, akire a legtöbben szavaznak - más országokból, tehát leginkább az országok iránti szimpátia győz. Meg az a fontos, kinek mennyi vendégmunkása van idegenben. Meg kisebbsége más országban.
De vissza a mi nemzetinkhez. Most valahogy rájöttek, hogy ebből is egy showt lehet csinálni. Nemzeti válogatót a nemzeti tévéadón. (Nehogy már ők kimaradjanak, hiszen sem X Faktoruk, sem Megasztáruk.)
Meg demokratikusat is. Bárki jelentkezhetett. Meg is tették 202 dallal. Aztán 20-at a publikum elé eresztenek.
Bekerült az elitbe a sepsiszentgyörgyi Dancs Annamari is, aki éppen a Budapesti Operettszínház művésze. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád üstökön is ragadta az alkalmat, hogy buzdítsa a székelyeket a szavazásra: „Dancs Annamari dala 202 jelentkező közül bejutott az első 20-ba, amire büszkék vagyunk, és még büszkébbek lennénk, ha egy sepsiszentgyörgyi lány képviselné Magyarországot az Eurovízión”. Hát persze, hogy érthető, mi mást mondhatott volna?! De ez is olyan, mint az egész verseny, szavazzunk rá, mert a mienk, nem azért mert jó. Utóbbiért nem is nagyon szavazhattak volna, szerintem.
Elég kínos volt, hogy az első elődöntőt szervező stáb nem tudott megbirkózni a hangosítás feladatával: többször is néma maradt a bemondók mikrofonja, nem is beszélve az egyik dal közbeni malőrről, amit, ugye, meg is ismételtek. Ilyenért egy falunapon is beszólnak a hangosítóknak. 
A zsűrit meg mindig lehet szidni, mint tudjuk. A zsűri mindig is nehéz helyzetben van. De a néző is. Elsőként talán akkor, mikor nem is tudja egyik-másik zsűritagról, hogy egyáltalán mit is keres ott. Persze, értem én, hívták, oszt ment. Aztán való-e zsűribe az a zsűritag, aki bármelyik előadásra 10, 9, de minimum 8 pontot ad, mikor tudja, hogy 10 dal közül kell választani, tehát ő, mint szakértő zsűritag, nem rangsorolt. Nem tudott különbséget tenni?! Akkor minek van ott?
Mikor senkiről nem tudnak/mernek/akarnak egy rossz(abb) szót sem szólni, akkor már csak hab a tortán, hogy a nem csak szerintem rettenetesen  - hogy is mondjam, hiszen egy hölgyre mégsem illik azt mondani, hogy bűnronda - szóval, khmmm, nem előnyös arcberendezésű előadónak a szemébe mondják, hogy gyönyörű?! Az vitathatatlan, hogy szép hangja van, de éppen annyira már nem nézzenek hülyének. Az még oké, hogy botfülünek tartanak, mert lehet az is vagyok, de ez nem egy szépségverseny, ne tessék már ...
Ízlés dolga, hogy kinek melyik stílusú előadó tetszik. Engem speciel már Caramel látványától is kiver a víz, mert rögtön fülembe cseng a rezegtetős-vinnyogós-nyávogós előadási mód (amit persze nem csak ő művel). Nem vitatom, hogy van hangja, és azt is elfogadom, hogy sokan szeretik - ezért tehát senki ne háborodjon fel.
Ha én lennék a zsűri - hát én nem tudnám eldönteni, hogy az eddig látott 10-ből kit küldenék Bakuba.

                                       (Illusztráció: popkult.blog.hu)

Talán Tóth Gabi lenne az, aki leginkább passzolna az eurovíziós környezetbe, de csak temperamentuma      miatt mondom ezt, és jobb híján.

Azt hiszem, túl sok "sztárt" termel ki Magyarország önmagához képest az egymás sarkára taposó "tehetségkutató" versenyekkel. Az sem lehet véletlen, hogy az igazán nagyok sem az előadók, sem a dalszerzők között nincsenek ott.
Továbbra sem vagyok lelkes, ami ezt a sorozatot illeti. Persze tudom, hogy ez senki álmát nem fogja zavarni. Nekem sem okoz lelki sérülést.
Meg persze szakértő sem vagyok. Annak ott a zsűri.

Improvizáció

Pár napja írtam arról, mi mindennel mulathatja az időt az, aki nem feltétlen azért van jelen mondjuk egy színházi előadáson, mert érdekli, hogy mi zajlik a színpadon. Például játszik a telefonján, sms-ezik, fecebook-ozik. Az is érdekes ellenben, miként reagál, vagy reagálhat az előadást zavaró körülményekre az előadó.
Azt hiszem, a leggyakrabban előforduló eset, hogy úgy tesz mindenki, mintha nem történne semmi.
Hallottam már olyat is, hogy a színész egyszerűen "kiszólt" a nézőtérre.
A youtube-on van egy videó egy ilyen esetről. Egy hegedűművész szóló koncertjén egyszer csak megszólal egy telefon.

                                                                                                                           (Illusztráció: technet.hu)
Legyünk jóhiszeműek, tételezzük fel, hogy nem valami furmányos reklámfogás a videó, hanem valós helyzet.
Na, akkor viszont zseniális. Megszólal a telefon. A művész "lassít", majd megáll. Hallgatja a nokia egyik legismertebb csengőhangját, majd nagyszerűen, zenei tréfával üti el a kellemetlenséget: rákezd a csengőhangra, sőt, még egy kicsit improvizál is belőle.
A közönség tapsol, a művész meghajol. Elegáns. (Videó itt.)
Szerintetek megtörtént, vagy beállított sztori?
Te hogyan reagáltál volna?

