Amikor már mindenki hallatja a hangját

Az utóbbi két hétben egyetlen sertéspestis-megbetegedést sem igazoltak a megyében. A prefektus minapi bejelentése természetesen örömmel töltheti el nem csak a gazdálkodókat, de mindenkit, hiszen a sertésállomány irtása közvetlenül vagy közvetetten mindannyiunkra kihat. (Nem akarok ünneprontó lenni és felemlegetni, hogy annak idején, amikor utoljára azt mondták, hogy Bihar megyében nincs megbetegedés, némely faluban már napok óta ásták elfele a disznókat, de mondom, ezt most ne vegyük figyelembe, még azt hinné valaki, kétségbe vonom a hatóság szavahihetőségét.) További örömre ad okot, hogy megyénkbe is megérkezett a kárvallottak kárpótlására megígért összeg első részlete. (Ugye, hogy a hatóság szavatartó, mondtam én az imént, hogy nem kell minden apróságot felhánytorgatni.) Ráadásul a megye vezetése is pénzt szavazott meg az érintett helyhatóságok anyagi támogatására. A megelégedettséget csak fokozza, hogy immár minden szinten hallatják hangjukat a minden rendű és rangú politikusok, azoktól kezdve, akikre csak az üres kamra kulcsa van bízva, fel az államelnökig. Nagy az egyetértés egyrészt abban, hogy mindent meg kell tenni a gazdák és az ország gazdaságának védelmében (az idősebb nemzedék fülében talán még ott cseng a jellegzetes hang: "Să facem totu'!", nekem a néhai diktátor emblematikus mondata szokott ilyenkor eszembe jutni), másrészt abban is, hogy... a másik a hibás a kialakult helyzetért. Amikor ezen a helyen pár hete ugyanebben a témában írtam, még igencsak csend volt, igaz, akkor még nem lehetett mondani sem azt, hogy nem találnak újabb megbetegedést, sem azt, hogy megvan a kárpótlás. Akkor még az emberekkel közvetlenül kellett volna szóba állni, ott, az ólak mellett. Azokkal az emberekkel, akik feje fölül még nem múlt el a vész, ezt ők is jól tudják. Hiszen például miközben Székelyföldön még azért küzdenek, hogy megyéikbe ne jelenjen meg a betegség, dél-keleten tízezrével ölik az állatokat. Visszatérve az elejére, kézzelfogható tehát, hogy van kárpótlás, ami nem teljesen azonos azzal, hogy nincs veszteség. Én ide sorolnám az anyagiak mellett a presztízsveszteséget is, amit a korábban sem a legnépszerűbb kategóriába sorolt politikusok könyvelhetnek el. Egy tavaszi felmérés szerint akkor mélyponton volt a romániai politikusok (kormányon és ellenzékben lévők egyaránt) népszerűsége, ami már eleve nem a zenitről zuhant oda és vélhetően azóta sem növekedett. Mondjuk, tettek is érte - lásd a fentieket. A hangulat javításhoz bizonyára sok leaszfaltozott útra, remek koncertre és sikeres falunapra lesz szükség.
        (Bihari Napló)
Aktuális európai sertéspestis-térkép, a pirossal a házi, a kékkel jelölt megyékben a vadállományt fertőzte meg a sertéspestis
     (fotó: maszol.ro)

Én, a lepkeidomár

A korábbi bejegyzésben a Székelyszentlélek felől megközelíthető Jézus Szíve kilátót ajánlottam figyelmetekbe, mint alternatív látnivalót Székelyföldön, most itt egy újabb: a parajdi Lepkeház.

Bizony, bizony, ki gondolta volna, hogy a Sóvidéken, ahol a bányába, meg a strandra tódulnak a népek, trópusi környezetet találni?!

Parajdon sokfelé hirdeti magát a lepkeház, azzal, hogy ott trópusi lepkéket látni. Nosza, ha felhozott a busz a bánya mélyének sokadalmából és a strand sós vizében is kilebegted magad, irány. Nincs messze a központtól, táblák irányítanak. Modern épület, kellemes környezet.

