Füstölgés

Rendkívüli hideg van, és még extrémebb lehűlés várható - szörnyülködtetnek a tévék, rádiók.
Tényleg?
Szerintem meg éppen olyan van, amilyennek február elején lennie kell.
Olyan, amilyenek voltak - hogy csak a saját tapasztalataimat mondjam - az én ifjúkoromban. Például, mikor katonáskodtam, és vittek bennünket havat lapátolni éjszaka a Buzău-i (magyarul mondják Bodzavásárnak is, de szerintem így kevesen ismerik) állomásra, hogy tudjanak járni a vonatok, ne fagyjanak le a váltók. Vagy a következő évben, amikor Érmihályfalva és Értarcsa között  az országúton egy sávon lehetett közlekedni, hófalak között.
Csakhogy ettől már elszoktunk.
Például karácsonykor már nincs hó. Inkább sár van.
Nyáron meg a mindenféle olyan káros sugárzással riogatnak, amiről régen nem is hallottunk.
Mondják az okosok, hogy változik a világ klímája, meg a Föld egész rendszere. Most persze nem arra gondolok, amikor azzal rémisztenek, hogy elillanó pár százmillió év múltán a kontinensek egymásnak fognak ütközni. Az is borzasztó lesz, de valahogy nem érzem át a fenyegető veszélyt annyira, mint mikor arról van szó, hogy "most", pár éven, pár évtizeden belül, tehát még az én, meg az én gyerekeim életében lesznek olyan környezeti változások, melyek ellehetetlenítik a normális életet. Pontosan megmondják, mik okozzák ezeket, melyek a hatások. Aztán nem történik semmi. Pontosan ugyanúgy eregetik a mindenféle gázokat a levegőbe, a mérgeket a folyókba. A fejlettnek nevezett országok "környezetszennyezési kvótákat" vesznek a szegényektől, akik még szennyezni sem tudnak a csóróságtól, esetleg abból jutnak nagyobb bevételhez (mármint a kasszához odajutó réteg), hogy "befogadják" a gazdagok szemetét.
Összeülnek, tanácskoznak mindenféle hangzatos környezetvédelmi témában - aztán nem írják alá a megállapodást, vagy aláírják, és nem tartják be. Ki vonná felelősségre őket?
Aki azt hiszi, hogy valami távoli, őt nem érintő fantáziálásról van szó - az nézzen csak körül.
Az alábbi fotót ma készítettem a Csatári hágón, a nagyváradi Hőerőmű kéménye van rajta. Meg az, ami kijön belőle.

Hirtelen nem is lehet látni, meddig tart a kémény, és hol kezdődik a füst.

Bár azt nem tudtam jól befogni a fényképezőgéppel, de becs'szóra higgyétek el nekem, hogy a füst bizonyos magasságban "elhajlott", és távolról úgy nézett ki, mintha hosszú felhő szállna Nagyvárad felett.

És mintha ködben lenne az egész város. Talán már észre sem vesszük. Pedig ez itt van. A szó szoros értelmében az orrunk előtt.
Kit érdekel, hogy majd összeütköznek a földrészek?!