...s hazamentek a legények

Mindenki ellőtte a puskaporát, és lassan elül a vadászat zaja is.
Nem az én jóstehetségemet dicséri, de bejött idén is, hogy a Bályok melletti, Ion Tiriac vadászbirtokára érkező vendégek szórakozását nem zavarta semmi. Pedig most tényleg volt újdonság: több országból érkezett aktivisták gyűltek össze tiltakozni az általuk mészárlásnak nevezett vadászat ellen.

                                                                                                        (Fotó:  Szeghalmi Örs / Bihari Napló)
Azt is mondhatnánk, hogy mindenki megkapta amit akart.
1. A mindenféle úri népek lődözni jöttek (állítólag idén rekordot döntöttek, és 254 vaddisznót terítettek le), ezen felül voltak nekik koncertek, kaja-piáról nem is beszélünk, és a hivatalos megfogalmazás szerinti szocializációs (?) és üzleti találkozókra is minden bizonnyal találtak időt.
2. A romániaiak mellett Németországból, Hollandiából, Ausztriából és Angliából érkezett állatvédő aktivisták elkönyvelhették, hogy újabb akciójuk volt Romániában; a média olyan nyilvánosságot adott nekik, amelynél nagyobbat most el sem várhattak; és a külföldiek még kirándultak is egy jót, feltételezem, volt rávalójuk.
3. A helyi lakosokat hajtóknak, meg kisegítő személyzetnek szokták felfogadni, most is így volt - ők is elégedettek lehetnek, mert jól meg szokták fizetni őket, és még a lelőtt vadakból is jut nekik.
4. A környékbeli lakosok, gazdák is jól jártak azzal, hogy bár a vaddisznók egy részét erre az alkalomra nevelik, azért van elég - sőt, korábbi ottani beszélgetésekből tudom, hogy túl sok is - azon kívül is, és ezekből is fogyott most. A vaddisznók ugyanis össze-vissza túrják a vetést, a szántást, nem ritkán a kertekbe is betolják az agyarukat.
5. A levadászott állatok húsa évente gyerek- és idősek otthonaiba kerül, adományként - tehát azok is jól járnak. Igaz, erről kevesebb szó esik a médiában - ez némileg rontana a szenzációra, az olvasók/nézők felháborodására számító híren. Az állategészségügyi illetékes szerint 194 vaddisznót lőttek ki szombaton, ezeket már ellenőrizték, és nem találtak trichinella-fertőzést, a további 60-at ma, vagyis hétfőn ellenőrzik, így a húst azután szállíthatják.
Azt hiszem ennyi, legalábbis nem jut több eszembe.
"Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények."
Folyt. köv. jövőre.

Célra tarts!

Apa, kezdődik!
Emlékeztek még erre a reklámra?
Hát, most megint mondhatnánk. Kezdődik a felhajtás: a hét végén tartják Bályokon a Ion Ţiriac-féle vadászatot. (Pontosabban a Bályok községhez tartozó Nagyalmás melletti erdőben.)

          Tavalyi fotóim. A hívatlanokat csak a vadászterület kapujáig engedik

A mindenüvé befurakodó politika, de leginkább a sajtó, a bulvár veri már a tamtamot. Uborkaszezon van - bár idén soron kívül bejött ez az országosra dagasztott tüntetés-kabaré hullám.
Erről az egész cirkuszról ezt írtam 2 évvel ezelőtt:

              Vadászok a célkeresztben

"Mi az, ami egyaránt jellemzi Charles Bronson mozihőst, John Huston rendezőt, I.Ferenc József császárt, I.Miklós cárt, János Károly spanyol királyt, vagy éppen a politikus Otto von Bismarckot, esetleg George Busht? A vadászat szeretete köti össze őket.” Így kezdődik bizonyos Bernhard Eibisberger könyvének ajánlója, melyben 25 híres személyiséget mutat be vadásztörténeteiken keresztül. Mindezt csak annak példázatatént idézem, hogy a nem olcsó vadászat mindig is az azt magának megengedhető társadalmi osztály szórakozása volt. Talán nem lövök bakot megállapítva, hogy így lesz ezután is, hiszen egyfajta státuszszimbólum. Ennek pedig egyenes következménye, hogy olyan réteg is van, amelyik számára ez a hobbi vörös posztó. Pár napja már hatodik alkalommal látta vendégül bályoki vadászbirtokán a volt teniszező, manapság az ország egyik leggazdagabb vállalkozója, Ion Ţiriac, barátait, üzlettársait. Bankárok, autógyárosok, politikusok lődöztek idén is vaddisznókra. A mondén esemény nyílván jó alkalom tárgyalni is nekik, a médiának meg az év eleji uborkaszezonban egy kis szenzációhajhász hírvadászatra. Nem nehéz felkorbácsolni az indulatokat például az „állatkínzás, mészárlás, dőzsölés” szavak bevetésével/ismételgetésével, nem utolsó sorban az irigységre is apellálva. Arról kevesebb szó esik – ha esik egyáltalán – ennek apropóján, hogy a mezőgazdaság ágazatához tartozóan milyen elhanyagolt a vadgazdálkodás, az elszaporodott állomány milyen károkat okoz a gazdálkodóknak, és, hogy mindez kinek a felelőssége. Ez a hír persze nem olyan „nagyvad”, és úgy látszik, még a vadászidénye sem jött el.