Az előtér egyben ajándékbolt is, ahol mondjuk levendulás párnát is vehetsz, de azzal sem kell már vesződni, hogy az ember, mint az én gyerekkoromban, lepkegyűjteményt gombostűzzön össze: itt profin elkészített, rámába foglalt mini-gyűjtemények kaphatóak igen szemrevaló 6 - 8 példánnyal. 

Belépünk a hálóval védett ajtón az úgynevezett "röptérbe". Máris száll szembe egy-két tenyérnyi lepke. Fajtájukat nem ismerem, de szépek. Aztán körben a falon, a plafonon, a jellemzően trópusi dísznövényeken, de a padlón is fel lehet fedezni a tarkaszárnyú sokaságot. Kint sem volt hideg, de bent meg éppen meleg volt, naná, trópusi környezetet ígértek. Kis szökőkút partján egy tányérka, azon narancs és banándarabok - terített asztal a lepkéknek. Mintegy körítésként egy-egy pár hullámos papagáj és zebrapinty színesíti a helyiséget. Senkire nem kell rászólni, hogy ne hangoskodjon, a lelkes gyerekekre sem, mintha mindenki érezné, ez a csend helye. Így is készülnek a fotók, videók. Magam is a középpontba kerültem, amikor hirtelen egy hatalmas, a barna és sárga több árnyalatában pompázó egyed a tenyerembe szállt. Jó kérdés: de miért volt kinyújtva a kezem?! Fogalmam sincs, egyszer csak ott álltam, tenyeremben a pillangóval, és tűrtem, illetve tűrtük, hogy a csodálkozók fotózzanak. Mármint a kezemen a lepkét, én, a lepkeidomár, nem voltam olyan érdekes. Annál inkább az a "keltető, ahol a bábokból lepkék "születnek", s egy kis türelemmel ez akár nyomon is követhető, hiszen annyi van, hogy mindig van történés.

Mi visz rá valakit, hogy Parajdon, egyáltalán bárhol lepkeházat létesítsen? A tulaj házaspár hölgy tagjától megtudtam: pedagógusok akik Angliában éltek pár évet, nem is rosszul. Ám hazavágytak és valamihez kezdeniük kellett. A katedra nem vonzotta vissza őket, valami különlegeset szerettek volna s mivel "odakint" is jártak lepkeházakba, hát ez lett. De mit csinálnak a trópusi lepkékkel ott, ahol a tél nem gyerekjáték? Hát télen nincs lepkeház - úgy értem, üresen áll. Tavasszal újra kezdik. Hogyan? Bábokat rendelnek interneten Afrikából, Ázsiából, Dél-Amerikából, aztán jöhet a mehet.

Azóta is gondolkodom: mire jó egy lepkeház? 

Talán arra, hogy gyönyörködjünk a látványban. 

És ahogyan visszaemlékszem - mert ott valahogy eszembe sem jutott - a nyugodtsága miatt. Megnyugtató volt leülni egy padra és csak nézni a lepkéket. 

Talán több lepkeház is kellene.

Krisztus fejéből a táj

Aki Székelyföldre látogat, annak szinte kötelességszerűen adódik: Szováta, Parajd, Gyilkos tó, Csíksomlyó, Békás szoros, stb. Magam sem készültem minapi ottjártam idején ahhoz a látványossághoz, mely végül az egyik attrakció lett számomra. Egy korábbi utazáskor már hallottam ugyan egy útitárstól, hogy né, ott fenn van egy kilátó - s mutatott egy hegytetőre. Annyit láttam, hogy ott mintha egy erdőirtás lenne, s a tisztásból kiemelkedik valami. Olyan hagyományos kilátóra számítottam. Most azonban úgy adódott, hogy rávettem magunkat: megnézzük. Érdeklődtem persze (ebből is látszik a spontaneitás, nem a Google-n terveztem), mondta Korondon egy bácsika: Székelyszentlélek faluban (a Parajd - Székelyudvarhely útvonalon) kell keresni a feljáró utat, táblák mutatják. Tényleg mutatták, olyan deszkából baltázott nyílszerű táblákon állt, hogy: Kilátó. Akkor persze már tudtam nagyjából, mire számíthatok, hiszen mondták, hogy Jézus szobor - hivatalosan Jézus Szíve Kilátó. Ahogy közeledtünk, az volt az érzésem, hogy a kitalálója a Rio de Janeiro-i Megváltó Krisztus szobrát keverte a New York-i Szabadságszoborral. (Hogy nem vagyok egyedül az alkotás értelmezésében furcsa gondolataimmal, az olvasható az internetes lexikonban, a kivitelezés körüli érdekességekkel együtt ITT.) Több kilométernyi kövesúton kell zötykölődni, néhol igen meredeken és kacskaringósan. A 958 méter magas Gordon tető (merthogy ott vagyunk) legmagasabb pontjához közeledve aztán úgy döntöttünk, az utolsó métereket (melyekről kiderült, hogy százas léptékben mérendőek), gyalog tesszük meg. Így lett egy kis hegymászás-túra is a dologból, nem túlzok, amikor azt mondom, néhol 45 fokos oldalon kapaszkodtunk.

