Nincs
abban semmi szokatlan, ha egy nagy sporteseményen nem csak a
teljesítmények keltik fel az érdeklődést, hanem a pályán kívüli, esetleg
az azon belüli, de nem oda való események is. Bár már nem is tudom: az,
hogy a labdarúgó világbajnokságon az uruguayi
Suárez megharapta meccs közben az ellenfél egy játékosát (ezúttal az
olasz Chellinit), mondható-e szokatlannak, hiszen korábban már kétszer
is élt ezzel a foci szabálykönyvében nem igazán körülírt küzdési
módszerrel. A dél-amerikai csatár "szokása" felkeltette
több fogadóiroda érdeklődését is, és tengernyi lehetőség mellett sanszot
adtak a nyerésre azoknak, akik bíztak Suárez ösztöneiben. És nem
csalatkoztak: a hírügynökségi jelentések szerint világszerte 167-en
tippeltek arra, hogy a vébé alatt Suárez valakit, valamikor
megharap. Például egy svéd és egy norvég fogadónak is bejött a dolog, a
svéd fiatalember mintegy 35 lejnyi koronát kockáztatva 175-szörös
nyereményt markolhatott fel, míg egy norvég fogadó 15 lejnyi összegből
2500-at vághatott zsebre. "Mindig örülünk, ha egy
különleges fogadási lehetőséget kínálhatunk a velünk játszóknak, az meg
igazán különleges, ha valaki mer is fogadni erre, ráadásul nyer is",
írta közleményében az egyik fogadóiroda. A norvég nyertes a nyereményből
állítólag el akar utazni egy angliai bajnokira,
és ha összejön, akár személyesen is megköszöni az ehhez nyújtott
közreműködést a Liverpoolban játszó Suáreznek. Csak aztán nehogy a nagy
örömködés harapdálózásba forduljon. Mert ki merne arra fogadni, hogy
nem?
Chellini mutatja, milyen nyomokat hagyott vállán a harapás, mely a második kép tanúsága szerint Suáreznek is fájt
2014. június 27., péntek
Ráharaptak a lehetőségre
Címkék:
Chellini,
Csatár,
foci,
fogadás,
fogadóiroda,
harapás,
lej,
norvég,
olasz,
Suárez,
svéd,
uruguay,
vébé,
világbajnokság
2014. június 23., hétfő
Fel a kalappal
Az 1950-es években sokan telepedtek ki az ígéret földjére azok közül,
akik túlélték, hogy a második világháborúban ki akarták irtani
fajtájukat. Aztán, amikor már látogatóba visszajöhettek szülőföldjükre,
az egykori jószomszédoknak (mert bárki bármit mond ma,
akkor bizony jellemzően jó szomszédok voltak) sok furcsát meséltek az
"ámerikai" életről. Például hitetlenkedve hallgatták a honiak, hogy az
Óperencián túl jól teszi, aki állandóan zárva tartja a lakását, mert
egykönnyen kipakolják hívatlan látogatók. Sőt,
világos nappal a nyílt utcán letépik az emberről a nyakláncot,
elrohannak kézitáskájával. Ma már mi is messze vagyunk attól, amikor
például faluhelyen elég volt az ajtó előtt keresztbe tenni a seprűt, és
mindenki tudta: a háziak házon kívül vannak, és senki
nem lépte át a küszöböt. Ahogyan az lenni szokott, a rossz dolgok
inkább előbb, mint utóbb "begyűrűznek" hozzánk. Egy ismerősömmel
történt, hogy miközben az utcán ballagott, egy mellette elrohanó fiatal
kikapta kezéből a retiküljét. A hölgy nem vesztette el
lélekjelenlétét, és félig tréfásan, félig szomorúan szólt utána: rossz
vásárt csinált, mert a kiszolgált táskában ő sem talált semmit indulás
előtt, pedig alaposan kiforgatta. Erre a fiatal megállt, sőt, vissza is
adta a kézitáskát, majd, miközben már szinte
barátságot kötöttek, elmondta, hogy ő biza jobb fogásra számított,
látván a sétáló hölgy fején a kalapot, ami a gazdagság képzetét keltette
benne. Mondhatnám azt is a fentiek alapján, hogy olyan kalappal
köszönünk, amilyen van. Ami a szebb időket idézi. Amikor
Amerika még messze volt.