                  (Bihari Napló, 2010.janurár 18.)

Ma megkezdődött a hajtóvadászat. Egyelőre a sajtósok lesik az érkező vendégeket, minden mozdulatukat, minden szavukat. Élesítik a fényképezőgépeket, kamerákat. A készülő cikkekbe pedig előszeretettel használják most is a mészárlás, vérontás kifejezéseket, idézik a mindenféle állatvédő szervezetek felháborodását, meg állategészségügyi hivatalok ejnye-bejnyézését. El vannak - vagyunk :(  - belőle pár napig.

Már nem is tudom hány évben, legalább 4x, 5x voltam ott ebben az időszakban. Tapasztalatból mondhatom, a hívatlan vendégeket, például a sajtósokat - csak a kapuig engedik. Nem volt ez mindig így, a vadászatok kezdetén még jóban voltak az újságírókkal, de közülük valakik állítólag össze-vissza írtak valamiket (csak neeem?), és elszakadt a bábrongy. Azóta ami hír bentről kiszivárog, azt akarják is, hogy kiszivárogjon. Még a hajtónak felfogadott helyiek sem beszélnek részletekről, mert félnek, hogy a következő évben nem fogadják fel őket, miközben jól keresnek két napi munkával, és még az apróbb zsákmányokból is csurran-cseppen valami. Mindez nem töri kedvét sem a bulvárnak, sem a nem bulvárnak: tévék közvetítőkocsijai állnak naphosszat meg éjszakahosszat a kapu előtt, tetejükön a nagy antennákkal, és várják, hogy történjen valami.

Ez a valami: néha bemegy, néha kijön egy kocsi, ami meg sem áll, néha hallik esetleg egy lövés valahonnan, a dombok mögül.

Akinek esetleg eszébe jutni a kerítésen átmászni:

Az egyébként egymásnak konkurens tévécsatornák riporterei pedig közös főzőcskézéssel, zenehallgatással mulatják az időt, néha bejelentkeznek, és szajkózzák ugyanazt.

A felhajtás a közeli falvak gyerekeinek is szórakozást jelent, jönnek bámészkodni:

 A vadászat pedig éppen úgy lezajlik minden évben, a rajta résztvevő hírességek nem sokat törődnek az egész külső felhajtással. Szokva vannak ők az ilyesmihez. Vadászat mindig is volt, és lesz is. Mint elégedetlenkedő.
Szóval, ma már vadászták/vadásszák a holnapi, holnap utáni vadászokat.
Repülőgép érkezik a nagyváradi reptérre, aki jött kiszállt, majd terepjárón elhajt(at)ott Bályok felé:

                                                                                          (Fotók: bihon.ro)

Van izgalom...

Szerintem meg már unalmas. (Mármint a kerítésen kívül.)

Csapda

Gyere.
Ülj le mellém. Valamit mondok.
Amikor hallok a rádióban egy Edda dalt, általában két dolog jut eszembe.
Ha egy régi, az eredeti "Művek" által előadottat hallok, akkor: "igen, ez még az volt" - ez ma már nagyon ritka. Ugyanis a régieknek az újabb együttes-változat(ok) általi feldolgozásait játszák. Ezek már ebben a formában a második kategóriába tartoznak, az újabb dalokkal együtt, vagyis: "ez már nem ugyanaz". (És akkor még nem is beszéltem Pataky nótázásairól - brrrr.)
Valami ilyesmitől félek. Harmadolódott ugyanis a Tankcsapda.

                    Tavaly előtt Székelyhídon koncerteztek

Szinte példátlan a magyarországi rock történetében, amit egy kis debreceni együttesként indulva elértek, és lettek az ország vezető együttese a műfajban. Úgy, hogy közben nem sírültek el a kommersz(ebb) elvárások felé. Talán rájuk is érvényes: ha nem Magyarországon születtek volna, hanem nyugatabbra, ma világsztárok lehetnének. (Hány ilyenünk van?!)
Nem csak beszélnek, mondanak is valamit.

                               Amikor megérkezett a szerkó...

Szóval 19 év közös munka után távozott a Tankok közül Cseresznye, alias Molnár Levente gitáros.
Tudta-e vajon, hogy az óévbúcsúztató debreceni koncertjük az ő búcsúja is volt. A nyilatkozatokból úgy tűnik nekem, nem ő döntött így, hanem Lukács László, a főnök.

                                     Felrakták a dobokat...

Lukács szerint "elfáradt" a kapcsolatuk, ahogyan egy kihűlő házasságban szokták mondani.
Cseresznye szerint "Lukács kiszeretett belőle" - hogy a házasságra vonatkozó hasonlatoknál maradjunk.
Már csak az hiányzik, hogy "azért maradjunk barátok".

                     Lukács László, és az elmaradhatatlan ventilátora...

A Tankcsapda most gitárost keres. Nincs kétségem, hogy jelentkező lesz bőven.
De lesz-e még igazi "tankcsapdás" Tankcsapda? Vagy "eleddásodnak"?

Lassít-e a lassító?

Ez egy olyan kérdés, amiben nem lehet elég okos az ember.
Tragikus baleset történt ma reggel Értarcsa mellett.

Mire odaértem, a sérülteket már elvitte a mentő, de az egy halálos áldozat még ott volt a roncs mellett letakarva. (A megjelent cikk itt.)

Az (állítólagos) ok: a kisbusz (amiben 8+1 helyett 11+1 személy volt) nem kerülte ki rendesen az új aszfaltra kiépített lassítót, annak magassított szegélye megdobta a járművet, ami megpördült, és a sáncba vágódott.

