Saját EB-eredményem

Aki járt már a Nyíracsád-Nyíradony útvonalon autóval, az tudja, hogy a nyírségi/hajdúsági akácerdők között vezető országút mentén több helyen ki vannak téve vadveszélyre figyelmeztető közlekedési táblák.

                                                                                                                                  
Ezen a szakaszon nagyon is komolyan kell venni őket, megéri 50 - 60 km/h -nál nem többel hajtani. Mióta viszonylag sűrűn járok arra, megtanultam ezt, főleg este és éjszaka őzek, szarvasok kalandoznak az úton, az árokparton, de vaddisznó mellett is mentem már el karnyújtásnyira. Legutóbb, néhány napja jártam arra, éjfél körül, és talán most láttam a legtöbb őzet. Pontosan nem tudom mennyit, de 20-25 biztosan volt kettes-hármas csoportokban. A nyulakat, elvadult macskákat nem is számolom. Érdekes, mikor az ember először lát az éjszakai erdőben kóborló őzeket: a szemük olyan mértékben veri vissza az autó lámpájának fényét, hogy azt az érzést keltik, mintha valakik zseblámpával járkálnának a fák között.
Szóval így történt a minap is, késő lévén alig volt forgalom, csak az őzek szemei világítottak. Aztán Nyíracsádról Nyírábrány (haza, a határátkelő) felé haladva azt vettem észre, hogy egy autó utólért, kanyarog mögöttem, de nem előz. Gondoltam, kihasználja, hogy megyek előtte, mutatom az utat. Beértünk Nyírábrányba, ott is kanyargott utánam. Nocsak, morfondíroztam, lehet, ő is a határ felé jön? Ez aztán biztossá vált, amikor ráfordultam - majd ő is - az átkelőhöz vivő útra. Megálltam a határnál, kiadtam a személyi igazolványt, amit szinte azonnal vissza is kaptam a határőrtől, aki intett is, hogy mehetek. Indultam is ... volna, ha nem szólal meg valaki mögülem, kérve a határőrt, hogy ne engedjen tovább. Már a gázpedálon volt a lában, mikor zseblámpa villant szemembe: jogosítványt, személyit, és a kocsi papírjait adjam oda!
Na bumm, egy rendőrautó settenkedett mögöttem az éjszakában vagy 20 kilométeren!
Két fiatal rendőr állt a kocsim mellett, és az egyik máris sorolta, hogy két STOP táblánál is úgy hajtottam el, hogy nem álltam meg!

                                                                                                                                    
Gondolkodtam, és valóban, Nyírábrány területén két ilyen táblánál csak lassítottam, de az éjszakában nem volt forgalom - egyetlen más járművel sem találkoztam, csak ők voltak mögöttem - és a sötétben csak láttam volna egy másik reflektort. Ezt mondtam is, de nem hatotta meg, a szábály az szabály. Igaza van, mondtam végül - gondoltam, minek veszekedni, egyrészt igaza van, másrészt úgy is igaza lesz.
A két "hatósági személy" a papírjaimmal a kocsi hátuljához vonult, ahol röpgyűlést tartottak, bevilágítottak a kocsiba is. Aztán már csak egy jött vissza az ablakhoz. "Tudja, Csaba...", kezdte már szinte baráti hangon,  bevallva, hogy azzal a szándékkal jöttek utánam a határig, hogy megbírságolnak.
Végül nem tették. Miért?
Összeesküvés elmélet következik.
Utólag végiggondolva, a sötétben - amikor utánam jöttek - csak a romániai rendszámot látták. Lehet, ennek hatására született az elhatározás?
Aztán látták a személyiben, hogy "Csaba", ráadásul a kalaptartón valóban volt kalap - a széki népviselethez tartozó. Talán ez tántorította el őket, hogy, na, hát mégis a miénk vagy te is...
A valós történet.
"Tudja, Csaba, azzal a szándékkal jöttünk maga után, hogy megbírságoljuk. De már késő van, mindjárt vége a szolgálatnak is, nem hiányzik már a papírmunka. Meg az EB-összefoglalóra is haza tudnánk így érni. Szóval máskor legyen körültekintőbb. Na, viszlát."
És visszaadta a papírjaimat, én meg szépen megköszöntem - azzal uzsgyi.
Hát, így volt.
Így hozott nekem is forintokban kifejezhető eredményt a foci EB.

Túlélési öngyilkosság

Hát bizony, januárban, mikor elsőfokon kimondták Adrian Nastaséra a két év letöltendő börtönbüntetést, nem fogadtam volna rá, hogy azt legfelsőbb bíróság megerősíti. Arra meg pláne nem, hogy meg is jelennek a lakásán a rendőrök, hogy dutyiba kísérjék.
Aztán persze jött a szenzációs hír, hogy öngyilkosságot kísérelt meg - a román -főleg kereskedelmi- hírtévék tele voltak vele aznap.