Egy darabig egyszerűen nem látszott a szobor. 

Aztán, ahogyan gyérültek a fák, meglepetésszerűen előtűnt a fej az azt övező glóriával - komolyan mondom, döbbenetes, lenyűgöző volt

És most nem a vallási töltetet értem, pusztán a látványt (bizonyára van, kinél a kettő ötvöződik). Aztán persze odaértünk és továbbra is állítom: minden művészi vagy álművészi kifogás ellenére megkapó látvány: 22 méter magas kitár kezű acél-alak. Előtte irányba állított térkép, rajta bejelölve, hogy fentről nézve melyik hegyet, és mely településeket lehet látni. Utóbbiakból 15 van a völgyekben megbújva, belátható távolságban! Nem maradt más hátra, irány a lépcsők. A negyedik szinten értük el a kitárt kezek magasságát, az igazi meglepetés pedig a tudatlan turistának a hatodik szint: a szobor fejébe lehet fel/bemászni, melynek mintha részben hiányozna a fejtetője! Azon lehet kikémlelni, én vállmagasságtól már kint voltam, tehát viszonylag alacsonyakra is gondoltak, hogy azok se maradjanak le a megígért látnivalókról.

A hegyoldalban semmivel sem könnyebb lefelé, mint felfelé volt. Kocsival sem. Nem gondoltam volna, hogy már több mint 5 éve felavatták ezt a látványosságot és még ennyire mellőzött. Mármint nekem úgy tűnt.  Lehet abban valami, hogy kinézete és "üzenete" (ha van neki), megosztja a környékbelieket. De mindez el fog oszlani, ha a turisták majd úgy igazából felfedezik maguknak. Mert egy jó út igazán feldobná, amellett meg már megjelennének a lépten - nyomon sátrat bontó kürtőskalácsosok, meg mindenféle árusok.

Ha arra jársz, szerintem érdemes rászánni egy órát Kelet-Európa legmagasabb Krisztus-ábrázolására. 
A fotók rákattintással nagyíthatóak. Egy másik alternatív látnivalóról, a parajdi Lepkeházról pedig ITT. 

       Ahogy közeledtünk:

        Hátból:

:

Előtérben a térkép, előtte a táj, még lent:

 Panorámakép a magasból:

Fentről ennyinek látszanak a lentiek:

        A látványosság:

