2015. július 14., kedd

Szociális érzékenység, óh...

Amolyan fogadatlan prókátorként többször elmélkedtem már ezen a helyen is Berettyószéplak és lakosainak helyzetéről, az ottani kőolaj-kitermelés teremtette helyzetek, huzavonák okán (pl. itt és itt). A kitermelőt régebben szétkapták, megprivatizálták, újraindították, újra bezárták, pályázati pénzekből tettek-vettek körülötte, míg tartott a zseton, stb. Amivel azonban minden ottjártamkor szembesültem, hogy a kitermelés tönkretette a földeket, a házakat és legelsősorban is az emberek jórészét. 
A minap tétetett közzé a hír, hogy a parlamentben megszavaztak egy, a széplakiakra kedvező javaslatot, úgymond jóvátételként az elszenvedettekért. A kitételek között szerepel, hogy azok, akik  legalább 30 éve élnek, dolgoztak vagy dolgoznak a térségben, 2 évvel korábban mehetnek nyugdíjba, továbbá, hogy évente egyszeri ingyenes orvosi kivizsgálásban részesülhetnek. Ez eddig OK, kezdetnek nem rossz. De a folytatás... A politikusok hozzájárultak ahhoz, hogy az ebbe a kategóriába tartozó elhunytak után járó temetkezési segélyt 50%-kal megnövelhesse az önkormányzat, az erre a célra előirányzott keretéből. Tehát nem pénzt adnak, hanem lehetőséget a pénzben bizonyára amúgy is dúskáló helyhatóságnak. És az erre a célra előirányzott összegből. Mégis, év elején milyen elvet követve lehet haláleseteket betervezni? Jó, hogy nem kérnek előjegyzési sorrendet, azzal, hogy - már elnézést a morbiditásért - ezentúl megéri elhalálozni... Szerintem a helyiek jobban örültek volna a földek méregtelenítésére, az utak javítására vagy a megrepedt házfalak kijavítására megítélt pénzeknek (mármint konkrétan a pénznek, nem a fentihez hasonló "lehetőségnek"). Ami aztán az egészségüket is javítaná lassan-lassan és kevesebb lenne az idő előtti elhalálozás, aminek a hozzátartozók bizonyára jobban örülnének, mint a temetkezési segélynek. 

2015. július 10., péntek

...én köszönöm

A minap volt szerencsém székelyhídi táncosokkal részt venni egy magyarországi tehetségkutató verseny tévés felvételén. Sok mindent tudunk, vagy tudni vélünk az ilyen show-műsorok kulisszatitkairól, itt a lehetőség, hogy egy kicsit jobban a színfalak mögé nézzek, gondoltam, mikor elfogadtam az utazás lehetőségét. Nem részletezem kalandjainkat (azok kiderültek a megjelent tudósításból), melyek egyrészt igazolták előzetes sejtéseinket, másrészt jó pár lapáttal rá is tettek azokra. Napközben többen megkérdezték: ha tudtam volna előre, hogy így alakul, ugye, nem vállaltam volna? Hát, lehet, pillanatnyi felindultságomban másként gondoltam, de így, napok múltán semmiként nem bántam meg. Élmény volt minden jó és rossz epizódjával együtt, melyekre évek múlva is emlékezni fogunk. Fogunk, mondom többes számban, hiszen úgy gondolom, hogy bár még lehet, keserű a szájíz, ám útitársaim is gazdagodtak sok olyan élettapasztalattal, közösségi élménnyel, melyet, lám, újra a táncnak köszönhetnek. Ami rám kiemelkedő hatással volt, hogy a megpróbáltatásokat (higgyék el, nem túlzok) a gyerekek és fiatalok kivétel nélkül egyetlen zokszó nélkül viselték és ez a fegyelmezettség számomra azt sugallja, érettek annyira, hogy felismerték és megértették a körülöttük történtek lényegét, ami hozzájárul ahhoz, hogy nem válnak könnyen megvezethető felnőttekké. 
Ha másért nem, ezért már megérte ...és én köszönöm.