                                 Az elhíresült fotó, nyakában a "steril" sállal...           (fotó: rtv.net)
Ellenálltam a kísértésnek, hogy rögvest írjak az eset kapcsán, mert, bár fenntartásaim voltak, úgy gondoltam, mi van, ha mégis igaz, mármint úgy igaz, ahogy először előadták, akkor meg ne kezdjek itt vagdalkozni. Hát, úgy tűnik, nekem, illetve azoknak volt/lesz igaza, akik kétkedve fogadták a hírt. Már, nem mintha nagy éleslátás kellett volna hozzá (néhány részlet itt).
Először is, aki öngyilkosságra adja a fejét, úgy értem valóban, az szerintem olyan lelkiállapotba kerül, hogy nem véti le. Ha ráadásul lőfegyverrel teszi, és komolyan gondolja, akkor valóban tuti módja van. A túlélő öngyilkosok ellenben kevés kivételtől eltekintve inkább jelzésnek szánják tettüket. Nem ez a kategória ellenben a volt miniszterelnök (illetve a hozzá hasonlók): alkossunk új kifejezést - ő egy "túlélési öngyilkos". Meg kell valahogy úszni a börtönt, időt kell húzni, ki kell kecmeregni a slamasztikából. Kórházba kell kerülni - szokásos forgatókönyv. Mármint a fehérgalléros bűnözőknél, hiszen a piti tolvajokat azonnal lesittelik két cső tengeriért, vagy fél zsák krumpliért is. Ha januárban arra kellett volna fogadni, hogy a volt miniszterelnök kórházba kerül-e a börtön helyett - na, arra fogadtam volna. Pontosabban mégse, hiszen úriember biztosra nem fogad.
Egyre több részlet derül ki - lásd pl. a fentebb megjelölt forrást - arra nézvést, hogy egy megrendezett tragikomédia volt az egész. Ami nem csak a börtönbe vonulás elodázására jó, de még szimpátiát is ébreszt némelyekben. Ezt most komolyan mondom, a saját fülemmel hallottam egy betelefonálós román rádióműsorban, amint egy hölgy azt mondta: ezek után el kellene engedni szegénynek a büntetését, hiszen most megbűnhődött!
Nem tudok befejezésül mást mondani, csak amit januárban is mondtam: "abban az országban, ahol még Iliescut is sokan bálványozzák (Ceauşescut már nem is említem), ott egy politikus nem tud annyit lopni, csalni, hazudni, hogy fanatikus rajongói elforduljanak tőle."

Terápia

Kereskedelmi rádió, valami hét végi életviteli vagy életmód magazin - olyan, amiben jobbnál jobb tanácsokat adnak, hogy mit egyél, mit vásárolj, hova menj kirándulni, hogy és mivel takarítsd a lakást.
Hallom, amint arról van szó, hogy egy terapeuta vagy masszőr (vagy valami hasonló) tanácsokat ad. Mondja, hogy minden belső szervünknek van egy úgynevezett kivetülése a testünkön, melynek maszírozásával gyakorlatilag az illető belső szervezt tudjuk átdögönyözni. Adja is az utasítást, hogy például ülő helyzetben kezdjük maszírozni a sarokcsontunkat, majd kicsit feljebb, meg erősebben, aztán gyengédebben - szóval irányított.

                                                                                                                                 (Illusztráció: varosunk.hu)

Gondoltam, mi történhet? Lássunk neki. Teee, és tényleg, mintha éreztem volna, hogy "odabent" (mint az Activia reklámban) történik valami. Mondja a terapeuta, hogy ha kicsi fájdalmat érzünk, ami azért még nem kellemetlen, akkor nincs baj, csak dolgoznak az izmok, meg az egyebek, amelyeknek dolgozni, mozogni kell. Ha ellenben már kellemetlen fájdalmat érzünk, akkor gond lehet, nem árt orvoshoz fordulni. Kicsit pánikoltam: mi a már olyan mértékű kellemetlen fájdalom, hogy menjek az orvoshoz? És mit mondjak neki? Hogy egy rádióműsor ösztönzésére maszíroztam a sarkam, és fájt - biztos baj van?!
Szóval maszíroztam, és tűnődtem. Aztán hirtelen gyanakodni kezdtem: azt mondta a terapeuta, hogy a maszírozást rendszeresen megismételhetjük, és ne ijedjünk meg, ha utána fehérneműnkön szokatlan - khmmm - elszineződést tapasztalunk, ez azt jelenti, hogy sikeres volt a dögöny. Kétségek fogalmazódtak meg bennem - mi van? Hallom csak, hogy arról kezd beszélni, hogy milyen elváltozásai lehetnek a ... petefészeknek!
Ezek szerint nem hallottam a terápia elejét, de jól megmaszíroztam a petefészkemet, szegényt.
Ok, ok - most kacagsz.
De akkor mit éreztem? Lehet, csak a sarkam tiltakozott?!
És ha mégsem?!

Pofon után

Ha jól emlékszem - márpedig jól - a legutóbbi, 2008-as parlamenti választásokat megelőzően voltak olyan hangok, hogy talán nem is lenne olyan rossz nekünk, ha a romániai magyarság képviselői nem jutnának be a bukaresti törvényhozásba. A vélemény az ugyancsak négy évvel ezelőtti helyhatósági választások előtt nem sokkal bejegyzett, és saját megfogalmazásában a szavazás mellé a választás lehetőségét is felkínáló új magyar párt bizonyos politikusai részéről hangzott el, az önkormányzati választás számukra nem túl sikeres eredményei láttán, minek utána a parlamenti választáson már részt sem vettek. Azzal indokoltak, hogy az a "pofon" újra egy táborba sűrítené, egyúttal megerősítené a romániai magyarságot, mely 4 év múlva - azaz most - újult erővel állhatna a választások elé. Szerencsére a szavazók józanabban voltak ezeknél a politikusoknál, és valóban választottak, így nem maradtunk bukaresti képviselet nélkül.

