Nézd a kombájnt... is

Volt szerencsém a minap részt venni a AGROmashEXPO és AgrárgépShown, mely Magyarország agráripari csúcsrendezvénye. Már nem mintha az agrárium szakértője lennék és különös érdeklődés vezérelt volna, de ez van, egy ilyen szakma az enyém. És mondhatom, nem bántam meg, de tényleg.

Azzal a kérdéssel nem akarom most sem magamat, sem téged bosszantani, hogy vajon miért tartja fenn a magyar kormány például ebben a témában is a feszültséget a romániai, ezen belül a Bihar megyei magyarok körében, egészen pontosan a romániai magyar gazdálkodók körében, hogy a magyar pártokhoz tartozó gazdaegyesületeket is úgy támogatja, hogy azok érezzék riválisoknak egymást. Ezért például egymásra szervezik a falugazdász programot vagy éppen az említett kiállításra történő utazást. Vagyunk elegen, lehet megosztani... Fő a nemzeti egység.

De, mint mondtam, ne bosszankodjunk most ezen. 

Szokták mondani, hogy: "Szép vagy, mint egy új traktor". No, én annyi szép új traktort láttam kb. 4 óra alatt, mint életemben eddig összesen sem. Meg még egy csomó csuda dolgot. Például olyan gépeket, melyekről máig nem tudom, mire lehetnek jók. Egyik-másik úgy tűnt, valami csillaghajó vagy űrszonda, mindenesetre az áruk is a csillagokban volt... Néhány érdekességet le is fotóztam (tízet, rákattintással nagyíthatóak), most magyarázom - persze nem szakmai szempontból, pontosabban az én szakmám szemével.

1. Laikusként is megfigyelhettük, hogy a kisebb-nagyobb cégek lehetőségeikhez mérten próbálták magukhoz csábítani a nézelődőket. Volt akinek csak a szokásos szóróanyagokra telt, míg a másik véglet a komplett színpadi show-műsor volt, szemrevaló táncoslányok produkciói között beszéltek a kombájnokról, ekékről, stb. Remélem, a mellékelt képen te is a kombájnt figyeled, mint fő látnivalót...

2. Ez a John Deer traktor az 1940-es évek elején az USA-ban szántotta a tarlót. Manapság is kitűnő állapotban van, bemutatókra járnak vele, a hangja is kellemes volt.

3. Ez nem úgy néz ki, mint egy sorozatvető? Hát mert az is, de nem ágyú, hanem egysoros vetőgép (vagy mifene), de ezt is csak onnan tudom, hogy megnéztem előtte a kiírást.

4. Esetünkben az Ursus nem üveges vagy dobozos, hanem kerekes. Az ára pedig annyi, hogy te és kedves családod a barátaitokkal és szomszédokkal együtt egy életen át sörözhetnétek belőle. Lehet, még maradna is.

5. Ha nem látnád esetleg elsőre, itt két gép van: a kicsi traktor(szerű) befért a nagy kombájn(szerű) alá.

6. A gyerekekre is gondoltak: kivetítéses játékban a szalmabálák között szaladgáló patkányokra kellett labdákat dobni, egy találat - egy pont. 

7. Valami szellőztető rendszer elemeinek tűnnek azok a darabok, melyekből ezt a robotemberpárt összerakta az ötletes kiállító.

8. Az egyik pavilon mennyezetéről csüngött ez a diszkógömb-szerűség és mi sem természetesebb, hogy nem színes fényeket lövellt, hanem egy munkavégzés közbeni traktorról készült kisfilm futott rajta.

9. Gondoltak a megéhezőkre, megszomjazókra is, minden pavilonban volt legalább egy vendéglátóhely, nem beszélve az udvaron lévőkről, ahol sonka, kolbász, tepertő, bor, pálinka éppen úgy volt, mint hotdog, hamburger. Megjegyzendő, hogy készpénzt nem lehetett a kiállítás területén használni, a bejáratnál egy helyben érvényes bankkártyára lehetett bármely összeget elhelyezni, s azzal fizetni, az automatán megjelölve a 0% és 20% közötti borravaló lehetőségét is.

