Nincs baj, míg nincs baj

A címben foglalt népi mondás olyan, mint a népi bölcsességek általában: rövidek és lényegre törőek. Az idézett a közlekedésre is érvényes, és annak kapcsán jutott eszembe, hogy már a tanév első napján - éppen ma egy hete - baleset történt Érmihályfalván ott, ahol az utóbbi esztendőket figyelve minden tanévben van legalább egy (sőt, halálos is volt már): a középiskola közelében lévő zebránál, a Szatmár-Nagyvárad nemzetközi országúton. A konkrét esettől vonatkoztassunk el, bár annak nyomán is ment a komment adok-kapok internetes felületeken, hogy a sofőr kellett volna jobban odafigyeljen, vagy a diák. A veszélyes gócpont kezelésére is vannak javaslatok, például a gyalogos gombnyomására zöldre váltó villanyrendőrt kellene felszerelni, mások szerint az a diákok játékszerévé válna. Miközben a zebrán a gyalogosnak elsőbbsége van, felvetődik, hogy mégis csak körbe kellene azért néznie, ez különösen fontos lenne a fiatalok esetében, hiszen nagy divat okostelefonba mélyülve és/vagy fülhallgatóval közlekedni, amikor a zene elnyomja a külvilág, így a közlekedés sokszor akár életmentő zajait, jelzéseit is. Ha megtörténik a baj, a rendőrségi helyszínelés megállapítja a felelősséget, de azt mi is megállapíthatjuk, hogy a balesetek túlnyomó többségében mindkét fél szenvedő alannyá válik. A bajt akkor is jobb elkerülni, ha valaki elsőbbségi helyzetben van, annak feladása árán is. 
Mert amíg nincs baj, addig nincs baj. 

                                                                               (Illusztráció)

Anonim anyázás

Az UEFA elsőfokú döntése szerint a magyar labdarúgó-válogatott zárt kapuk mögött kell lejátssza a Feröer-szigetek elleni EB-selejtezőt október 8-án. Az indok: a legutóbbi magyar-románon a FARE (Football Against Racism in Europe) nevű szervezet anonim megfigyelői három esetben dokumentáltak rasszista bekiabálásokat. 
A büntetés súlyosbításaként még 70 ezer euró bírságot is kap az MLSZ, mely természetesen tiltakozik, arra hivatkozva, hogy "A mérkőzés általános hangulatát egyáltalán nem a gyűlöletkeltés vagy a rasszizmus határozta meg, hanem a szenvedélyes szurkolás. Ez a mérkőzés az MLSZ megítélése szerint éppen azt bizonyította, hogy még egy ilyen feszültségektől terhelt helyzetben is lehet sportszerű körülményeket és kiváló hangulatot teremteni." 
Különösen hangzik, hogy anonim megfigyelők jelentésére bazíroznak az UEFA korifeusai, mifelénk ennek nincs jó hangzása. Értem én, a bekiabálók valószínűleg nem lettek volna "elnézők", ha kiderül, kik is ők. Ám a döntéshozóknak is tudniuk kellene, hogy egy focimeccs szervezői sosem fognak tudni annyira felügyelni egy találkozót, hogy ott aztán ne legyen anyázás, háromhülyézés, vakegerezés, illetve alkalomadtán trianonozás, bozgorozás, oláhozás, károgás, huhogás. Hát persze, hogy a rendbontókat ki kell szűrni, sokuknak köze nincs a sport pártolásához, inkább a balhé rajongói. Annyi kamera vesz ma már egy eseményt, tessenek kiszűrni, azonosítani és rábizonyítani, aztán kitiltani, büntetni, sárga lapot adni, mittudomén. De ne tessenek már kiüresíteni a stadionokat, a kollektív bűnösség elvét alkalmazva. Ettől majd az anyázó nem fog anyázni? 
Esetleg most már az UEFA anyját is szidja. 
Reméljük, a tisztelt UEFA nem ás mélyebbre, mert akkor a megye kettőből is kitiltja a nézőket. 

                                                                         (Illusztráció: magyarhirlap.hu)

A rocker álma

A leharcolt rocker talán a '80-as - '90-es évek fordulója körül lehetett a csúcson, de gyérülő haja ma is lapockájáig ér. Igaz, immár azt a benyomást kelti, mintha tar fejtetőjéről csúszott volna a tarkójára. Fogsorának kerítéséből is hiányzik itt-ott egy léc... Már a délutáni órákban észrevettem a sokasodó, a Tankcsapdára váró rockerek között. Egyre ingatagabb léptekkel egyensúlyozta söröspoharát, mely az órák során mintha sosem ürült volna ki. Aztán megkezdődött a koncert, a rajongók java a színpad előtt tömörült, meg is feledkeztem róla. A kordon elé kanyarodtam fotózni, majd' levitte rólam a nadrágot a hangszórókból kirobbanó basszus. Hallom én ezt távolabbról is, láttam át a helyzetet, és hátrálni kezdtem. Talán ha 20-25 méterre távolodtam el kicsit oldalazva a frontvonaltól, mikor szinte átestem valamin a villogó fények és a sötétség keverékéből állt látási viszonyok között. Pontosabban valakin. Rockerünk, miközben egész nap várta a koncertet, mire arra került a sor, békésen elaludt a fűbe heveredve, nem zavarták a füle felett repkedő decibelek ezrei sem. Ekkor vettem észre, hogy nyűttes Ossian-póló volt rajta. Lehet, a rock katonája valójában nem is érdeklődött a Tankcsapda iránt.