Lassít-e a lassító?
Ez a kérdés.
Amit már vitattam nyílvánosan, a BN-ben, annak idején, mikor még csak építették őket. Nem tudom a helyes választ.
Míg rossz volt az út - szidtuk, jogosan - hogy tönkremegy a kocsi, hogy nem lehet haladni, hogy hová teszik az útadóból beszedett pénzt, hogy ez nem állapot. Nem is volt az.
Aztán most megjavították, mostmár lehet menni, mint a szél.

Van, aki megy is. Nekem ne is mondja senki, hogy nem, mindenki kisértésbe esik néha, még a legmegfontoltabb is, mikor ott van alatta az autó, előtte meg a jó út.
De vajon kellenek-e ezek a minden falu végére/elejére épített lassítók? Lassítunk?

Már akkor voltak balesetek, mikor még csak építették. Nem voltak bejelölve, vagy a közepén még csak egy lyuk volt. Magam is láttam olyan árokba borult autót, melynek sofőrje egyszerűen megijedt, amikor este, a reflektor fényében egyszer csak meglátta a hirtelen elé kerülő "útakadályt". Félrerántott a kormányt....
Aztán most meg vannak olyan lassítók, hogy nem is kell lassítani, úgy lehet átmenni rajta, mint, ha ott sem lenne, szinte egyenesen.
Van olyan, ahol már eleve kanyar van a falu végén, és ebbe építették bele a lassítót, fokozva a kanyart, ami egyébként sem belátható.
Nem akarok én vitába szállni a szakértőkkel sem, bizonyára megalapozottan döntöttek úgy, hogy kellenek ezek a lassítók. Az is vitathatatlan, hogy jól ki vannak jelölve, már előtte táblák jelzik, hogy következik, meg fényvisszaverő felfestés. Azt sem érdemes vitatni, hogy a közlekedés biztonságosabbá tételét szeretnék elérni.
De elérik-e?
Mondom, egyértelműen én nem tudok állást foglalni.
Biztos nektek is vannak tapasztalataitok.
Mondjátok el.

Sérülésveszély

"Láttad, hogy ütik egymást Bukarestben?" - kérdezte tőlem valaki tegnap. Majdnem rávágtam, hogy "na, végre" - de persze nem mondtam. Sőt, igyekeztem a gondolatot is elhesegetni magamtól, hiszen mégis csak emberek vagyunk, meg a keresztény szellemiség, meg ... meg ilyenek.
Szóval tüntetnek. Mondják, az egészségügy betette az ajtót. Ugyan már, évek óta sok minden betette, majd kinyitotta és újra becsapta már a tűrőképesség ajtaját. Most volt egy kis szikra, ami kibuktatta a felgyülemlett feszültséget. És, ahogyan az lenni szokott, a politikai kalandorok, meg az egyszerű csőcselék (micsoda vékony határvonal) egyszer csak ott termett, az élre állt, és máris kész a népharagnak nevezett színjáték.

                                                                                                                         (Illusztráció: origo.hu)
Mondjon le! Ja, tényleg, mondjon le. Ki is? Mindenki. Akárki. Akár már most lemondhatna az is, aki a következő lesz a hatalomban.
Egy demokráciában helye van az elégedetlenkedők demonstrációjának - mondta egy politikus. Mindegy melyik, egyformák. (Aki nem egyforma, az rosszabb.) Ugyanő: a fontos, hogy a demokrácia ne sérüljön.
Ja, tényleg. Ez fontos.
De ez a veszély nem fenyeget. A demokrácia nincs ott, ahol balhéznak. A demokrácia a környéken sincs, így nem kell félni, hogy beverik az orrát.
Majd a mienket.
De ez nem olyan fontos.

Szondázás

A csillagászat és űrkutatás számomra időnként meglepő bejelentéseiről, felfedezéseiről már írtam, nem is olyan régen. Hát erre tegnap majdnem meg is kaptam a büntetésem: szinte a fejemre esett egy elkóborolt űrszonda!
Már korábban mondogatták, hogy az orosz Fobosz (vagy Phobos)-Grunt (vagyis Phobos-Talaj, mivel a Mars Phobos nevű holdjára szánták, hogy ott talajmintákat szedjen) űrszonda rendetlenkedett, vagy elszabadult, vagy mifene, aztán uccu neki, irány a Föld.

                                                                                                                                 (Illusztráció: hvg.hu)
No, mondom, még adják is a lovat a világvége-elméletek gyártói alá. Tavaly is ki a fene tudja, hágy bejelentett világvégét úsztunk meg, már lehet is gyártani az újakat. Ezzel a Fobosszal (vagy Phobosszal) meg tényleg olyan dolgok történtek, hogy szerintem már le is csapott rá egy Hallywood-i forgatókönyvíró. De leginkább egy Leslie Nielsen-film lehetne belőle.
Mert ugye, az űrkutatás mégis csak egy precíz tudomány. Nem alkalmazhatják a "mérj mikrométerrel, jelöld ki krétával, vágd el baltával"-elvet, mert akkor nem tudnának kilométerek százezreiről irányítani mondjuk egy Mars-járót. Na, ezt nem fogják, mert nem volt kedve a Marsra menni, inkább hazavágyott. Az oroszok jól előkészítették ezt a bulit, állítólag 15 évig készültek rá (jó munkának idő kell), és 5 millió rubeljükbe került. Gondolom, a mérnökökkel már zakatol a Transzszibéria Expressz életük további szakaszának kijelölt lakhelye felé...
Ennek megfelelően azt is lehetett tudni, hogy ez a Fobosz (vagy Phobos), pontosabban annak 200 kilónyi maradéka, ami a 13.5 tonnából nem égett el a légkörbe való beérkezéskor, az Atlanti óceánba fog csapódni. Vagy Madagaszkárra. Vagy a Góbi sivatagba. Aztán kiderült, hogy a sebessége egyszer ennyi, egyszer annyi, ezért két dolgot nem lehet tudni pontosan: azt, hogy mikor, és azt hogy hova csapódik be. Bágátell. Ja, meg azt sem, hogy hány kört is fut a Föld körül, mire ideér.