(Illusztráció: e-etikett.hu)
(Illusztráció: e-etikett.hu)
2014. június 6., péntek
Császár a kispadon
E sorok születése előtt pár
nappal a magyar labdarúgó válogatott nagy kínok között legyőzte
Albániát, egy tizenegyesből szerzett góllal. Örültek a fiúk, örült Pintér
Attila szövetségi kapitány is, akinek ebben a minőségében ez volt első
győzelme. Egykoron, mondjuk az eddigi egyetlen aranylabdás magyar
focista, a császárnak becézett Albert Flórián idejében egy ilyen
győzelem vereséggel ért volna fel. Nemrég, amikor az Albert-relikviákból
kiállítás nyílt Nagyváradon, Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club
és az Albert Flórián Alapítvány kuratóriumának elnöke mondta: "Albert
Flórián nagyon egyszerű módon élt, azt gondolta, hogy jónak lenni jó.
Ma, amikor Európában egy másik értékrend zajlik, a jónak lenni jó egyre
kevésbé számít. Hű volt hazájához, ebben a feloldott erkölcsi világban
hű volt a családjához és a klubjához, olyan életet élt, amely példát
jelenthet számunkra is." Az FTC felújított, a császár nevét viselő
stadionja a hírek szerint augusztusban nyitja meg kapuit, 22.500 néző
befogadására lesz alkalmas. Ugyancsak a hírek szerint át is keresztelik:
10 év alatt 5 milliárd forintot fizet a csapatot már eddig is támogató
Groupama Garancia Biztosító azért, hogy a stadiont ez idő alatt Groupama
Arénának nevezzék. Nem szokatlan ez a komoly bevételt hozó eljárás,
gondoljunk csak a Bayern München Allianz Arénájára. Nem feledkeznek meg
azért Albert Flóriánról, a továbbiakban a klub Népligeti edzőközpontja
viseli a nevét. Úgy tűnik tehát, igaza volt Kubatov Gábornak: a jónak
lenni jó tényleg egyre kevésbé számít, ebben a feloldott erkölcsi
világban a forintok milliárdjai egy sorral hátrébb, stílszerűen szólva, a
kispadra ültetik a császárt.
Átkeresztelik az augusztusra elkészülő Fradi stadiont (fotó: fradi.hu)
Átkeresztelik az augusztusra elkészülő Fradi stadiont (fotó: fradi.hu)
Címkék:
Albánia,
Albert Flórián,
Allianz Aréna,
Bayern München,
Ferencvárosi Torna Club,
forint,
FTC,
Groupama,
Kubatov Gábor,
Magyarország,
Nagyvárad,
Népliget,
Pintér Attila
2014. június 5., csütörtök
Fekete zebra
Talán
ismered a Madagaszkár című rajzfilmet, melynek történetét
most nem fogom elmondani, csupán annyit, hogy szerepel benne egy kedves
zebra, kinek Marty a neve. Nos, ez a Marty adott pillanatban elbújik egy
zebracsorda sokaságában, hogy barátai
ne találják meg. Természetesen megtalálják, és kedves indoklásuk szerint
azért, mert míg a többség fekete alapon fehér csíkos, addig Marty fehér
alapon fekete csíkos.
Valami hasonló zebracsík-kalamajkának lehetnek tanúi a napokban Érmihályfalva lakói is, akik a Városháza környékén közlekednek gyalogosként. Az elöljáróság előtt elhaladó nemzetközi úton annak karbantartói nemrégiben újra festették az jelzéseket (folytonos és szaggatott középvonalat, szélső vonalat), ennek részeként a zebrákat is. Igen ám, de néhány nap alatt több gyalogátkelő helyét is változtatták, akár úgy is, hogy a meglévőt lekenték feketére, máshová újat varázsoltak fehérrel. Másnapra a fehér fekete lett, a fekete fehér, aztán újra vissza. A gyalogos meg csak néz, már, ha észreveszi a változást. Olyan is volt, aki rutinból lépdelve már az út felénél járt, akkor vette észre, hogy ahol tegnap még szabályosan kelt át, ott most tilosban van. Így eshet meg, hogy van néhány "fekete" zebra, olyan is, amelyik mellett még közlekedési tábla is áll.