Én, a sigirigi meg a kekec diófa

Nem tudok én nem gondolni arra (sic!), hogy kilógtam a sorból. Történt, hogy állandó nyári hóbortomnak hódolva álltam a falunapi forgatagban és vártam, hogy színpadra lépjen már az a duó, akit sztárvendégnek neveztek. Meg is jöttek, volt ujjongás meg visítozás, mármint nem a részemről, de na, én is része voltam a nagy egésznek. Aztán kiderült, hogy mégsem. Egyszer csak azt mondták: egy olyan dal következik, amit mindenki ismer. Nosza, kezdtem magam körön belül érezni, mert eladdig csak néztem, mint az életreriadt holt (bocsáss meg, Szabó Lőrinc) . A helyzet azonban nem lett jobb, már a dal címét sem tudtam értelmezni, sőt, előbb nem is értettem.  De persze nem vergődtem sokáig kétségek között, hiszen a refrénben már nem lehetett nem megérteni, hogy sigirigi. Meg persze a neten is utánakerestem, az nem lehet, hogy mindenki ismeri, én meg nem, mégsem ronthatom a statisztikát. Azt nem sikerült kiderítenem, hogy ez a szó mit is jelent, de talán jelentősége sincs, láthatóan a sztárokkal együtt énekelt tömeget sem izgatta. Az embernek informálódnia kell, ennek jegyében megnéztem a dal "official video"-ját, (én voltam a 3.711. 576-ik) alatta meg elragadtatott vélemények voltak (főként). Végül is egy slágernél legyen fülbemászó a dallam, a szövegben meg jöjjön ki a szótagszám (nagyjából), aztán mehet a playback.  Egy másik nagy sikert aratott dal a Másfél hete, hogy a babám nem láttam... című volt. Ez is egy olyan közpréda, amit minden valamit is magára adó mulatós előadó elpacsirtáskodik. Nevezettek is ezt tették, én meg már akkor sem értettem egy összefüggést, úgy tűnt nekem, ez a pár sor kilóg a többi közül, melyek még csak - csak. Elhessegettem magamtól az elemzés gondolatát, mert minek kell nekem az ilyen szövegekben az ésszerűséget keresni?! Aztán másnap ugyanott egy másik eladó, aki állítólag a korábbiaknál is még sztárabb, szinte ugyanabban az órában maga is rázendített erre a Másfél hete - témára. Akkor már nem hagyhattam annyiban, és kikerestem a szövegrészt: "Hogyha néha kimegyek az udvarra / Szemben velem áll egy öreg diófa / Hej, diófa, mit tettél a babámmal / Amióta az ágadat levágtam." Előbb azt hittem, hogy a sztorinak van előzménye, vagy majd utólag derül ki még valami, de nem. Így tehát máig sem tudom, hogy az ágának levágása miatt feldühödött diófa mit tett az énekes babájával?! Egyáltalán, mire képes egy diófa, ha bedühödik? És ha nem dühös, akkor is kikezd az előadó babájával, vagy akkor csak elfogadható dolgokat művel? Én magam eddig ilyen értelemben csak passzívnak mondható diófákkal találkoztam, melyek semmit nem műveltek azon kívül, hogy ott ácsorogtak, leveleket hajtottak meg diót teremtek. De tudatlanságomon nincs mit csodálkozni, hisze a sigirigit sem ismertem, miközben mindenki más meg igen.

                            Sose ültesd a babád diófa alá...