10. Rövidesen újra sokak érdeklődésére számot tartó kiállítás lesz a Hungexpo Budapesti Vásárközpontban: február 7. és 10. között a 26. FeHoVa elnevezésű fegyver-, horgászati- és vadászati nemzetközi kiállítást tartják meg, mely a szervezők szerint a Kárpát-medence horgászainak, vadászainak és természetkedvelőinek legnagyobb és leghangulatosabb találkozója. Nem ígérem, hogy ott találkozunk, de ki tudja?!

A majdnem igazi Mikulás

A film bemutatója 2005. december 1-én volt, tehát nem lehet mondani, hogy túl hamar ráakadtam... De, ugye, jobb később, mint soha. Az igazi Mikulás című magyar filmről van szó, amit a minap néztem meg, és igen, a Mikulásról szól. 

Az igaziról. 

Majdnem. 

Nem úgy az "igaziról", ahogyan a hollywoodi filmekben megjelenik, rénszarvasokkal, kémények fölött repkedő szánokkal, csilivili ajándékokkal, varázslatos átalakulásokkal, valószínűleg ezért nem is lett és nem is lesz a decemberi tévéműsor-kínálatban. Ez a Mikulás olyasmi, mint a kicsit sárga, kicsit savanyú magyar narancs: bőven lakmározik a puttonyában lévő édességből, aminek papírját szétszórja, az ajándékba biciklit kérő kislányt megpróbálja elhajtani, nem veti meg a piát és felebarátja feleségét, nem adja meg a kölcsönkért pénzt, de (néha) jókedvű és jószívű, a cél érdekében gondolkodás nélkül lop is. 

Ez a magyar Mikulás (Cserhalmi György), aki finoman szólva nem felel meg a multinacionális bevásárlóközpont reklámemberekkel szemben támasztott követelményeinek. A film hangulata egy kicsit a Sose halunk meg-re, kicsit a Kontroll-ra hajaz.

Bár jó másfél hónappal már túl vagyunk Mikulás napján, az időjárás most, január végén olyan, mint akkor kellett volna legyen. De a filmet nem csak ezért érdemes megnézni most. És nem csak most.     (ITT megtalálod.)

Ja, és halottam, hogy a BUÉK című film még mindig teltházzal megy, már most kétszer többen látták, mint amire a gyártó számított. Ugye, megmondtam - ITT írtam róla.

                                     (Illusztráció: filmtett.ro)

Állatbarát vadászat

Lezajlott idén is Ion Ţiriac üzletember, volt teniszező vadászbirtokán az inkább mondénnak, mint "sportnak" mondható esemény, melyre évente viszonylag nagy médiafény vetül. Én is többször írtam már róla (pl. ITT meg ITT) az ideiről meg ITT van a tudósítás. 

Volt, amikor a hírértéket növelték az állatvédők, akik teniszezéssel, máskor hőlégballonozással, megint máskor drónozással, esetleg jelmezbebújással igyekeztek felhívni a figyelmet a "vérengzésre", nem kevésbé magukra. Pár éve már fel is hagytak ezzel, lehet, változtak a nézeteik, esetleg belátták, kár a gőzért. 

A másik hírérték, hogy ki mindenki híresség vesz részt a lődözésben, akik bizonyára az üzleti élet dolgait is meghányják-vetik. 