Most akkor kinek higgyünk? Fekete alapon fehér, vagy világos alapon
fekete?
Valami hasonló zebracsík-kalamajkának lehetnek tanúi a napokban Érmihályfalva lakói is, akik a Városháza környékén közlekednek gyalogosként. Az elöljáróság előtt elhaladó nemzetközi úton annak karbantartói nemrégiben újra festették az jelzéseket (folytonos és szaggatott középvonalat, szélső vonalat), ennek részeként a zebrákat is. Igen ám, de néhány nap alatt több gyalogátkelő helyét is változtatták, akár úgy is, hogy a meglévőt lekenték feketére, máshová újat varázsoltak fehérrel. Másnapra a fehér fekete lett, a fekete fehér, aztán újra vissza. A gyalogos meg csak néz, már, ha észreveszi a változást. Olyan is volt, aki rutinból lépdelve már az út felénél járt, akkor vette észre, hogy ahol tegnap még szabályosan kelt át, ott most tilosban van. Így eshet meg, hogy van néhány "fekete" zebra, olyan is, amelyik mellett még közlekedési tábla is áll.
2014. június 3., kedd
Kiíratom az újságba
Mióta
csak újságírónak mondanak, mindig kerestek meg panaszosok azzal, hogy
bizonyos ügyeket "kiírassanak az újságba". Mert az szerintük úgy megy,
hogy nekik igazuk van, az újságíró írja meg, de lehetőleg csak az ő
verziójukat, és lehetőleg nevük említése nélkül,
nehogy esetleg bajuk legyen belőle. Ennek fokozott változata, amikor jön
a "fenyegetőzés", miszerint majd ők kihívják a tévét. A nagyszájúskodók
aztán legtöbbször visszakoznak, amikor kiderül: magára valamit adó
szerkesztőségnek még a közlés mellőzése mellett
is kell a panaszos neve, akinek vállalnia kell a felelősséget önmagáért,
ha úgy adódik. Újabban van egy tovább fokozott változat: már nem elég
az újság, a tévé, akár az Európai Unióhoz fordulással is fenyegetőzik
az, aki szerint a fülemüle füttye márpedig az
övé!
Elvégre demmokrácija van, meg ejurópajiúnijó!
Tévedés ne essék, nem azzal van a baj, ha valakinek van véleménye, sőt, ez lenne a normális. Inkább azzal, ha nem ismer el más véleményt, párbeszédnek helye nincs, a másikat el kell taposni. Ez már nem normális. Ahogyan az sem, hogy mindig vannak, akik szítják a tüzet, kapva az alkalmon, amikor egy kis önigazoló látszat-demokráciaféltésre lehetőség adódik.
Hogy egyszer esetleg felrebben a fülemüle, odalesz a fütty, de megmarad a rossz szomszédság?
Sebaj, majd kiíratjuk az újságba.
Elvégre demmokrácija van, meg ejurópajiúnijó!
Tévedés ne essék, nem azzal van a baj, ha valakinek van véleménye, sőt, ez lenne a normális. Inkább azzal, ha nem ismer el más véleményt, párbeszédnek helye nincs, a másikat el kell taposni. Ez már nem normális. Ahogyan az sem, hogy mindig vannak, akik szítják a tüzet, kapva az alkalmon, amikor egy kis önigazoló látszat-demokráciaféltésre lehetőség adódik.
Hogy egyszer esetleg felrebben a fülemüle, odalesz a fütty, de megmarad a rossz szomszédság?
Sebaj, majd kiíratjuk az újságba.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)