Határ ide, határ oda. Más kérdés?

Ezekben a napokban tartja izgalomban az érintetteket: megnyitják-e a határforgalmat Románia és Magyarország között 10 olyan tervezett átkelőnél, amelyekhez a régi földutakat még 2007 - 2013 között tettek rendbe. A projekt kezdetén még bíztunk benne, hogy Románia belátható időn belül csatlakozhat a schengeni övezethez, aztán ezeken az utakon is megindulhat a jövés-menés. Mint régen, amikor például az érsemjéniek vagy a községhez tartozó érkenéziek nem kellett az utóbbitól 3,5 kilométerre lévő Bagamérig 25 kilométeres kerülőt tegyenek (aztán ugyanannyit vissza). Bihar megyében ezen kívül két ilyen átkelőről van még szó, Biharfélegyháza és Pocsaj, illetve Körösszeg és Körösnagyharsány között (további részletek itt).
Egy külön téma lehetne, hogy miközben állítólag március 31. a végső határidő az átkelők nyitására, amíg nem kell visszafizetni az EU-tól kapott támogatást, miért kellett mindezt az utolsó napokra hagyni?! Szerintem jól sejti, aki politikai okokat sejt a háttérben. És az is, aki szerint most kapkodás van, az önkormányzatok azt sem tudják, merre induljanak, mi a teendőjük, hiszen váltig állítják: most szombaton meglesznek az ünnepségek (ma, ugye, csütörtök van).

És a sors keze...
Tegnap, miután kint jártam a Bagamér-Érkenéz közti tervezett határátkelőnél (lásd. az előbb megadott tudósítást), került a kezembe az alábbi fotón látható boríték: a margittai bíróság egy idézést címzett az érmihályfalvi elöljáróságra annak rendje és módja szerint. Mondjuk, a kisvárost Bihar megyébe, de Magyarországra (Ungaria) tették. 
Akkor most miért is ez a felhajtás az új átkelők miatt?! A bíróság már lehet, tud valamit.
Más kérdés?

György esete a Ő-vel

Talán ismeritek azt a háromszéki népmesét, melynek főszereplője egy csizmadia, akit Györgynek hívtak. A mese lényege, hogy volt ennek a Györgynek egy disznója, amelyik, amikor jött hazafele a kondával, midig azt visította, hogy Gyuríí, Gyuríí... Megmérgelődött a mi Györgyünk, hogy ez a megátalkodott jószág őt csúfolja, ezért egy este jól fejbe kólintotta egy husánggal. A disznó azonmód elterült, és csak annyit hörgött, hogy Gyööörgy... Na, elégedett volt a csizmadia, mert megnevelte a röfit, igaz, az beledöglött.
Ha nem is ilyen végletes módon, de egy kisebb "kólintást" biztos kapott volna ügyfelétől az az ügybuzgó irodahuszár is, aki nemrégiben - a nemzeti összeborulás jegyében - igen lelkiismeretesen akart honosítani egy, a nemzet kebeléről elszakított honfitársat. Űrlapokat töltöttek, igazolásokat pecsételtek, aláírtak, föléírtak, fénymásoltak, fordítottak, hitelesítettek, beadtak, bevettek. Szóval minden rendjén valóan alakult. 
Mígnem levelet hozott a posta a magas hivatalból, miszerint homokszem került a gépezetbe (amely, ugye, csak pontosan és szépen, mint a csillag az égen): az újrahonosítás küszöbén várakozó honfitársunk nevét hajdanán, amikor a magyar betűk ékezeteivel különösképp meggyűlt a baja a hivatalnokoknak, nem Györgyként anyakönyvezték, hanem - most kapaszkodjatok - Győrgy lett. Az eset súlyának ő nem lévén tudatában, az űrlapokon (meg mindenütt) az ezek szerint évtizedekig hamisan, ámde becsülettel használt Györgyöt tüntette fel. 
Ezt nem engedhette tovább a hivatali ügyek védelmezője (akit nevezhetnénk akár a Ő-nek is), a dolog helyreütése végett küldte a már említett levelet, javasolva: jövendő nemzettársa fogalmazzon folyamodványt arra nézvést, hogy az újrahonosítást kössék össze nevének módosításával is, tehát legyen .. a „-ből. Bár a leveleket ma már nem postakocsi repíti, a huzavona így is meghosszabbítja pár héttel, talán hónappal a folyamatot. De megéri. Csak aztán nehogy kiderüljön, hogy emberünk még csak nem is György, hanem... Gyuríí. 

Csak seprek

Amikor az ember az utcán tüsténkedik (sepreget, fát metsz, letörli az ablakpárkányt, havat seper, esetleg festi a kaput, stb.), mindig számíthat arra, hogy ismerősök, de akár ismeretlenek is szóba elegyednek, vicces megjegyzéseket tesznek, tanácsokat adnak, például: "Jöhetsz hozzám is!", Felvállaltad az egész utcát?", "Nem ilyenkor kellene, hanem télen (nyáron, ősszel tavasszal, kedden vagy inkább pénteken)!"