Nem könnyű a dolga az újságíróknak ezzel a témával. Hogy mi történik a kerítésen belül, arról mindig annyit tudunk meg végül, amennyit a bentiek akarnak, hogy megtudjunk. Igen ám, de a tévénézők, újságolvasók állítólag nagyon kíváncsiak mindenre, tehát foglalkozni kell vele. A helyszínen sokszor elnéztem már a tévés kollégákat, szegények mit kínlódnak, amikor élő adásban naponta többször is be kell jelentkezniük, és beszélniük a ... semmiről, hiszen csak általánosságokat mondhatnak, a kapun kívül semmi nem történik, egy-egy terepjáró ki- vagy bemegy, de a benne ülők senkivel nem állnak szóba. Na, az ilyen eseményről az igazi kihívás tudósítást írni: amikor senki nem mond beszédet, senkit nem tüntetnek ki, semmit nem adnak át, nincs műsor. Csak kék az ég vagy felhős, sár van vagy hó, esik az eső vagy süt a nap - erre varrjál gombot!

Pontosan nem tudom, hányadszor voltam idén a Bályokhoz tartozó Nagyalmás melletti vadászbirtok bejáratánál, de biztos több mint egy évtizede vagyok ilyen "kalandvágyó". Azonban most jutott eszembe először, hogy ennyi év alatt csupán egyvalamit nem láttam soha: vaddisznót! De még egy fia kismalacot sem! Olyan vaddisznóvadászatról lévén szó, ahol rendszeresen több száz állatot puffantanak le, ez azért nem gyenge. Ezt nevezem én, legalábbis a magam részéről, állatbarát vadászatnak.

A vadászbirtok kapujánál idén sem lehetett odébb menni

Űrreklám

Valójába nem is értem, eddig hogy nem jutott senki eszébe: itt van felettünk éjszakánként az a nagy felület, csak úgy, parlagon. Igaz, vannak rajta csillagok, meg ott van a Hold is (bár ez meg mindig csak az egyik felét mutatja), meg időnként jönnek üstökösök, de igazából semmi haszna. Na, de most! Egy orosz cég azt tervezi, hogy a Földtől 430 kilométerre apró, alakzatba rendezett műholdakat helyez el, melyek a napfényt hasznosítva az idelentieknek céges hirdetéseket írnának ki az éjszakai égboltra. Már a nyáron lennének tesztek, 2021-ben pedig beindulna az üzlet. Újabb lépés lenne, hogy a céges hirdetések mellett kormányüzeneteket is látnánk a fejünk felett. Gondolom, megoldható lenne, hogy országonként mást és mást. Ők a hír szerint arra gondolnak, hogy utóbbiakra csak akkor kerülne sor, ha vészhelyzet adódna és gyorsan kell sok embert elérni. De mi tudjuk, hogy például egy választási kampány (ami ugye sosem ér véget) is "vészhelyzet", amikor gyorsan akarnak sok embert elérni. Tehát megeshetne, hogy egy csillagfényes éjszakán a csillagok sok-sok fényévnyit utazott ragyogását az a kiírás homályosítaná el, hogy "Az ország jobban teljesít!" Mondjuk, ez már önmagában is világosabb minden csillagfénynél, de nem árthat, ha a nép érzi a feje felett is... Vagy azt olvasnánk, hogy "Ne hagyjuk, hogy más nevessen a végén!", s ehhez akár néhány műhold ki-bekapcsolása kacsintást is imitálhatna.

A csillagászok nem örülnek a hírnek, véleményük szerint már így is elég nagy a bolygónk körül keringő űrholmik okozta zsúfoltságról. Nem is beszélve a már meglévő fényszennyezettségről.

Meg aztán kell még az égből is növelni a lenti sötétség-szennyezettséget? 

                     (Illusztráció: depositphotos.com)

Naiv politikus márpedig van

Azt mondod, naiv politikus nincs? Szerintem meg van, hasonlatos a naiv festőhöz: szinte ugyanazt csinálja, csak... másként. Más szinten. Ösztönből. Vagy éppenséggel olyan furmányosan, hogy akár a nem naiv politikusok közé is beállhatna. Pedig azok sem semmik, de őket most hagyjuk.