                                                                                                                            (Illusztráció: szvmszk.hu)
Azon persze lehet vitatkozni, hogy a honatyák mit és mennyit értek el a kitűzött célok, illetve - és ez is legalább olyan fontos - mit sikerült megakadályozni az ellenünk forralt csapások közül, de a képviseslet fontosságát botorság lekicsinyleni. Mindezt annak fényében teszem szóvá, hogy a helyzet súlyosbodott, a mostani helyhatósági választások után immár két alternatívaként fellépő magyar pártról mondható el, hogy nem nagyon kellett a választóknak, és az őszi parlamenti választásokra készülve esetleg újra eszébe juthat valakinek az említett "magyarságegyesítő" gondolat. Mielőtt ez bárki által kimondatna, gondolja át: ahol a magyarok nem mutattak elég erőt a helyhatósági választáson, ott simán kimaradtak a vezetéséből. Lásd Szatmár, és - ami számunkra még fájóbb - Nagyvárad. Őszig kiderül helyi szinteken, hogy visszalépést hoz-e a gyengülés, vagy összerántja a magyarokat - nekem van egy tippem. Abban azonban egytérthetünk, hogy ez a mostani "pofon" józanítólag kell hasson, mielőtt ősszel esetleg beleszaladunk egy hosszabb ápolást igénylő gyomorszájasba.

Váradon

Tegnap este volt a könyvbemutatóm Váradon, az Ady Múzeumban.
Sokan voltunk vagy kevesen? Mihez képest?
Hasonló eseményeken nem szoktak (sajnos) többen lenni, mint most is, 20-22 fő.
Örömmel láttam ellenben, hogy számos kolléga, és volt kolléga is eljött.
Jól esett.
Meg persze mindenki részvétele jól esett.
És persze az is jó volt, hogy Szűcs Laci költő, újságíró egy kis szakmai elemzéssel mutatta be a kötetet, és én magam is olyakat tudtam meg - a saját írásaimról - hogy nacsak :)
Pár fotó, kommentár nélkül:

Igen, a hattérben ott az a szoborcsoport, amelyik... - de erről majd egy következő alkalommal.

Gól. Vonal

Labdarúgó EB, angol-ukrán meccs, 62. perc: a labda egy fél másodpercre a gólvonal mögé került, a bíró azonban nem adta meg az ukránok találatát.

               A The Sun című angol lap kikockázta a felvételből a pillanatot   (fotó: hir24.hu)  

A hibát sajnos az a Kassai Viktor vétette, akit tavaly az év legjobb játékvezetőjének választottak. Pontosabban nem is ő, hanem a stábjához tartozó Vad II. István gólbíró, akinek az lett volna a dolga, hogy jelezze a gólt. Nem tette, így az egész csapat bűnhődik, vagyis - bár a döntőre is esélyesek voltak - többet már nem vezetnek meccset ezen az EB-n.
Bírói csapatot említettem az imént, ugyanis a középbíró és a két partjelző, illetve a például a cseréket lebonyolító negyedeik játékvezető mellett egy idő óta két gólbíró is van, kik a kapu mellett állva figyelik, hogy gól-e a gól. Lám, még így is megesik a baki. Most persze újra fellángol a vita: nem lenne-e jobb bevezetni a sokak által már régen kért videóbírót?
Déja vu - két éve, a világbajnokság idején is volt hasonló, sőt, sokkal egyértelműbb eset. Akkor ezt írtam róla:
                                           Begyepesedett focipálya
„Szemüveget a bírónak!” A szurkolók rigmusa egyidős lehet magával a labdarúgással, és ugye arról szól, hogy a játékvezetőnek egy másodperc alatt kell dönteni: gól vagy nem, les vagy nem les – és ezt sokszor tévesen teszi. A finis előtt álló focivébén most szinte nagyobb érdeklődést vált ki a meccseknél, hogy kell–e vagy nem a videóbíró. (Hol van már az egyszerű szemüveg?!) Máig vitatják, hogy az 1966–os vébé német–angolján (2–4) a gólvonal mögé csapódott–e Geoff Hurst bombája, egyértelmű viszont, hogy az elmúlt vasárnapi német–angolon (4–1) Lampard lövése jóval a gólvonalon túlról pattant vissza a játéktérre. És ezek csak a legkirívóbb esetek. Hiába erősödtek fel a vidóbírót (a vitatott eseteket azonnali kiértékelését) követelő hangok, a FIFA vezetői nem engednek. A Nemzetközi Labdarúgószövetség Szabályalkotó Testülete (IFAB) így vélekedik: „Az emberi tényező mindig is fontos része volt a sportnak. Nem szabad megengedni, hogy a technikai fejlesztések átvegyék a játékvezetők szerepét. Célunk, hogy a labdarúgás emberközeli maradjon, még ha ebben benne van a hibázás lehetősége is”. Vajon mi az emberközelibb? Mikor másodperceken belül mindenki tudhatja a kivetítőkről, ha hibás egy döntés, és lehet szidalmazni (vagy kiröhögni) az egy életre megbillogozott bírót, vagy, ha igazságos(abb) a vetélkedés? Mintha a focipálya környéke is begyepesedett volna...

