40 perc

Tudjátok, milyen nap van ma?
Na?
Hát Valentin nap!
Ennek alkalmából egy nagyon ide illő témával készültem :)
Remélem, már rosszat sejtettek!
Hát persze, hogy nem így van. Inkább tragikus. Meg morbid. Meg röhejes.
Kezdjük a tragédiával.
Tavaly júniusban a bukaresti Gh.Marinescu sugárúton történt egy baleset. Egy személygépkocsi a rendőrség megállapítása szerint körültekintés és irányjelzés nélkül váltott sávot, a hirtelen kanyarodó autóba pedig belehajtott egy motoros.

                                                A baleset helyszíne                                 (fotó: manna.ro)
A baleset miatt a helyszínelés idejére leállították a forgalmat, a vétlen motoros belehalt sérüléseibe.
Következik a morbid (vagy a röhejes).
Mint említettem, a baleset miatt lezárták az utcát a helyszínelés idejére. Egészen pontosan 40 percre. Abban az utcában tömegközlekedési járművek is közlekednek, értelemszerűen azoknak is le kellett állni.
Figyelem, kvízkérdés következik: mennyibe kerül a főváros tömegközlekedési vállalatának (RATB) 40 percnyi működés a Gh.Marinescu utcában? Gondolkozz csak nyugodtan, és maradj talpon! Na, jó, látom nem megy, elárulom: egészen pontosan 282 lej és 35 baniba. Hogy én ezt honnan tudom? Onnan, hogy - igaz, egy kis késéssel, de biztosan könyveltek, számolgattak - a RATB számlát küldött az elhunyt motoros családjának, és ebben pontosan ennek az összegnek a kifizetésére szólították fel őket. Hiszen a helyszínelés idején ők nem működhettek, az nekik veszteség, ezért pedig a balesetet okozó a felelős. Mivel ő sajnálatos módon - de tényleg, részvétük - elhunyt, és így már nem tud kárpótolni, a család legyen szíves járuljon a kasszához. Nem akarják sürgetni őket - hiszen kegyelet is van a világon - de azért 20 napon belül rendezzék a tartozást.
Következik a röhejes (vagy a morbid).
Az elhunyt (akit tehát mint a "forgalmat zavaró" tényezőt kezelt a vállalat) családja a döbbenet után nekifoghatott átvágni magát a bürokrácia dzsungelén. Irány a rendőrség, ahol írásba adták, hogy a fiatalember - igaz, nem a helyszínen, hanem kórházba szállítása után, de reméljük, ezt nem kezeli olcsó kifogásként a cég - életét vesztette. Az aláírásos, pecsétes papírt elvitték a RATB-hez. Az igazgató azt nyilatkozta, nem volt tudomásuk az illető elhunytáról. Azt is mondta, hogy a rendőrségi papír mellé azért - biztos, ami biztos - vigyék el neki fiatalember halotti bizonyítványát is. (Hmmm, az igazgató úr nem bízik a rendőrökben?) És, ha már ismerik úgy is a járást a rendőrségen, ugyan menjenek már vissza, és kérjenek egy igazolást arról is, hogy nem az elhunyt okozta a balesetet, vagyis nem miatta állt a forgalom. Végül is ez a lényeg, mert, hogy meghalt, csak mellékkörülmény, és azt akárki mondhatja. Ha minden meglesz, akkor eltörlik az "adósságot".
Nagyon helyes. Rendnek kell lenni. Ismétlem, 282 lej 35 baniról van szó. Vajon mekkora összegek forognak egy fővárosi közlekedési vállalatnál? És mennyit számolnak fel kiadásként ennek a röhejes/morbid ügynek az adminisztrálására?
Feltételezem, ezek után majd előveszik az autó vezetőjét, mint a baleset valódi okozóját (és a forgalom elvetemült zavaró tényezőjét, a tömegközlekedés károkozóját), aki tényleg jobban tette volna, ha aznap buszra száll. Az lenne a poén - már elnézést az újabb morbiditásért, de ide most azt hiszem illő - ha az is beszerezne egy halotti bizonyítványt. Szerintem ebben az országban el lehetne rendezni. Na, akkor mit lépne a RATB?