Ma reggelre megérkezett az újabb hó, tartotta magát a meteorológusok ígéretéhez (OK, tudom, már az este meg az éjszaka is havazott, de megvárt). Nosza, elő a még kézügyben lévő vesszőseprűt, ki az utcára, járdát seperni. Nem sokan jártak, így tanács sem nagyon jött, kénytelen voltam a magam tudására alapozni ebben a bonyolult műveletben. Aztán egyszer csak hallom, hogy valaki mintha szólítana. Felpillantok az összepontosítás közepette, hát egy tizenéves lány közeledik. Még odébb jár, van időm húzni vagy kettőt az "evezővel", közben próbálom megfejteni, vajon mit is mondhatott, csak hogy tudjak válaszolni, meg egyáltalán, hogy ki is ő?! Biztos valamelyik tánccsoport tagja, kellene ismerjem, de a sok-sok év alatt annyit változtak már a létszámok, az újabbakat meg alig ismerem. De lehet, nem is idevalósi, akkor meg éppen rejtély. Engem mindig hamarabb megismernek, könnyű azt a szakállas fickót észben tartani, aki mindig fényképez, meg kérdezősködik...

Már csak három lépésre van, amikor rám nézve újra megszólal, én meg nem értem, hogy amit mond, azt miért is mondja?! Valami tegnap esti dologról van szó, és hogy nem kellett volna úgy viselkednem! Atyavilág! Hol is voltam? Ja, focizni. Való igaz, vagy kétszer mondtam olyat, amit nem kellett volna, de olyan tiszta helyzetből nem találtam el a kaput, hogy ez igazán megbocsátható. De ő ezt honnan tudja!? Már éppen akarok dünnyögni zavaromban egy "helló"-t, amikor fittyet hányva rám ellép mellettem, látom, kezében okostelefon, drótja a füléig vezet.

Huhhh... Majdnem...

És sepertem tovább. 

                                              Seprűs fotót nem találtam...

Sötétben kormányzók

Akár példamutatónak is nevezhető, ahogyan napokon át százezrek tüntettek a PSD-kormány Btk.-t módosító sürgősségi rendelete ellen. Nem hiába nyilatkoztak elismerően az EU politikusai is és jelentek meg a demonstráció hírei világszerte a hírügynökségek vezető információi között. Ahogyan késő este hozták meg, mondhatni fű alatt a döntést, úgy késő este jelentették be azt is, hogy visszavonják. Nem csak erre utalva mondom azonban, hogy ez egy sötétben kormányzó államvezetés...
Mindez megelőzhető lett volna. Nem csak tavaly december 11-én, de 2012-ben, 2008-ban, stb, stb., vissza 1989-ig. Mindig, amikor úgy alakultak a választások, ahogyan, hiszen egyszer sem sikerült az egykori államhatalom "örökösének" nevezett, ma PSD (Szociáldemokrata Párt) néven futó, de a 27 év alatt magáról számos bőrt levedlett alakulatot legyűrni, csupán amikor szövetséget kötöttek ellene - egy másik történet, hogy aztán az a szövetség is mivé fajult...
Szóval szerintem (legutóbb) 2016. december 11-én lett volna ideje változtatni, de mit is vártunk, amikor a választásra jogosultak messze a felét sem érdekelte, kik kerülnek az ország élére?! Miközben bármi történik, az egyszerű állampolgár is jogaira, a demokráciára hivatkozva hangoskodik - de nagyrészük nem vesz 10 percnyi fáradságot, hogy szavazzon. 
A PSD-n belüli "fülkeforradalom" is közrejátszott abban, hogy a rendeletet visszavonták, mondják elemzők. Ennek hallatán nekem első gondolatom az volt, hogy már tényleg nagy lehet a baj, ha a PSD-n belüli "politikusok"akarják megvédeni saját vezetőiktől az országot, sőt, két évtizednyi tagság után a pártból távozó Aurelia Cristea még a küszöbről világgá kiáltotta, hogy "szervezett bűnözői csoport irányítja a pártot és Romániát"! Na, ő csak kell tudja, hiszen miniszter is volt... (Nevéhez fűződik a dohányzásellenes törvény kidolgozása.)
Később nem tudna a gyereke szemébe nézni - indokolta lemondását Florin Jianu, a kereskedelemért és a vállalkozói szféráért felelős (volt) miniszter, akinek távozása azért elég nyomatékos jel. Már, ha nem lett volna elég nyomatékos önmagában a napokig és országszerte tartó tüntetéssorozat. Valami hasonlóval indokolta részvételét egy apuka is gyerekével szombat délelőtt, amikor a szülőket csemetéikkel együtt várták a nagyobb városokban demonstrálni. "Meg akarom mutatni a gyereknek, hogy majd ő is álljon ki mindig a jogaiért", mondta a srácot nyakába ültető férfi, bár szerintem a gyerek még nemigen értette, mi is zajlik körülötte. 
A történetnek azonban a rendelet visszavonásával még koránt sincs vége.
Több okból is:
- például a Btk.-nak továbbra is több tucat olyan pontja van, mely egyenesen ellentmond az alkotmánynak...
- például, hogy a párt jelenlegi vezetése bizonyára továbbra is meg akarja majd menteni a törvény karmaiból a hozzá hű katonáit...
- ...hiszen a tavaly december 11-i választás nyertese továbbra is a PSD.
Nem a PSD-ben kellett volna "fülkeforradalom" legyen, hanem december 11-én a szavazófülkékben, de azt elbaltáztuk. Mert - bár ne legyen igazam - de én kevéssé bízom egy párton belüli "fülkeforradalomban". Nem kell jósnak lenni annak borítékolásához, hogy lesznek még nagy elégedetlenséget kiváltó kormánydöntések. Ellenben mindegyik rossz határozat után mégsem lehet országos méretű tüntetésekkel visszavonatni azokat. A harmadik változtatási lehetőségre gondolni sem akarok...
Na, de akkor miben bízhatunk?
Előrehozott választásokban?
Vagy mégiscsak a politikusok "fülkeforradalmában"?!
Brrr... 