                                                                       (Bihari Napló, 2010.július 2.)

A helyzet tehát annyit változott a két évvel ezelőttihez képest, hogy több a bíró, vagyis megőrizték az "emberi tényezőt". Meg a "hibázás lehetőségét".

Vagyis a helyzet nem sokat változott.

PONT A miniszterelnök ne?!

Mármint, hogy pont Victor Ponta miniszterelnököt ne kevernék plágium gyanújába? Most, amikor az USL koalíció halálra nyerte magát a választásokon, és sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy a "szörnyszülött" PSD-PNL-PC összefogás a közös cél elérése után meddig fog még élni.

Victor Ponta: Nyugi van, emberek...    (fotó: gorjnews.ro)

Pontosítok: a szörnyszülött kifejezés nem helyénvaló, hiszen bármilyen koalíció nevezhető annak abban az országban, ahol bárki bárkivel bármikor, de nem bármiért, csak a hatalomért.
Mint emlékszünk rá, Ponta kormányát még be sem iktatták, mikor hazugságon kapták tanügyminiszter-jelöltjén, Corina Dumitrescut, majd a helyette már beiktatott Ioan Mang mondott le egy hét után plágium vádak miatt. Akkor ugye azt mondta Ponta, hogy azért fogadta el minisztere távozását, hogy annak ne a tárcavezetői teherrel a vállán kellejen munkálkodnia önmaga tisztázásán. (Azóta sem hallani, hogy Mang eredményesen mosakodna.) Most meg Ponta került a célkeresztbe, 2003-ban jogtudományban írt PhD-értekezéssel. (Schmitt Pál óta ez a PhD is beette magát a köztudatba.)  Igaz-nem igaz - húzzák-vonják. Valójában kit érdekel!? Meglepetés-e ma már az, hogy egy akár miniszterelnökségig avanzsált jogtudós másolt, plagizált, szellemi tulajdont lopott? Szerintem az emberek egy kisebb része talán felfigyel rá, de csak legyint. Egy még kisebb réteg az, amely foglalkozik vele, és amelyiket most leginkább az foglalkoztatja, amit már mondtam: meddig tart a vadházasság? A választók túlnyomó részét azonban egyáltalán nem érdekli. És ha most kellene, újra az USL-re pecsételne. Mert sosem tanulnak.

Gyertek múzeumba

Érmihályfalva és Margitta után Nagyváradon lesz a könyvem újabb bemutatója. Mindenkit szeretettel várok csütörtökön 18 órára az Ady Endre Múzeumba.
Ide:

                                                                                                                                   (Fotó: utazzerdelybe.hu)

Kilenc sorban 101 írásjel

Többször elmentem már mellette, de sosem figyeltem meg.
Most igen.
Egy sírkő a sok között, nem messze a magyar-román határtól.

Lajos három évvel volt idősebb Ilonánál, mindketten még az első világháború előtt születtek, az akkori Magyarországon. Nagy valószinüséggel a két világháború között kötöttek házasságot szülőhelyükön, de már Romániában. Aztán egyszer csak újra Magyarország állampolgárai lettek a második világháború idején. Lajosnak is be kellett vonulni katonának, és már nem lehetett messze a világégés vége, amikor 1945-ben meghalt. Távol szülőföldjétől, ismeretlen helyen nyugszik, talán egy tömegsírban, ezért irathatták a sírkőre, hogy érte még a harang sem szólt... Mindössze 36 éves volt akkor, felesége pedig 33 évesen maradt özvegy. Nem tudjuk, hogy voltak-e gyerekeik, de bárhogyan volt, nem lehetett könnyű, már újra Romániában. És azt is látni, hogy 59 évvel élte túl férjét, s mivel neve nem változott, arra lehet következtetni, hogy nem ment újra férjhez. Élt 92 évet, annak kétharmadát özvegyként.
Kilenc sorban 101 írásjel.
Két élet.
Egy kisregény.

Annyira rossz, hogy már jó

Teljében a foci EB.
Például a spanyolok 700 passzt jegyeznek egy meccsen, az olaszok amint vezetést szereznek mind sérülten fetrengenek a gyepen, a németek csak pontosan és szépen, a görögök meg az írek - na, szóval ők is ott vannak.
Tehát nagyjából mindenki hozza azt, amit várni lehet tőle.
A magyar foci mégis beverekedte magát a hírekbe most is. Igaz, nem a sporthírek közé, hanem a bulvárba. Az egyik kereskedelmi tévében a műsorvezető mint egy kvízkérdést tette fel: melyik magyar csapat indulóját látták a legtöbben a videómegosztón? Hát nem a Fradi, sem a Debrecen, meg nem a többi híres klub a listavezető, hanem a megyei kettőben (ötödosztály) szereplő, Pest megyei Albertirsa csapata.