Megtörtént eset, hogy egy bizonyos hivatal kirendelt alkalmazottai bekopogtak egy házhoz, úgynevezett környezettanulmányt végezni: milyen gazdaságot vezet a tulaj, kinek asszonyát lelték otthon. Utóbbi rögvest sejtette, hogy ennek adófizetési vonzatai lehetnek, hát nyomban együgyűre vette a figurát, kezdődött a csűrés-csavarás. Azt ugye már késő volt tagadni, hogy az udvaron néma rucák totyognak, ám a nyilatkozattevő mindjárt hárított is azzal, hogy azok nem az övéi, hanem "a fiúé". Ló is nyerített a melléképületben, az meg "az emberé". Igen ám, de a ló mellett csikó is ugrabugrált. Az kié? "A csikó? Hát a lúé!" Na, azt tessenek adófizetésre bírni...

Egy idő után az asszonyság megunta a macerát, ezzel zárva rövidre: "Ne azt tessenek kérdezni, ami magukat érdekli, hanem amire én válaszolni akarok!" 

Hát nem zseniális? 

Nem a politikusok között lenne a helye? Akik valójában ugyanezt csinálják?!

                                   (fotó: erdekesvilag.hu)

Kollégánkra emlékeztünk halála kerek évfordulóján

Ismét temetőben gyülekeztek az újságíró kollégák az elmúlt pénteken: Albert Ferencre emlékeztünk, akinek éppen ma 10 éve volt a temetése, a megemlékezést pedig halála évfordulóján, január 11-én, pénteken tartottuk a biharpüspöki temetőben. 

A csatolt képen a sírja a megemlékezés után.

ITT olvasható az eseményről készült tudósítás, alább a beszédem, melyet a kollégák nevében mondtam, alatta az akkoriban megjelent írások a Bihari Naplóból (rákattintva nagyíthatóak), a kedvenc fotója, melyen ő maga tükröződik vissza egy egyházi kegytárgyban egy kiállításon, illetve pár további fotó péntekről, melyeket Alexandru Niţescu kollégánk készített. 

     Tíz évvel ezelőtt, 2009. januárjában Albert Ferenc, a Bihari Napló újságírója szabadságra készült, az előző évről maradt pár napját akarta letölteni. A pár napból örökös szabadság lett... Vannak pillanatok, dátumok, mozzanatok, amik beleégnek az ember emlékezetébe. Emlékszem, hétfőn reggel, 2009. január 12-én, amikor beértem a szerkesztőségbe, szokatlan csend fogadott. Senki nem válaszolt a köszönésemre. Nem udvariatlanságból, egyszerűen mindenkit nyomasztott a döbbenet: előző este "elment" Alfer... Íróasztal-szomszédok voltunk, egymásnak háttal ültünk, ez a közelség is adta, hogy sokszor elmesélte, nekem, a fiatalabb "megyejárósnak",milyen kalandokon ment keresztül a korábbi évtizedekben, amikor még gyakran kószált a megyében széltében-hosszában. Most egy fehér lapra állított gyertya égett az asztalon. A másnapi, a halálhírét tudató lapban még két általa jegyzett cikk is megjelent, mintha fekete keretes neve búcsúzott volna olvasóitól… Hogy voltak egészségügyi gondjai, azt mindannyian tudtuk, ám ő ezt egy kézlegyintéssel elintézte. Annál komolyabban vette, ha az elvei mellett kellett kiállni. Ahogyan Szilágyi Aladár fogalmazott a temetésen mondott beszédében: "Alfernek (ez volt önmagának adott beceneve) mindig volt mindenről véleménye és gyakran kérdések helyett akár vitába is szállt interjúalanyaival". Ugyanakkor Aladár fel is sorolt néhányat az addig eltávozott kollégák közül: Bokor Andrást, Tőke Csabát, Moldovan Ghicát. Én itt most sajnos bővíthetem a sort több-kevesebb kötelékkel hozzánk tartozottakkal: Both Abigél, Kinde Annamária, Szegedi László, Tuduka Oszkár, Dávid (Völgyesi) Erzsébet, Szántó Sándor... 