Amikor a baj már nem kicsi

Mi a helyzet a sertéspestissel? Az utóbbi hetekben nincs olyan vidéki rendezvény, ahol bármi legyen a téma, ezt a kérdést ne tennék fel nekem. Nem is csodálkozom, a gazdák minden infóra kíváncsiak lennének, hiszen fáradságos munkájuk eredménye forog kockán, és mert úgy érzik, gúnyt űznek belőlük. Igen messziről indítok, de van annak már jó évtizede, amikor a Bályok melletti Ion Tiriac-birtokon tartott vadászatok kapcsán egy általam megszólaltatott erdész azt mondta: a mondén esemény jó alkalom lenne nem csak az állatvédők sikoltozásaira figyelni, de a vadgazdálkodásra is, mert az elszaporodott vaddisznókkal gond van (nem a kilövésre tenyésztettekről beszéltünk). Mondom, legalább évtizede ennek, és most hol tartunk? A vaddisznók a megye sok részén "bejáratosak" a háztájikba, és mondják, ők a legfőbb terjesztői az afrikai sertéspestisnek. Annak, melynek romániai jelenléte nem újkeletű, csak az utóbbi hónapokban - ahogyan az Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Országos Hatóság igazgatója fogalmazott - robbanásszerűen kezdett terjedni. És bár nem győzik hangsúlyozni, hogy ez a kór emberre nem veszélyes, én mégis állítom: de! Igaz, nem okoz közvetlen betegséget, de idegileg tönkreteszi a gazdákat. Sőt, a vírus mintha a szólásszabadságra, illetve az elvárható információáramoltatásra is bénítólag hatna. Nyílt titok, hogy "felsőbb helyről" megtiltották például, hogy helyi elöljárók szóba álljanak újságírókkal e témában. Azt persze nem lehet megtiltani, hogy a sok év alatt megszerzett bizalmi viszony ne eredményezzen mégis infókat, továbbá, amikor már szinte az ovisoknál is okostelefon van, ne készüljenek fotók, videók minden tiltás ellenére. Logikus lenne, hogy a megelőzés fontosságának emlegetésekor a hiteles és időben érkező információ lenne a legkelendőbb. Persze, a megfelelő intézkedések mellett, mert az már késő bánatnak tűnik, hogy egész falvak sertésállományát irtják ki most már naponta és ki tudja, hol a vége?! Miért a házisertéseket mészárolják százszámra, a vaddisznókat meg alig? Ez csak egy kérdés a sok közül, melyet megfogalmaznak a "józan paraszti ésszel" gondolkodó falusiak, s mely(ek)re nem nekem kellene válaszolnom, hanem azoknak, akik hónapok óta késlekednek mindenfajta válasszal. És bár az afrikai sertéspestis igazán nem csinál nemzetiségi kérdést abból, hol okozzon bajt, azt mégiscsak el kell ismerni, hogy megyénkben (egyelőre) azon a részen pusztít, ahol a magyarság van többségben. Adódik a kérdés: a magyar emberek érdekeit védő magyar szervezetek (legyen az párt vagy szövetség) vajon miért nem hallatták hangjukat az elmúlt hetekben, hónapokban? Hiszen azzal nem lehet vádolni őket, hogy ne szólalnának meg minden lehető és lehetetlen alkalommal, a szóban forgónál messze semmitmondóbb ügyekben is. Vannak gazdaegyesületeik, kapcsolataik, továbbá olyan hivatalnokaik és politikusaik, akik nyomatékosan kérhettek volna felvilágosítást. Hiszen a baj nagy, és a bizonytalanság is. Az emberek pedig, akiket akár választópolgároknak is nevezhetünk, rettenetesen idegesek. Aki nem hiszi, menjen el közéjük és győződjön meg róla.
  (Bihari Napló)

                                (Fotó: facebook)

Gubanc a kábelen

Bevallom, én először azt vettem észre, hogy a Digi kábelhálózat kínálatában megjelent a Comed Central, a Comedy Central Family meg a Film 4. Először arra gondoltam, bővült a kínálat. Aztán az első közösségi oldalas meg sajtós reakciókat látva jöttem rá, hogy ezek a TV 2-t, illetve a Prime meg a Mozi+ csatornákat helyettesítik. Ebből is látható, mennyire követtem a TV 2 műsorát egy idő óta...  Mondjuk a másik kettő hiányára előbb utóbb rájöttem volna, néha elvétettek egy-egy jó filmet, oda be-benéztem. Attól függetlenül, hogy a TV 2-ről mit gondolok, az a véleményem, hogy igen méltánytalanul jártak el a hálózati tévé előfizetőivel. Ha lesz ennek a dolognak hozadéka, hogy talán készül egy olyan törvénytervezet, mely tisztába teszi a tévés szolgáltatók jogait és kötelezettségeit (bár a törvényalkotás malmait ismerve, ez nem holnap lesz...) 

Ha tudtam volna előre erről a csatorna-cseréről, akár meg is jósolhattam volna azokat a fészbukos hozzászólásokat, melyek szerint "természetesen" a nemzeti érzelmű adót akarták "egyesek" eltávolítani a nemzet monitorjáról. Azok, akik amúgy is a vesztünket akarják. De persze rövidesen kibújt a szög a zsákból. Sőt, több szög is. Először is ugye, hogy a Digi állítólag loptanem teljesen jogosan továbbította a nevezett adókat, másodsorban meg a két cég, mármint a kábeltévés meg a tévécsatorna amúgy is haragszomrádban van, mert utóbbi elhappolta előbbi elől több, nagy érdeklődésre számot tartó labdarúgóbajnokság közvetítésének jogát. 