                                                                                                        (Illusztráció: ize.hu)
Szerintem nem is véletlen, ebben van spiritusz, meg - ami a legfontosabb - humor. Úgy értem, a magyar bajnokságot nézve nagyon fontos, hogy a focidrukkernek legyen humora, mert az egy vicc egyébként is. Ezekben az ötödosztályosokban meg értékelni kell, hogy magukat sem veszik halálos komolyan - itt meghallgathatod az Albertirsa himnuszát - ahogy az egyik hozzászóló írta: annyira rossz, hogy már jó.
Megérdemelték, hogy az Esti Showder-ben is szerepeljenek, hiszen a Queen együttes "The show must go on" című dalának dallamára elmondják, hogy egyaránt nem retten(né)nek meg sem a Bayern-től, sem a Celtic-től, de még magától a Monorierdő félelmetes gárdájától sem.
Ez, ugye egy régebbi himnusz, amiért pedig megint hírekbe kerültek, hogy újra hallattak magukról: újabb dalt írtak. A csapatkapitány nyilatkozott, és elmondta, tudatosan úgy írták (ők maguk, ahogy a korábbit is) a szöveget, hogy lehetőség szerint ne rontsa az összhangot rím, és a lehető legborzasztóbb legyen. Összejött nekik.
De szerintem nem lett olyan rossz, hogy például a Nóta TV-ben ne léphetnének fel valami házibulinak nevezett műsorban. Tudod, ahol a szívem nyitott kapujáról, meg a lelkem ragyogásának öleléséről énekelnek a fékezett lelkesedéssel örjöngő publikumnak. Bár, szerintem a focisták nem égetnék magukat olyan helyen. A jelek szerint ennél több eszük van.
Ha pedig focit akarunk, akkor továbbra is nézzük az EB-t.

Bűvészlisták

Még mindig a választás - de már annak oldalvizén evezve. Az adatok összesítése, a számolgatások során újra és újra elhangzott, hogy a választási listák nem tükrözik a valóságot.

                                                                                                        (Illusztráció: magasroptugondolatok.blogol.hu)
Ami nem újdonság.
Három és fél éve, az akkori parlamenti választások kapcsán írtam a következőket:

                   Statisztikai bűvészkedések

A választási részvételi arányokat böngészve, illetve beszélve a helyi elöljárókkal, szinte nem is találkoztam olyannal, aki ne tette volna szóvá, hogy a választási listákat időszerűsíteni kellene. Mindenütt vannak olyanok a névsorokban, akik már régen elhaláloztak, elköltöztek vagy éppen külföldre települtek. És nem is tegnap, vagy a múlt héten, hanem évekkel, sokszor akár évtizedekkel korábban. Ha pedig így van – márpedig így van – akkor az időközben lezajlott népszámlálások adatait miért nem lehet felhasználni az időszerűsítéshez? Arról nem is beszélve, hogy minden lakossági és személyi nyílvántartási változást (halálesetet, lakcímváltozást, stb.) dokumentáltatni kell, hivatalos iratokat kell készíttetni azokról. Bizonyára nagy munkáról van szó a teljes időszerűsítés esetében, de csak egyszer kellene elvégezni, aztán pedig kisebb erőbefektetéssel aktuálisan tartani. Vajon kinek használ, hogy mégsem végzik el? Vajon kinek jó, hogy a valóságot nem hűen tükröző statisztikák készülnek, miközben milliárdokat költenek népszavazásra? Mert mindenki tudja, hogy a jelenlegi állapot nem teljesen hiteles.

                                                               (Bihari Napló, 2008.december 2.)

Akár most is írhattam volna, ráadásul nemrég újra volt egy népszámlálás, ami ilyen tekintetben újfent nem ért egy pofa bagót sem (már elnézést), hiszen - ha betartják amit ígértek - annak eredményeit még további hónapokig elemezni fogják, mielőtt hivatalossá teszik. Mikor lett volna rá szükség, ha nem választáskor? Ősszel népszámlálás, bő fél évre rá helyhatósági választás - azt is hihetné az ember, hogy átgondolt, összefüggő cselekvésről van szó.
Hát nem.
A fentebbi kérdés tehát továbbra is érvényes: Vajon kinek jó, hogy a valóságot nem hűen tükröző statisztikák készülnek, miközben milliárdokat költenek népszavazásra, és népszámlálásra?

U.I.: Ha tudomásod van a romániai helyhatósági választásokkal kapcsolatban a fenti témában kirívó eset(ek)ről  (pl. régen elhunyt személy, vagy régen külföldre költözött szerepelt a választási listán), írd meg akár itt, hozzászólásként, akár külön e-mailben, az rczcs@citromail.hu címre.

Másnap

Számolgatással telik a helyhatósági választás utáni nap.
Ismertek az eredmények, ha még nem is mindenütt a pontos véglegesek, de nagyjából tisztázódtak a kérdések.
Meg az erőviszonyok.
Azok az erőviszonyok, melyeket sokan kétségbe vontak, és vehemensen állítottak mást.
Nem azzal van a baj, hogy mást akarnak - a demokrácia része, hogy lehessen mást akarni.
Azzal van a baj, ha nem átgondolva gerjesztenek olyan vihart, ami egy idő után kezelhetetlen lesz. Indulatokat korbácsol. Felesleges vitákat szül. Illúziókat kreál.
Ami után jön a másnap.
"Mert növeli, ki elfödi a bajt" - írta Illyés Gyula. Bizony, aki a fiaskót mégis egyfajta győzelemként próbálja magyarázni, az palástolja, ezáltal növeli a bajt. A bajt, ami nem más, mint a megosztás gerjesztése. A bajt, ami nem más, mint az illúzió fenntartása. Az indulatok táplálása.
Vajon mikor érünk oda - odaérünk-e valaha? - hogy egy bármilyen választás vesztese kimondja: nem azért vesztettem, mert a másik csalt, mert panamázott - hanem mert nem kellettem a választóknak.
A legnagyobb baj talán, hogy már 22 éve nem a jók között választunk többnyire, hanem a legkisebb rosszat próbáljuk megtalálni. Ez pedig ennyire volt jó.