              Az oroszok által megadott néhány lehetséges helyszín...  (Illusztráció: origo.hu)

A Fobosznál (vagy Phobosnál) csak az elméletek voltak gyorsabbak. Mivel is védekezhet az ártatlan ember, akire lecsaphat az égi áldás. Leginkább semmivel, mert olyan sebességgel jön már egy kisebb méretű darabka is, hogy ott aztán nincs kecmec. Az is egy felettébb okos felhívás volt, hogy aki talál egy ilyen tárgyat, az ne nyúljon hozzá, értesítse a hatóságot. Értem én. Minden ilyen kis darabon írja, hogy Made in Russia, vagy RoszKoszMosz (az orosz űrkutatási hivatal), aztán onnan lehet tudni. Ezeket a feliratokat kiküldték a színesfémkereskedőknek is, minden eshetőségre gondolva.
Izzot a Fobosz (vagy Phobos), izzottak az idegszálak. Milyen jó, hogy pár hete pl. a magyarországi katasztrófavédelem gyakorlatot tartott, amikor a tévékben is minduntalan mondogatták, hogy ez csak gyakorlat, és a lakosság ne tegyen semmit. Szerintem azt felhívás nélkül is megtették volna. Na, de most itt volt az éles helyzet. Élképzelem, hogy tegnap este ültek a magyar(országi) családok otthon a sezlonyon, szorongatva egymás kezét (szorítsd, ki tudja, meddig szoríthatod), és olvasták némely tévéadón a főműsoridőben a képernyőn futó csíkot. Perszte az sem volt mindegy, melyik csatornát nézték, mert nem ugyanaz volt a szöveg. (Lehet, hogy katasztrófavédelmi hivatalból is több van?)
Szóval, az egyik azt mondta, hogy a Fobosz (vagy Phobos)-darabok Észak-Afrikát és Spanyolországot vették célba, csak semmi pánik. Aki ide kattintott, az megnyugodhatott. Aki máshová, az azt láthatta, hogy Magyarország is górcső alá esett, a "Nyíregyháza-Barcs-Lenti tengelytől délre" lehet számítani a nagy találkozásra.

                                                                                     (Illusztráció: propeller.hu)

Úristen - ettől mi is délre vagyunk, és mi van, ha az a Fobos (vagy Phobos) nem tudja, hogy mi már Románia területén vagyunk. Szólt neki valaki, hogy még nem vagyunk a schengeni övezetben, és maradjon odaát. Romániáról nem volt szó. Vagy igen?
Mondják, hogy magyar idő szerint vasárnap este háromnegyed hétkor történt meg a becsapódás. Ezt sem nagyon értem. Mert ha tényleg akkor történt, akkor miért ment még egy órával is utána a katasztrófavédelmi felhívás a tévékben? Vagy, ha jogosan ment még a felhívás, akkor az azt jelenti, hogy nem tudtak a becsapódásról, vagyis az nagyon diszkréten csapódott be, mondhatni belecsusszant a habokba. Ja, a habokba, mert mondják, a Csendes óceánban landolt. Hogy pontosan hol? Na, már meg mindent tudni akarsz. Az óceánba, és kész. Mindent ők sem tudhatnak. Az igaz, hogy ma már olyan a műholdas technika, hogy különösebb erőfeszítés nélkül azt is meg tudják mondani a "fenti" szemük révén, hogy ebben a pillanatban a ház megyik helyiségében ülve milyen színű pulóver van rajtam - de ez meg ki a fenét érdekel?!
Azon tűnödőm, mennyi lehet a távolság a Góbi sivatag - Madagaszkár - Atlanti óceán - Csendes óceán - Nyíregyháza-Barcs-Lenti tengely egyes állomásai között?
Mondta egy hozzáértő (?), hogy az volt a baj, hogy a Fobosz (vagy Phobos)-maradék pörögve esett a Föld felé, ezért állandóan módosítani kellett az úgynevezett pályaszámítást. Azt meg én teszem hozzá, hogy biznyára csak tetézte a bajt, hogy a Föld meg forog (ha minden igaz), és állandóan kifordult az előre bejelölt helyszínnel. Csoda-e, hogy az az űrszonda tisztára bepörgött ettől a bizonytalanságtól?
Még jó, hogy végül már leesett!
Te! De mi van, ha mégsem esett még le?

Színház az egész

Szerintem nagyon frappáns, ahogyan egy lelkész (nem tudom ki, és hol) arra figyelmezette a híveket: kapcsolják ki a mobiletelefonokat, mikor bemennek a templomba. Állítólag, mint egy modern Luther Márton, ezt a feliratot tette ki a templomajtóra: Jézus téged is hív, de nem telefonon.
Thália templomaiban, a színházakban is szokás figyelmeztetni a közönséget, ugyan kapcsolja már ki a mobilokat, mert marhára idegesítő még a (jóérzésű) közönségnek is, hát még az előadóknak, mikor a produkció közben megszólal, hogy "Lehetsz király...", vagy hogy "Üzid jött, halllooood, üzid jött!"