A TV 2 "visszaszerzésére" (a másik két csatornát nemigen emlegetik) szinte azonnal aláírásgyűjtés kezdődött, sőt, Marosvásárhelyen még tüntetést is kilátásba helyeztek, miközben sajtóhírek szerint "a Digi/RCS&RDS és a TV 2 műsorszolgáltatója tárgyalásokat folytat, hogy megoldást találjanak a TV2, a Mozi+ és a Prime újbóli sugárzásának lehetőségére". 

Az az érzésem, ha a gazdasági érdekek megtalálják a megoldást, a nemzeti érzületek is nyugvópontra jutnak majd. Aztán majd döntse el ki-ki vérmérséklete szerint, hogy melyik hatott a másikra.

Gyümölcs(el)szedés

Csak néztem, mint a moziban...

Ácsorogtam a piacon. Nézelődtem, vártam, hogy összegyűljön a hazavivendő csomag. Az átellenes asztalsornál almát mért egy eladó. Sorállás volt. Egy hölgy kezében három kiválasztott darabot szorongatott, azokkal araszolt előre, hogy a mérleghez érjen. Túl soknak vélhette az erre szánt időt vagy már ez volt az eredeti terve? Nem tudom, de adott pillanatban óvatosan a másik kezében tartott reklámszatyorba csúsztatta a gyümölcsöket, még várt pár pillanatot, majd látva, hogy nem történik semmi, óvatosan körülnézett, lassan kiállt a sorból és elballagott.

Egy másik asztalsornál ládából szilvát kínáltak. Éppen nem volt érdeklődő, pontosabban mit is beszélek?! Igencsak temperamentumos hölgy viharzott el éppen, odaérve belemarkolt, majd le sem lassítva lépteit, ment tovább. Az árus észre sem vette, éppen háttal állt, a másik sorról szólt utána valaki, hogy ez meg mi volt?! "Meg kell kóstolni, mielőtt veszünk belőle, nem?", jött a talpraesett válasz, de persze esze ágában sem volt a vásárlás, már ott sem volt.

Mint mondtam, néztem, mint a moziban. Mindkét személyt ismerem, szokás mondani a hasonlóakra, hogy "köztiszteletben álló lakosok". A köz számára továbbra is azok maradnak, nekem ellenben már csak a fenti esetek villannak be, ha találkozunk. Meg akkor is, ha hallom/olvasom, milyen sziklaszilárd tanácsaik vannak a köz javára. 

Hogy írjak neveket is? 

Ugyan már. Te írnál? Meg minek is? Mindenki a saját értékrendjével.

Terjed, mint a (sertés)pestis

„Mindenki őrizze meg a nyugalmát, nincs semmi baj!"- kezdte pohárköszöntőjét Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben című regényében a rendőrfelügyelő, kezében a ciános vermutos pohárral. Azon nyomban kitört a pánik.

A helyzet korántsem olyan vicces, mint a Rejtő-jelenetek szoktak lenni, ám a reakciókat és intézkedéseket látva mégis az az érzésem, mintha a Romániában egyre terjedő afrikai sertéspestis egy országos bohózat lenne. A nyomtatott és elektronikus sajtóban naponta jelennek meg hírek a helyzet "fokozódásáról", de mintha az újságírók túlzásairól lenne szó, ahogyan azt a hatalom emberei rendszeresen szokták hangoztatni egyéb ügyekben is. Magam is hetek óta foglalkozom a dologgal és be kell vallanom, eleinte még hittem is a hivatali közleményeknek (nem vagyok büszke rá). Talán azért, mert nem jött elhinnem, hogy ennyire felületesen foglalkoznak vele. Hittem, amikor azt mondták, a környéken nincs regisztrált eset - aztán kiderült, amikor ezt mondták, már volt és nekem ne mondja senki, hogy nem tudtak róla mondjuk az állatorvosok. Aztán jöttek a hírek innen - onnan, óvatos üzenetek, hogy itt is - ott is döglöttek meg állatok, vitték a mintákat az állat-egészségügyi szakemberek, csak a hivatalos közlések késlekedtek. Mert nyilatkozni, azt nem mer senki, mindenki "a központ" szavát lesi. Egyszer - máskor közölnek is valamit, például, hogy hol vannak gyanús állatok - de akkor rendszerint a megadott helyen már temetik is a négylábúakat... Az egyik ilyen faluban, miközben semmisítették meg a betegségben elhullott és a velük érintkezésben lehetett állatokat, megkérdeztem a polgármestert: láttál te olyan dokumentumot, aminek alapján az egész zajlik? Tehát, amiben benne van, hogy regisztrálták a betegséget, kinek a portáján, hány állatról van szó, ilyesmi. Bizonyára van ilyen, de én nem láttam - jött az óvatos válasz. De hát nem te vagy hivatalból a faluban annak a bizottságnak az elnöke, amelyik a helyi helyzetet kell felügyelje? (Álkérdés, mert tudom, hogy mindenütt a polgármester a bizottság elnöke.) De, én vagyok, szerénykedett, ezzel el is mondva, hogy mi van rájuk bízva. 