Előrejelzés

Hát eljött: mindjárt vége a kampánynak.
Igaz, reggel 7 óráig még előttünk van egy éjszaka, amikor még lehet ragasztani és tépni - de lassan vége nyilatkozatoknak és válasz-nyilatkozatoknak, nyílt és nyíltabb leveleknek.
Holnap reggeltől kampánycsend - és ugyanakkor indul a kampánycsend megsértési roham: jönnek majd a bejelentések, hogy itt-ott mégis ragasztottak és téptek, itt-ott mégis szórólapoztak, itt-ott mégis "azt" mondták és harsogták.
Aztán eljön majd vasárnap, a szavazás napja. Itt-ott továbbra is ragasztanak és tépnek, sugallnak és befolyásolnak, vádolnak és tagadnak.
Urnazárás.
Hétfő reggel, első eredmények.
Mindenki győztes lesz! Persze csak a körülményekhez képest, hiszen a "másik" megosztást idézett elő, csalt, hazudott, megfélemlített - szóval mindezek ellenére sikerült jó eredményt elérni. Persze, sokkal jobb is lehetett volna, ha - mint említettem - a másik nem a megosztás híve lett volna, nem csalt volna, nem hazudott volna, nem élt volna megfélemlítéssel. Milyen jó lett volna az összefogás, ha a másik nem utasította volna azt el - hisz azzal most történelmi lehetőséget szalasztottunk el.
Jaj, jaj.
A romániai magyarság többet érdemelne. (Na, ez mondjuk igaz, bárki mondja.)
Vonjuk le a következtetéseket, és már most készüljünk az őszi, parlamenti választásokra.
Szerintem a honi politikusok sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektessenek majd a szavazók szórakoztatására. Példának vehető a görög eset, tegnap tettlegességig fajult politikai kerekasztal zajlott élő tévés adásban: egy neonáci párt képviselője vízzel szembelocsolt egy radikális baloldalit, erre egy másik baloldali egy újsággal meglegyintette a neonácit, amire utóbbi egy darab ökölcsapással fűszerezett két pofonnal válaszolt.

                                                      Csattt...                              (fotó: hetivalasz.hu)
Az egész "műsort" 12 másodperc alatt bumlizták le, az itt olvasható cikk melleti videón az 1.12 és 1.24 közti időben.
(Megjegyzendő, hogy a bunyó előtt legalább hárman folyamatosan egyszerre beszéltek, mit beszéltek, hadartak levegővétel nélkül, felismerve, hogy így sokkal több hülyeséget lehet közzétenni ugyanannyi idő alatt, mintha sorra várnák egymást, míg egyenként befejezik.)
Azt hiszem, a hasonló show-hoz nálunk is meglesz minden kellék.

Választás Meseországban

Volt egyszer, hol nem volt, a nagy kampánytengeren azért nem túl, sőt, inkább közelebb a közepéhez, volt egyszer egy mesebeli birodalom. Ebben a birodalomban, ahol nagyjában-egészében egy nemzetiségű a lakosság (na, jó, kettő, de a második mindenütt ott van, és különben is, kampányban és népszámláláskor ők is az elsőhöz tartoznak...), szóval ott, ebben a birodalom-faluban is eluralkodott a választás előtti fokozott izgalom és agylágyulás. Hóferhérke nem akarta megismerni a törpéket, és kizavarta őket a házukból, mondván: takarodjanak vissza a bányába, ő különben is a királyfit várja. Jancsi (időlegesen) megtagadta Juliskát, ellenben Csipkerózsika meg azt terjesztette róluk, hogy nem csak testvérek, de még ... vérfertőzésben is élnek, csak titkolják, de kampány idején az nem lehet tovább titkolni a választók elől. Igaz, Csipkerózsikáról kiderült, soron kívüli mézeskalács csomagot vitt neki az éj leple alatt a Vasorrú Bába, hogy ezt terjessze Jancsiékról. Többsincs királyfi úgy gondolta magáról, hogy több úgy sincs olyan, mint ő, így őt a választáson úgy sem tudja legyőzni senki, ezért nyugodt szívvel megesküdött tanácsadói előtt: ha mégis kikapna, Isten őt úgy segélje, nem fog vitába szállni az udvarral. Mint derült égből a villámcsapás, hát nem a Csillagszemű Juhásznak szavaztak bizalmat a parasztok?! Hol a hóhér?-kiáltott a (volt) király - Nyakazza le a felségsértőt! De addigra a hóhér már új álarcott vett fel, és az új uralkodó személyi asszisztense lett.

Nos, kedves gyerekek, most következzen egy olyan történet, ami nem egy mesebeli birodalomban történt, hanem jóval közelebb, és, ha valaki felismeri a helyszínt és a szereplőket, az a valóság számlájára írható. (A sztorit egy korábbi bejegyzésemre kaptam egy blog-olvasómtól, akinek hozzájárulásával, de kicsit "homályositva" teszem azt közzé.)