Ahogyan öregszem, azon kapom magam, hogy egyre többet járok temetőbe. Temetésre, illetve emlékezni is. Évente egyszer - kétszer eljöttem ide is az elmúlt 10 évben, hazafelé tartva valamilyen eseményről. Ilyenkor fülembe csengett hangja, jellegzetes nevetése. Ha most szólhatna hozzánk, talán azt mondaná: "Gyerekek, nem kell a duma, nincs semmi baj. Ez az élet rendje." Talán igaza van. De az is ehhez a rendhez tartozik, ha mi most egy-egy könnycseppet próbálunk elrejteni...

Idén is lesz (több) világvége

Érdekes kérdés: vajon Nostradamus megjósolta-e azt is, hogy mindenfélét a nyakába fognak varrni? Például a rendszeresen visszatérő világvége-jóslatokat? Mert idén is lesz világvége, mit is érne egy esztendő e nélkül?! A brit Mirror című magazin átal idézett vélekedések szerint bár a teljes pusztulás csak 2046-ra várható, ám ahhoz egy idén, vagyis 2019-ben kirobbanó új harmincéves, minden eddiginél borzalmasabb háború fog elvezetni. Hogy a borzalom még borzasztóbb legyen, lesz még idén áradás, földrengés és a vallási szélsőségesek is új erőre kapnak. Mondjuk, utóbbiak előrelátásához nem kell nagy jóstehetség, melyik évben nem volt még valahol földrengés, áradás és mikor nem villogtak vallási szélsőségesek (akármilyenek). Hogy dátumot is szeretnél tudni? OK. Mondjuk február elsején 11. 47-kor ráérsz? Akkorra jósolják ugyanis, hogy egy aszteroida becsapódik. Igaz, az esélye 75 ezer az egyhez, de ha bejön, akkor egy kontinensnyi területen vége az életnek és a meteorológiai télbe beüt a nukleáris tél is. Már 2002-ben is megírták szavahihetők, hogy a 2002NT7 nevű, kb. 2 kilométer átmérőjű aszteroida egyre közeledik, ám a becsapódás veszélye a világvége-szakértők szerint is napról napra csökken (azt nem tudom, hogy emiatt akkor most szomorúak-e vagy sem), állítólag Bruce Willis riasztásáról is lemondtak már, nem kell újra megmentse a világot. Egyelőre. 

Ha türelmetlen vagy, mondok egy közelebbi dátumot: január 21. Holdfogyatkozás eredményeként úgynevezett vérhold (farkashold, szuperhold) lesz látható e napra virradóra. Ez a világvége-szakértő Paul Bengley amerikai lelkész szerint tuti előjel. Biztos tudja, nem egy világvégét megjósolt már. A jelenség Európa és Afrika nagy részén és Észak-Amerikában lesz teljesen látható, a Közel-Keleten, illetve Afrika más részein, csak részlegesen, míg Ausztráliában és Kelet-Ázsiában egyáltalán nem. Újabb kérdés: utóbbi régiókban is lesz világvége, akkor is, ha onnan nem látszik? Erre majd visszatérhetünk 22-én, ha ráértek.

                                    (Illusztráció: kulturainfo.hu)

Ő majd megint akarna bennünket...

Klaus Johannis államfő ismét jelölteti magát az államelnök-választáson. Mikor ezt írom, még pár perce, hogy megjelent a hír, tehát első felindulásból rovom a sorokat. 

Ami elsőként felötlik, hogy annak idején, amikor az idei év végén lejáró mandátumára készülve sokan neki kampányoltak, az volt az egyik érv, hogy a romániai magyarság számára elképzelni se lehetne jobb jelöltet, két okból. Az egyik, hogy magyar jelöltet soha, de legalábbis még jó ideig nem tűrne el a román társadalom. Ebből fakad pedig a másik ok, miszerint, ha magyar nem lehet, akkor milyen jó, hogy lehet a már csak nyomokban létező romániai német kisebbség egy tagja, hiszen ki értené meg a kisebbségben élők gondjait, ha nem egy hasonló. 