                                                                                                                         (Illusztráció: agoraalapitvany.hu)
Na, de mit tegyen az ember, ha fontos? Mármint ő maga egy fontos ember. Sokkal fontosabb, mint az egész színház színészestől, előadásostól, közönségestől. Hát nem lehet ezt megérteni!?
Na, de mit tegyen az ember, ha fontos? Mármint az, hogy mások tudják, hogy ő egy kultúrember, és éppen színházban van. Ebben az esetben legalább két dolgot tehet. Az egyik, hogy természetesen bekapcsolva hagyja a telefont, le sem hallkítja, majd mikor az mindenki számára jól hallhatóan előbb berreg, majd kicseng, akkor felveszi, majd suttogásnak álcázva beleordítja - mintha nem is telefonon hanem, közvetlenül akarná tudatni - hogy "most nem tudok beszélni, mert színházban vagyok". A másik variáns, amihez már úgynevezett okostelefon szükségeltetik, hogy esetleg lehalkítja, de a világot jelentő deszkáknál számára sokkal inkább a világot jelentő világháló közösségi oldaláról nem szakadhat le. Míg valami csepürágó ott fent szövegel, tán' még danol is valamit, a zseblámpaként világító képernyőt érintgetve tudatja a sok műveletlen bunkóval: én bezzeg színházban vagyok. Mer a művelcség az 1 nagyon fontos dolog a maji világba.

Szilveszter, újra

Enikőtől is kaptam képeket szilveszterről. Igaz, kicsit megkésve, de éppen időben. Ugyanis ő(k) is az érmihályfalvi kultúrházban szilveszterezett. Ott, ahol a Móka színjátszó csoport mutatta be kabaréját.
És itt van az apropó: holnap (szombaton) 18 órától ismétlik a Tanulj, tinó... című előadást.
És akkor a kapott fotók:

Csak bámulunk

A 2012-es év vitathatatlanul legnagyobb sporteseménye a július 27. és augusztus 12. között sorra kerülő olimpia Londonban. De számtalan sportesemény hozhat még örömöt a sportbarátoknak, hogy csak párat említsek: kézilabda európa-bajnokság (jan.15.-29.), foci európa-bajnokság (jún.8.-júl.1.), rövid pályás úszó-vb (dec.12.-16.), és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy szeptember 7-én megkezdődnek a selejtezők a következő foci-világbajnokságon való részvételért.
De ki nem sz@.ja le ezt mind, mikor január 27-ig lehet jelentkezni a festékszáradás-néző világbajnokság mezőnyébe!

                                                                                                                              (Illusztráció: mon.hu)
A viadalt az angol LocalTrades.com nevű honlap hírdette meg, és maga is meglepődött, hogy mennyi hülyesportember jelentkezett. Végül is a világhírhez vezető út nem rögös, legalábbis az első lépés rém egyszerű: még csak a sárga téglát sem kell követni, mint Dorothynak Óz birodalma felé, csupán egy fotót kell küldeni az említett honlapnak, amit a benevező akár saját otthonában is elkészíthet, rajtra pedig ő szerepel, amint éppen a falat nézi a festék száradása közben. Az fog nyerni, aki egyhuzamban legtovább tudja bámulni a festék száradását úgy, hogy közben semmi nem vonja el a figyelmét És, ha mindez még nem elég, a benevezések alapján máris van egy magyar esélyes a vb-címre! Na, percig sem gondoltam, hogy éppen ebben ne lennénk ott az élvonalban. Bizonyos Baksa Bence "nevezési dokumentációjában" - mert így hívják a belépőt ebbe az elmebajos gárdába - azt állította, hogy nem kevesebb, mint öt órán át tudja bámulni a száradó festéket. Állítólag 100 ezer font a fődíj. Húúú, na nézz oda, ez nem is butaság. Érdemes volna utánanézni, mert ez bámulatos.
Vajon hogyan edz egy festékszáradást néző? Bemelegít, fut néhány kört a szobában, közben a csapat tagjának számító festő és mázoló új színeket visz fel a falra, majd lenyomja a stoppert, amikor a versenyző hirtelen leül, vagy odaáll a fal elé. A tréner meg közben biztatja: összpontosíts, ne kancsíts, oda figyelj, pislogj gyorsabban/lassabban. Néha a festő és mázolónak újra kell húzni a csíkot, mert az közben megszárad, és okafogyottá válik a nézés. Tényleg, mi van azzal, akinek olyan kellemes, meleg tekintete van? Hiszen attól gyorsabban szárad a festék?! Az idő előtt abbahagyhatja? Vagy kizárják?
Nekem kicsit zavarosnak tűnik. Lehet, hogy nem kellene annyit agyalni rajta. Csak bámulni. Például a festék száradását.

Vidd vissza a didit...

Már hetek óta szajkózza a sajtó, hogy baj van a plasztikázott mellekkel. És ez most komoly, érdemes mellre szívni a figyelmeztetést az érdekelt hölgyeknek.