Nem lehet ezt már nálunk tudni, hogy ki miért és kivel -...most előlröl vagy hátulról ... de szemből azért ritkán... Vasárnap a (pártnév helye)  kampány ''beetetésen'' nagy bográcsos- vagy pörköltfőzés közepette - a csuda tudja mi volt -  (süthettek volna cigánypecsenyét is...) Szóval a mostani ''befutó'' X.Y.  mindent bevetett, nem bízta a véletlenre. Volt kivetitő vászon, s azon játszották be több alkalommal azt a felvételt, amin a volt polgármester X.Z. eskü alatt fogadta, hogy nem indul az (pártnév helye) szemben, továbbá hangoztak el még felvételek, sérelmek. Az alpolgármester is feltárta a sérelmeit a nagy nyilvánosság előtt - régen még a sajtónak is küldött  panaszlevelet konfliktusukról. Ezelőtt négy évvel a most esélyes X.Y. a lábát lejárta X.Z.-ért, hogy trónra ültesse, most meg gátlástalanul szapulja... Nekem aztán mindegy sajnos, hogy ki lesz, mert mindketőnek volt alkalma bizonyitani, de maradandó nyomot egyik sem nagyon hagyott maga után. A végül függetlenként induló X.Z.-t támogatja a nemrég alakult párt, amit az ezelőtt négy évvel a (román pártnév helye) -színekben polgármesterjelöltként indult emberke alapított - milyen kis karrierista. A (ugyanaz a román párt)-nak az X.Z. sógora igyekszik már régóta gyökeret ereszteni, de úgy látszik, beéri ő vadhajtásokkal is, mert végülis minden formában nyitott minden párt felé... óh, csak legyenek befutók, legyenek valamilyen formában az élbolyban. X.Y. nagyon hajrázik. Annak ellenére, hogy az egyháznál főgondnok, nem lehet mondani, hogy túl sok jó példával járna elől, követnivalóval meg abszolút nem.... Járnak házról házra, igérgetnek, bizonygatnak, gátlástalanul... Végül is, nem hiszem, hogy meglepődsz a mi kis helyi zűrzavarunkon, hisz általános jelenség, kórság ez mindenfelé, talán az eszközök másak, melyeknek csak a fantázia szab határt...
Így volt, és nem mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána.

Hányas mérce?

Tegnap este, kocsiban ülve hallgattam a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorát. Ebben szó volt arról, hogy Kövér László Székelyföldre érkezett.

                                 Kövér László és Szász Jenő MPP-elnök       (fotó: szekelyhon.ro)

Nevezett maga mondta el az interjúban, hogy akár csak négy éve, most is barátai meghívására érkezett oda, hogy segítse a Magyar Polgári Párt (MPP) kampányát, melynek keretében mintegy 50 településre jut el. Ezt kötelességének is érzi, mint az MPP tiszteletbeli elnöke. Kérdésre válaszolva azt is hozzátette, hogy - mint EU-állampolgárnak - éppen olyan joga van ki- vagy beutazni Romániába, mint bárki másnak, és nem is érte semmilyen atrocitás a határon, de erre nem is gondolt valójában (mármint arra, hogy érhetné), hiszen nem követett el, és nincs is szándékában elkövetni semmit, ami miatt állami szervek felelősságre vonhatnák.
Hát, ha már a felelősségnél tartunk...
Idézet a FIDESZ egy mai, szerkesztőségekhez eljuttatott, a tárgyhoz kötődő közleményéből: "Az Európai Parlament magyar néppárti képviselői szerint Kövér László országgyűlési elnök erdélyi látogatása és részvétele a Magyar Polgári Párt kampányeseményein sem jogi, sem politikai alapon nem lehet kifogás tárgya, mert az Európai Unió minden polgárát megilleti a szabad mozgás joga, európai politikusok rendszeresen részt vesznek az egyes tagállamokban megrendezett párteseményeken. (...) Amennyiben Tony Blair korábbi brit miniszterelnök ellátogahtaott az MSZP kampányrendezvényére, vagy Daniel Cohn-Benditnek joga van, hogy pártprogramokon részt vegyen Magyarországon, úgy Kövér Lászlónak és párthovatartozástól függetlenül minden magyar politikusnak is joga van az Európai Unió bármely tagországában vagy másutt tenni ugyanazt. (...) A magyar néppráti képviselőcsoporta kettős mérce e formáját is határozottan visszautasítja."
Én azt hiszen, hogy a hangsúly azon kellene legyen, hogy Kövér László - ellentétben a 4 évvel ezelőtti látogatásával - most az Országgyűlés elnöke, és most mint ilyen, valójában - ahogyan mondani szokás - a határok felett egyesített nemzet egyik főméltósága. Mondom a nemzeté, akitől nem egy szerencsés gesztus, hogy egy párt mellett agitál - legyen az bármelyik.
Valóban, jogi alapon nem kifogásolható, hogy Székelyföldön kampányol az MPP-nek.
Abban már nem vagyok biztos, hogy politikailag nem lehet benne kifogásolni valót találni. Egyrészt, mert a FIDESZ egy másik "szárnya" meg az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) nyomja ezerrel, de olyan politikusaik is vannak (mégha tél-túl is), akik meg az RMDSZ-esek mellett mosolyognak. Akkor most mi van? És most ne tessék azt mondani, hogy ez azt jelenti, hogy mindhárom romániai pártot támogatják, és ezzel rendben van az egyensúly! Akkor lenne rendben, ha kimaradnának a kampányból. (Ez persze nem csak a FIDESZ-re vonatkozik adott esetben.)
Az pedig csak szemforgatás, hogy Tony Blair, meg Daniel Cohn-Bendit is bezzeg - ne tessék már egy kalap alá venni a magyarországi, meg a romániai magyarságot érintő választást. Miközben az összefogásra buzdít mindenki, de gyakorlatilag a pártok és pártszülemények egymásközti gyengítésére gyúrnak. Sőt, szinte buzdítanak másokat is: párthovatartozástól függetlenül minden magyar politikusnak is joga van az Európai Unió bármely tagországában vagy másutt tenni ugyanazt.
De mi nem "bármely" vagyunk, hanem egyike annak az elszakított területnek, melyért pár napja, a Nemzeti Összetartozás Ünnepén sírtak-ríttak. Akkor most velünk szemben  - hogy úgymondjam - nemzetmegtartóan viselkedni "kettős mércét" jelent, és mint olyan, visszautasítandó?!
És a végére egy kis témába vágó "fekete humor".
Ugyancsak tegnap este, még mindig kocsiban ülve hallgattam szintén a Kossuth Rádióban az este 10 órás híreket. A bemondó a Kövér-látogatásról beszélt. Arra kaptam fel a fejem, hogy ennek kapcsán EMNP-ot említett. Aztán MPP-t, majd újra EMNP-t, és negyedjére ismét MPP-t. Figyeltem, nem arról szólt a szöveg, hogy a másik párt esetleg miként reagált vagy ilyesmi, tehát az EMNP emlegetése indokolatlan volt. Tehát csak MPP-t kellett volna mondani. Ebből is látszik, hogy az első számú közszolgálati rádió hírszerkesztője (is) mennyire tisztában van a romániai magyarság helyzetével.