Az érdekeinket védők és javunkat akarók váltakozó vehemenciával hangoztatták ezt. Kétséget az ébreszthetett egyebek mellett, hogy régebben volt, aki Traian Băsescu támogatására is sarkallta már a romániai magyarságot, aztán tudjuk, mi lett belőle... Érdekes, hogy aki ezt mondta, annak szavahihetősége követői körében mit sem kopott. Akik meg addig sem nagyon hittek már neki, azoknak éppen mindegy volt - de ez már másik történet. 

Visszatérve Johannisra: "Román állampolgár vagyok, vagyis román" - nyilatkozta már 2014 végén a nem sokkal korábban megválasztott államelnök a Welt am Sonntag című német újságnak. Erről már írtam annak idején ITT, akkor remélve, hogy azért jelentős változások jönnek. Döntsd el te, hogy jöttek-e vagy sem... Az azonban biztos: aki idén rá akar bírni, hogy egyáltalán szavazzak az államelnök választáson, ráadásul a magát újra jelöltetőre, az valami baromira jó érvvel jöjjön elő és főként nagyon mással, mint hogy ő is kisebbségi.

                         (fotó: ziuanews.ro)

Gólyatöcs és szárnyas hal

Év végén illik mindent összesíteni, mindenféle témákban szavazásokat tartani, hogy kik/mik voltak a legek jóban, rosszban, majd ezeket az eredményeket aztán nyomban, de legkésőbb a következő év elején meg lehet osztani a néppel. Mert a nép kíváncsi, és mert joga is van hozzá. 

Például jogunk van megtudni, hogy a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület kezdeményezésére tartott internetes szavazáson 2018 madara a gólyatöcs lett. Neked nem ismerős? Pedig maga a lakosság szavazott és döntött, de eszerint te nem - pedig nagy eséllyel magyar állampolgár is vagy, de ez nem hozott lázba?! Bezzeg amikor... - de ezt hagyjuk, térjünk vissza a gólyatöcsre, melyet neveznek székigólyának is. Így mindjárt más, igaz? És ha tudtad volna, hogy a másik két opció a gulipán és a nagy póling volt?

A halak is versenyt úsztak a megtisztelő címért, de mit hallok?! Csalás rondított bele az év hala választásba! Te jó ég, ki akarhat ebben csalni? A haltenyésztők szervezete? A pecásoké? A halfogyasztást ellenzőké (ha van ilyen)? És ki állhat ennek hátterében? Egyértelmű, hogy a kultúránkra és nemzetünkre lesben állók, ki akarhatna más keresztbe tenni a vörösszárnyú keszegnek?! Hogy egy halat miért neveznek el a "szárnyáról", azt most ne feszegessük, volt szegénynek elég baja: a Magyar Haltani Társaság beszámolója szerint a sebes pisztrángot favorizálók próbálták manipulálni a versenyt, 2130 szabálytalan szavazatot leadva, ám ez is kevés volt, mert egyrészt ezeket a voksokat törölték, másrészt a 11.483 szabályos szavazat 44%-át kapta a vörösszárnyú keszeg, a 32%-kal zárt szivárványos ökle lett a második, a csalásba kevert sebes pisztráng csak a harmadik helyre csusszant be 24%-kal.

Győzött tehát az igazság, de a nemzet keszege mégsem lehet felhőtlenül boldog: az említett társaság ugyanis ugyanebben a közleményben azt is tudatja, hogy halunk "sűrűn irdalva (bevagdalva) és jól átsütve kitűnő halétel". Következtetés: egy szavazás megnyerése nem feltétlen jelenti a megmenekülést. Akkor sem, ha hal létedre a szárnyadról neveznek el.

               A két nyertes (fotók: greenfo.hu és gondola.hu)