Például a Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) panasszal élt az Országos Audiovizuális Tanács (OAT) felé, mert szerintük a Realitatea kereskedelmi hírtévé egyik médiakampánya diszkriminatív. Ebben ugyanis szerepel(t) egy klip, melyben elhangzik: "Románia a románoké". Az azóta már nem sugárzott klip az OAT szerint ellenben nem diszkriminatív, elfogadták a tévések érvelését, hogy annak mondanivalója az ország minden polgárához szól. Szerintem is igazuk van: az ország minden polgárához szólt. Egyesekhez azért, hogy megerősítse bennük a nemzeti - sőt, az arra fogékonyakban a felsőbbrendűségi - érzelmet, másokhoz meg azért, hogy "helyretegyék" őket... Még azt is mondhatnánk, hogy ez a megfogalmazás, így ahogy van, mindenki számára elfogadható, ha ... és most következne, hogy hol is kellene lenni akkor a határoknak, de ebbe most ne menjünk bele, mikor "anyaországunk" is a "határok feletti nemzetegyesítést" tolja az orrunk alá.
Furcsa helyzet adódik ott, ahol a többségi nemzet tagjai kisebbségi sorban találják magukat (miközben elvileg egy egységes nemzetállamban élnek).
Ilyen például Székelyföld.
A Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Polgári Fórumának vezetője, bizonyos Ioan Lăcătuşu (ősi román név, óh) arra panaszkodott a nép ügyvédjének (ombudsman), hogy a székelyföldi románoknak folyamatosan hátrányos megkülönböztetésben van részük.
A felsorolt példák tényleg égbekiáltóak.
Például elvárják egy köztisztviselőtől, hogy tudjon a helyi - ott nagy többségben élő - lakosság nyelvén. Ilyet!? (Lăcătuşu úr bizonyára nem szeretne például a nálunk sokkal magasabb életszínvonalat nyújtó Finnországban élni, hiszen ott az 5-6% körüli svéd kisebbség nyelvét hivatalossá tették.)
Különösen nehéz lehet Lăcătuşu úrnak feldolgozni a tényt, hogy a tanügyi törvény kisebbségekre vonatkozó passzusait nem alkalmazzák a székelyföldi románokra. A törvény ugyanis kimondja, hogy a kisebbségek nyelvének, irodalmának, történelmének tanítására fordított többlet munkáért többlet juttatás jár. Igen ám, de a román nyelv, irodalom és történelem tanítása nem többlet, még akkor sem, a Székelyföldön a románok vannak kisebbségben.
Na, ez aztán a skizofrén szitu!
Nem csodálkozom, hogy Lăcătuşu úr - sajtóbeszámolók szerint - csalódottan vette tudomásul, hogy a nép ügyvédje nem talált kivetnivalót abban, amiben ő igen. Sőt, én megértem őt: hogyan lehet igazat adni kisebbségi ügyben olyanoknak, aki egy egységes nemzetállamban nincsenek is?!
A sok szöveg után jöjjön egy illusztráció. A fotót tavaly télen készítettem a Bihar megye észak-keleti részén lévő Berettyószáldobágy (Săldăbagiu de Barcău) határában, és úgy hiszem, jól illik a témához:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése