2012. február 15., szerda

34 éves bunda

Ne kövezzetek meg érte, de már megint foci...
De azért több is annál, akinek van türelme a végéig, meglátja.
Szóval vannak az ember életében, mármint a focit szeretőkében, olyan meccsek, melyek egyszerűen megmaradnak. Szokták mondogatni a szpíkerek egy-egy jó meccs után, hogy erről sokáig fogunk beszélni, meg, hogy ez felejthetetlen - ááá, fenét, ritkán az ilyenek olyanok.
Nekem például ilyen az 1982-es VB-ről a brazil-olasz, amit a brazilok egyszerűen képtelenek voltak megnyerni, bármilyen szép gólokat lőttek - de az olaszok eggyel többet. Vagy az 1999-es BEK-döntő, amikor a Bayern München 1-0-re vezetett a 90. percig, a hosszabbítás három percében pedig 2 gólt kapott a Manchester Unitedtől.
Na, valami milyen emlékezetes az 1978-as VB, és annak előzményei. (Húúh, de öreg vagyok!)
Szóval az 1978-as VB-t Argentínában rendezték.
                                         A VB kabalafigurája, Gauchito...
                                                                                                    (Illusztrációk: focitortenelem.blogspot.hu)                                                            
107 ország nevezett az akkor még 16 VB-döntős helyre (azóta ez már 32), és akkor ennyibe is belefért a magyar válogatott. Az európai csapatoknak 9 hely járt, illetve a 10. helyezett egy Dél-Amerikai csapattal küzdhetett meg egy plusz helyért. Így került szembe egymással Magyarország és Bolívia az úgynevezett interkontinentális pótselejtezőn, még 1977-ben. Az első meccset Budapesten játszották 1977 október 29-én, és a magyarok már akkor dűlőre vitték a dolgot egy sima 6-0-lal. Egy hónap múlva, november 30-án volt a visszavágó La Pazban. Na, akkor tanultam meg tutira, hol van Bolívia, annak mi a fővárosa. Emlékszem, az időeltolódás miatt valami lehetetlen időpontban hallgattuk apámmal (aki nagy fociszerető volt, mindig vitt a helyi meccsekre már kicsi koromtól, neki köszönhetem, hogy értek - már, ha értek valamennyit - a focihoz) a rádióközvetítést, ami ugyancsak magyar győzelemmel, 3-2-vel ért véget.
Tehát a magyarok kijutottak.
                                                                ...és a logója


Egy csoportba kerültek a házigazda argentinokkal, továbbá a franciákkal és az olaszokkal. Na, itt következik az az emlékezetes meccs: az első találkozót a magyarok vívták a jóval esélyesebb argentinokkal. És a magyarok szerezték meg a vezetést! Ám érezni lehetett, még ha nem is mondták ki, hogy Argentínát nem lehet - úgy értem, nem szabad - megverni. Hát, a bíró tett is róla, olyan gólokat rúgtak, amilyeneket, ráadásul addig bőszítette a spori a magyarokat, míg végül a két legjobb játékost, Nyilasi Tibort meg Törőcsik Andrást kiállíthatta. (A meccs összefoglalója itt.) Én erre emlékszem leginkább, de azért arra is, hogy később, amikor kellett, Argentína 6-0-ra lelépte az addig kiválóan játszó Perut, és így Brazíliát maga mögé utasítva a döntőbe jutott. Rebesgették, hogy bunda volt, de senki nem tudott bizonyítani semmit, így hiába mondták "erkölcsi győztesnek" a végül bronzérmet szerzett brazilokat, a VB-kupát az argentinok vehették át, egy ugyancsak kétes döntő után - nem véletlen, hogy a vesztes hollandok ki sem mentek a díjátadásra.
Ennyi szövegelés után jutottam el oda, amiért valójában belekezdtem: 34 év után kiderült, hogy bunda volt! Legalábbis az említett Argentína-Peru meccs, ahol a hazaiaknak legkevesebb négygólos győzelem kellett a döntőbe jutáshoz. Bizonyos Genaro Ledesma perui szenátor elsimerte, hogy "a két ország megállapodott: a peruiak legalább négygólos vereséget szenvednek – ezzel biztos döntőbe jutáshoz segítik ellenfelüket -, cserébe az argentinok átadnak 13 perui politikai foglyot. A szenátor szerint Jorge Videla argentin diktátornak (aki 2 évvel korábban katonai puccsal jutott hatalomra - megjegyzés tőlem) szüksége volt a világbajnoki címre, hogy általa is javítsa országa rossz imázsát a világban." (erdon.ro)
Hát, eddig a sztori. Beigazolódott, amit tulajdonképpen mindenki sejtett, már akkor is. Bennem pedig már gyerekként is nyomot hagyott. Valahogy mégsem érzek elégtételt, hogy ugye-ugye, mi (illetve a felnőttek) már akkor megmondtuk. Inkább szomorú vagyok.
Na, nem mintha a mai világ tisztább lenne :(

2 megjegyzés:

  1. Nagy kar hogy ilyen megtortenhetett.
    Meg a doppingugyek is felhaboritoak de hogy ez a mocskos politika meg a focit is bemocskolja ez mar tenyleg tulzas.
    Az aranycsapattal is tortentek erdekes dolgok.
    A roman elso osztaly hosszu evtizedekig a bundarol szolt es talan szol ma is.
    Az Olasz bajnoksagban mar iden lattam 2-3 olyan meccset amin, akarmibe lefogadom, hogy kivulrol iranyitottak az eredmeny alakulasat
    Es akkor csodalkozunk hogy a mi kis szintunkon is mindent a politika erdekei szerint csinalnak.
    Mindig Argentinanak szurkoltam, mar csak Maradona miatt is akinel nem sok tehetsegesebb szaladgalt focipalyan. Sajnalom az Argentin focit hogy ilyesmi arnyekolja be a multjat.
    Lehel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tovább kell keserítselek: nem csak a focit szövi át a politika. Például bizonyára te is emlékszel egy NDK nevű országra, és akkor arra is, hogy ott az állam nemzetközi elismertetésének eszközévé emelték a sportot: pártfeladat volt a győzelem, hogy játsszák az állam himnuszát, használják zászlóját. Legendásak a férfi-hormonokkal kezelt női sportolók.

      Törlés