                                   Székelyföldön is tüntettek (fotó: híradó.hu)

Okosfogkefe, okoshajkefe, okosgalamb

Életünk mint egy nyitott könyv, főleg mióta ellenállhatatlanul ránk tört a közösségi média. Aki nem elég óvatos - vagy aki éppen így akarja - annak élete minden lépésről, minden szaváról, minden lélegzetvételéről (hogy egyébről ne is beszéljünk) tud mindenki mindent, sőt, bele is beszélnek az életébe. Mint abban a klasszikus kabaréjelenetben, amikor a randira készülő fiatalembernek a tapasztalt barátok tanácsokat adnak, hogyan is kell(ene) ... kedvére tegyen a reménybeli barátnőnek.
De ha ez nem lenne elég, egyre több azt okos kütyü körülöttünk. Amelyik beszél is.
Okostelefon.
Okostévé.
Én már azon szörnyülködtem - amikor még szörnyülködtem egyáltalán valamin - hogy elektromos fogkefe van. Értem én, miért ne. Na, de azért azt mégsem szeretném, hogy miközben mosom a fogam, a rágóim között megszólaljon egy hang (mert ettől okos), hogy most erősebben, most gyengédebben, most már inkább jobbra vagy balra. Az én számba nem pofázzon bele senki! Eddig az volt ugye a poén, hogy lehet külön aludni a fogsorodtól, most már az sem lesz poén, hogy míg te alszol, az okos fogkefe megmossa a fogadat, mármint amit éjszakára a fürdőszobában hagysz. (Lehet azt is megmosná, ami még a sajátom, úgy értem a saját fejemben nőtt, de inkább kizárnám a szobából, már ha pénzt költenék ilyen okos jószágra.)
Hallom, van okos hajkefe is. Király! Fel van szerelve mindenféle érzékelőkkel és például megmondja - mert természetesen beszél, ez a minimum, ha már okos - milyen sebességgel és milyen erőkifejtéssel fésüld a hajad. Már, ha van, mert ugye egy kopasz kobakhoz egy okoshajkefe sem lehet elég okos.
Apropó, okosság. Új-zélandi és német tudósok megállapították, hogy nem emlős állatfajként a galambok az elsők, melyek összetett olvasási feladatok megoldására is képesek. Ez komoly dolog: négy betűs szavak esetében megkülönböztették az értelmes szavakat az értelmetlen betűhalmazoktól, és "a szavak eltalálásának aránya szignifikánsan meghaladta a véletlent". Az a tudósok mondták. "A galambot 300 millió évnyi evolúció választja el az embertől, agyfelépítése erősen eltér a mienktől, ezért döbbenetes, hogy ilyen betűfelismerő képességgel rendelkezik" - írta közleményében Onur Güntürkün, a Ruhr Egyetem (Bochum, Németország) kutatója (micsoda szép német név - de ezt csak úgy mellékesen). Akkor ez azt is jelentheti, hogy - bár nem egészen belátható időn belül - de eljöhet, amikor mondjuk egy postagalamb már szóban fogja átadni az üzenetet. Ő lesz az... okosgalamb. Ha még szükség lesz rá, hiszen, mint láttuk, manapság már a fog- meg a hajkefe is dumál.
Lehet, ettől a galamb nem lesz majd boldog. Mint a juh, amelyik a boldog gyapjút adja, meg a tyúk, amelyik a boldog tojást tojja. De ez már egy másik történet. 

                             Okosfogkefe-okostelefon bluetooth-együttműködés