                                                                                                                               (Illusztráció: nlcafe.hu)
Dr. Molnár Csaba, a plasztikai sebészet országos (magyarországi) szakfelügyelő főorvosa mondta el egy rádióműsorban, hogy a francia hatóságok felfüggesztették egy nevének rövidítéséből (Poly Implant Prothese)PIP-nek nevezett cég által gyártott mellimplantátum forgalmazását. A cég a világon a 3. legnagyobb ilyen gyártó volt, és 65 országba exportált.
A doki a történelem legnagyobb egészségügyi botrányának minősítette ezt, amiben világszerte mintegy 300.000 érintett van. (Közülük 5000 magyarországi - ha úgy tetszik, és nevezzük ezt gyakorlatiasabb megfogalmazásnak, ez 10.000 mellet jelent. Romániában tudtommal több százas nagyságrendet emlegetnek.)
Mire alapozta?
A műmellek esetében 1-2% az esélye a "meghibásodásnak", javallott évente ellenőrzésre járni, 10-15, de max.20 évente pedig cseréltetni kell. (Jut eszembe, hány éves akkor már a kliens?) A meghibásodott implantátumot a delikvens nem érzékeli, mondják. Vagyis nem érzékeli, hogy az implantátumból - idézem - "üzemanyag-származék" szivárog a szervezetébe. A hiba tehát kettős: egyrész gyakran szakad az implantátum burka, onnan pedig valami nem odaillő szivárog. De hogy kerülhet bele nem odaillő, hiszen a gyártást és az "áru" minőségét évente ellenőrzik? Úgy, hogy a gyártó az ellenőrzésre kifogástalan minőségű, tiszta szilikonnal telt implantátumot küldött - aztán nem olyat gyártott. Tehát egyértelmű a tudatos, előre megfontolt csalás.
Olvasom, hogy egy amerikai egészségügyi cég már 2000-ben "aggodalmát fejezte ki" a PIP-termékkel kapcsolatban. Aztán jól elvoltak vele azóta is.
Most sorra rendelik vissza a pácienseket ellenőrzésre, meg implantátum cserére.

                                                                                                              (Illusztráció: vilagutazo.blog.hu)
Na, itt kezd még érdekesebb lenni a sztori. Ki állja a cehhet? Mert, ugye, egy ilyen operáció nem két lej.
Mondta az említett doki, hogy a káros implantátum eltávolítását az illető ország(ok) társadalombiztosítása állja. Ja, az eltávolítást. Tehát nem kell fizetni azért, hogy...visszaállítják a korábbi állapotot? Ennek biztosan örülnek majd a hölgyek.
Az egyértelmű, hogy az implantátumot előállító gyártót felelősség terheli. Tehát meg is van, hogy kin kell leverni a veszteséget (vagy kiadást, vagy kárt - nem is tudom, hogyan mondjam).
Igen ám, de ... a gyártó hirtelen csődöt jelentett, és a cég eltűnt!
Micsoda meglepetés - mondhatnám, hogy mellbevágó hír.
Nem hihetetlen? Ennyivel elintézik?! Mikor millió számla, meg elismervény, meg mindenféle irat létezik címekkel, nevekkel - és akkor egyszer csak huss! - és nincs senki.
Ugyancsak a doki mondta, hogy a többletköltségeket úgy oldják meg, hogy elosztják egymás között az orvosok, a biztosítók, meg mindenki, aki az "újraoperálásban" benne van.
Nem tudom kihagyni ezt a poént:
Ki nem ismeri a legmagyarabb nigériait, vagy legnigériaibb magyart? Igen, Fekete Pákót. A hallhatatlanságba énekelte magát azzal, hogy - sok más dal meggyalázása mellett - azt is közkinccsé tette, hogy "Add ide a didit..." Most elénekelheti, hogy "Vidd vissza a didit, a didit vidd vissza..." A szótagszám kijön a dallamra, de ez a "művésznek" amúgy sem jelentene gondot.

Áramütés

Ismerősök csengettek be hozzánk ma délelőtt: a villanyszerelők!
Állandó olvasóim már tudhatják, hogy újabb fejezetet csatolhatunk a korábbiakhoz, melyek arról szóltak, hogy elismervénnyel bizonyíthatóan kifizetett számlák kifizetetlenségére hivatkozva ki akarták kötni háztartásunkból a villanyáramot. Az itt és itt olvasható előzményeket nem ismétlem el újra, csupán annyit, hogy augusztusi számláról van szó, két villanyóráról. Érdekesség, hogy a kikötési fenyegetések is már egy hónap eltéréssel érkeztek a két órára. A kifizetésről szóló banki bizonylatot (mely mindkét villanyórára szól) fénymásolatban elküldtem volt az áramszolgáltató központjába. Senki nem vitatja, hogy fizettem. Ellenben a villanyosok kötik magukat ahhoz, hogy hozzájuk nem érkezett meg a pénz - és ez a lényeg. Érdekes módon az egyik villanyóra ügye - mely előbbi a sztoriban, és nagyobb összegről is szól, úgy tűnik, némi ügyintézés után megoldódott. A második ügy is így tűnt egy darabig, miután közbenjárásomra a bank képviselője maga vette kezébe a telefont, hogy egyeztessen a sokadik telefonszámon végre utólért, illetékesnek vélt villanyossal.
Aztán csend.
Máig.