Nemzeti vérnyomásmérés

Nemzeti Összetartozás Napja.
Szép.
Mert össze kell fogjunk.
Ennek jegyében például mindjárt három helyszínre is várták a jó magyarokat Érmihályfalván tegnap.
Részben ugyanazokat - a választókat.
Részben nem ugyanazokat.
Egy részben pedig nem örültek volna, ha némelyek mindenhol feltűnnek. Mert össze kell fogni.
Hogy sértődés ne essék, íme egy-egy fotó mindhárom helyszínről:
1. RMDSZ - Gyereknap nem csak gyerekeknek:

2. Iskola alapkövének letétele (a független polgármesterjelölt részvételével):

3. EMNP-kampánysátor az országos elnök rásegítésével, aki biciklitúrába is beszállt:

Mondom, hogy sértődés ne essék.
De eshetne.
Például, hogy miért az a fotó van legfelül amelyik, és nem a másik, amelyik nem legfelül van?
Vagy miért van az egyik alá 72 karakter írva, a másik alá meg csak 68, esetleg 84?
Ha esetleg megszámoltad a karaktereket, és nem annyi, akkor mi ez a csúnya csúsztatás a számokkal? Vajon mit akartam azzal, hogy 72/68/84? Csak nem rejtett utalás a választóknak az egyik jelöltre? Mert az skandallum, és tűrhetetlen, és a sajtóetika megsértése! És azonnal törölni kell, ha esetleg megjelent a nyomtatott sajtóban is, akkor a lapokat be kell gyűjteni, és megsemmisíteni!
Aki pedig azt hiszi, hogy a fenti példázatok a valóságtól messze elrugaszkodottak, ilyen elmeroggyantság nem létezik, azt ki kell ábrándítanom: nem rugaszkodtam el.
Talán nem véletlen, hogy a kampány szinte állandó része lett, hogy a reménybeli választóknak úton-útfélen ingyenes vérnyomásmérést ajánlanak. Ebben a nagy nemzeti összefogásban nem lenne csoda, ha a legféltettebb kincsnek, a választónak úgy felmenne a vérnyomása, hogy gutaütést kap. Elgondolni is borzadály, főleg, ha a választás napja előtt, de legalábbis a pecsét odaütése előtt történne meg. Ezt meg kell akadályozni. Utána? Hát, majd vigyázzon magára.

Ballagás 2012

Minden évben elmondjuk: mintha csak tegnap lett volna, mikor még a most ballagók egy évvel korábban az akkoriakat búcsúztatták, és lám, máris az ő vállukon van a "batyu", ők éneklik, hogy Gaudeamus igitur...

Mert június elsején, pénteken újra felhangzott az érmihályfalvi Mezőgazdasági Főgimnázium folyosóin a búcsú éneke, és mint mindig, most sem egymással összhangban énekeltek az egymás nyomában haladó osztályok, de ez a kedves disszonancia már úgy hozzátartozik az ünnepséghez, mint a virágcsokrok, a könnyek, a szép szavak, a bizakodás.

Öt végzős osztály számára szólt utószor az érmihályfalvi Mezőgazdasági Főgimnázium csengője június elsején, pénteken délelőtt. Az iskolát 108 "véndiák" hagyja el idén. Megannyi kanyargós életpálya áll előttük...