Az emberre nem veszélyes, hangsúlyozza minden alkalommal a hivatalos közlemény, mely a végtelenségig mantrázza, milyen óvintézkedések szükségesek, mivel gyógymód nincs, csak megelőzés lehetséges, ezért nyírják ki nem csak a megbetegedett, de azokat az állatokat is, melyek ezekkel érintkezhettek. 

A legnagyobb baj - mondja egy hozzáértő ismerősöm bizalmasan, hiszen konkrétan meg van tiltva nekik, hogy nyilatkozzanak - hogy éppen az óvintézkedések betartását nem ellenőrzik, pedig a kórokozó tejed az emberi ruházaton, a takarmánnyal, a madarak által széthordott bármin - tehát gyakorlatilag minden módon. 
És akkor még nem is beszéltünk a vaddisznókról. A minap a Bihar megyei sertéspestis-ügyben illetékes bizottság 3 hétre megtiltotta a ...fakitermelést azon a Bályok melletti vadászbirtokon, ahol Ion Ţiriac volt teniszező és üzletember mondén vendégeivel szokott lődözni vaddisznókra. Mért foglalkoznak ők a fakitermeléssel? Logikus, hogy a betegség a munkások közvetítésével ne juthasson vagy ki, vagy be a zárt területről/ területre. Vagyis vagy kívül, vagy belül megjelent a kór. De erről nem szólnak. Minek is, elég ha ők tudják...

És akkor még nem is beszéltünk a kárvallottaknak megígért kárpótlásról. Állítólag már megkezdték a kifizetéseket az ország délkeleti részében, ahol még nagyobb a baj. De milyen dokumentum kell az igényléshez? Hol kell azt letenni? Én még nem láttam erre vonatkozó közleményt, mint újságíró, de ez a kisebbik baj, ha közben a károsodottakhoz már eljutott az infó.

Természetesen megjelentek az összeesküvés-elméletek is: a hatalom azért mozdul ímmel-ámmal, mert ez része egy kereskedelmi-üzleti cselszövésnek. Mit lehet erre mondani? Sajnos, az intézkedések nem cáfolnak rá.

Egyelőre. 

Mondom bizakodva. 

Még egy lépés, és akár oda is eljuthatunk, hogy a sertéshús ellenes világmozgalom - ha van ilyen - áll az egész hátterében, aztán majd jöhetnek a szokásos gyűlöletkeltő panelek - ugye, ne is mondjam tovább?! De legalábbis ne adjak tippeket.

Addig is, mindenki őrizze meg a pánikját, nyugalomra semmi ok. A Gringo Star együttest idéztem, szerintem ez a pillanatnyi helyzet. Hátha tévedek...

     Ui.: Robbanásszerűen terjed az afrikai sertéspestis Romániában, nyilatkozta a fenti sorok közzétételével nagyjából egy időben Geronimo Răducu Brănescu, az Országos Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Hatóság (ANSVSA) elnöke az Agerpres hírügynökségnek.

                               Mi lesz ebből?! (fotó: boon.hu)