                                                                                         (Illusztráció: sulinet.hu)
Mint mondtam volt, ma már régi ismerősként üdvözölhettük egymást a villanyszerelőkkel. Mint aki bemagolta, már tudjuk a számla adatait, sőt, még mosolygunk is az egész baromságon. Ennek ellenére nincs kecmec, pénz nem érkezett hozzájuk. De akkor hová lett? Úgy tűnik, ez csak engem izgat - végül is érthető, az én pénzem.
Nem sokról van szó tulajdonképpen, 35 lejről. De talán nem is az összeg a fontos.
Újabb meglepetés: már nem 35 lejt kérnek számon rajtam, csak 29-et, mert 6 lej valami tüneményes módon "meglett"... Honnan? Miből? És hol a többi? Na, ez a kérdés függőben maradt.
A dolgot csak úgy lehet kitisztázni, ha veszem magam - meg minden vonatkozó papíromat - és szépen sk bekopogok a székelyhídi központba - mondták a villanyszerelők, akik láthatóan legalább annyira unták már ezt az egészet, mint én.
Értem. Úgy döntöttem, hogy mivel a 29 lejnél többe kerülne az út, ami még egyáltalán nem kecsegtet biztos sikerrel sem, inkább megadom magam - fizetek. Megint, hiszen elismervénnyel bizonyítottan egyszer már megtettem.
Ez a megoldás láthatóan megnyugtatta a kedves szolgáltató kiküldött embereit is, akik vállalkoztak a befizetés lebonyolítására is, és megígérték, hogy holnapi útjuk alkalmával hozzák a kezükbe leszurkolt összeg befizetéséről szóló nyugtát - ismeretségünk már került olyan stádiumban a hónapok során, hogy a bizalom kérdését úriemberekként kezeljük.
Azt azért megtudtam még, hogy az a bizonyos augusztusi hónap elég zűrös volt az áramszolgáltatónál, valami rendszer-átállás miatt, és százszámra születtek a tisztázatlan helyzetek. Nem éreztem megtiszteltetésnek, hogy bekerültem ebbe a körbe. Állítólag csak Érmihályfalván közel 70 hasonló bonyodalom várja a kibogozást.
Most él bennem a remény, hogy kikerültem ebből a körből.
De ezt csak halkan mondom mostmár. Meggyőződtem róla: a villanyszámla útjai is kifürkészhetetlenek...

"Titkos" látnivalóink

Elég régen járom a megyét ahhoz, hogy a főleg magyar vidékeken tudjam, hogy például egy faluban melyik utcasarkon merre kell fordulni, ha keresek valamit/valakit.
Mégis megesik, hogy elámulok.
Mint például a tegnap Hegyközszentmiklóson. Ahol persze nem először voltam, meg sem tudnám, mondani hányszor. Vagy a falu volt az úticél, vagy a termálstrand, vagy átmentem rajta Szentjobbra. Nagyjából utóbbi történt tegnap is, amikor a (Bihar megyei, Hajdú-Bihar megyei, Székelyföldi) huszárok már szokásos év eleji találkozójára - ahogyan ők mondják: portyájára - mentem.

Mint kiderült, a portya a Szentjobb-Szentmiklós oda-vissza útvonalon zajlott idén, erdőn - mezőn, dombon - völgyön keresztül. Ezért döntöttem úgy, hogy miután lezajlott a leglátványosabb esemény-rész Szentjobbon, és a huszárok Szentmiklós felé indultak, én nem jöttem el egyből (a portya egész nap tartott), hanem megnéztem, hogyan és hol is várják őket. Úgy is útba esett. Na, így jutottam el Szentmiklós olyan részére, ahol eddig sosem jártam.
Nem nagy dolog, lehet mondani. Hiszen kicsi falu, mi látnivaló lehet ott? Valóban, nem lesz a világörökség része, de mégis. Szép.
A vendéglátók - a huszároké, és így már az enyémek is - a pincesoron várták a huszárokat. Tulajdonképpen nem mentünk sokat, talán ha max. 2 kilométer, de a falut átszelő országúttól távolodva, de onnan is látható dombokra. A falunak olyan pincesora van, amiből valóban olyan látnivalót lehetne rettyinteni, amire már lehetne alapozni a sokat emlegetett faluturizmust. Száznál több pince, és olyanok, amelyek 150, vagy akár 200 évesek is, nyitott gátorral, tapasztott fallal, nádas tetővel.

Gyönyőrű erdős dombok, dombhajlatok - micsoda színek lehetnek ott például ősszel!
Tavaly a huszárok Szentjobbról Nagykágyára mentek.

Mennyit ismer az ember Kágyából? Annyit, amennyit az országútról lát, Váradra menet. Pedig a java a dombon túl van, amit az kocsival kerülget. Hasonlóan dombos-völgyes táj, szép kilátással, pincékkel.

Még egy emlék: tavaly májusban fából faragott "szobrot" avattak Szt. Orbán tiszteletére a bihardiószegi Nagyhegyen.

Ezen a "hegyen" is akkor jártam először, ahonnan simán átlátni  - Diószeg "felett" - Álmosdra.

Egy rakás látnivaló, kiaknázatlan falusi érték. És a három helyszín max. 25 kilométeres körben van - és még mennyit lehetne sorolni, akár ezen a körön belül is!
Ha az arra illetékesek annyi energiát fordítanának a sokat hangoztatott faluturizmusra, vidékfejlesztésre, mint amennyit egymás faragására, nyilatkozatok megfogalmazására, pártépítésre fecsérelnek - ha nem is oldódna meg minden gond - de legalább járható úton lehetne megközelíteni egy-egy tájházat, pincesort, rendbe lehetne tenni egy-egy régi kúriát. És nem kellene szégyenkezni, amikor a bárhonnan érkezett vendégek arról érdeklődnek: milyen látnivaló van nálatok? Nem ritkaság, hogy ilyen úton várjuk a vendéget, ami önmagában is "látnivaló":