Öntsünk tiszta vizet

Nemrégiben egy ivóvízzel kapcsolatos cikkem okán magyarázta el nekem egy illetékes, hogy miként változtak a vonatkozó szabályozások az utóbbi évtizedekben. Tanulságos. Például az 1989 előtti időkben az ivóvízben 50 mikrogramm/liter arzén jelentette az egészségügyi határértéket, míg az EU–csatlakozás után ez a küszöb 10 mikrogramm/literre változott. Közben nagy valószínűséggel nem változott az emberi szervezet tűrőképessége. Esetleg az emberi élet értékének megbecsülése. Bár ez a megbecsülés is erősen megkérdőjelezhető, hiszen a minőségi követelmény változását nem kísérte az annak megvalósíthatóságát elősegítő feltételrendszer megteremtése. Kevésbé bonyolultan: nincs, vagy alig van pénz az egészségtelen ivóvizek tisztítására, vagy azok jobbal történő helyettesítésére. Tehát az emberek ugyanúgy azt isszák, ami a kútban, a vezetékben van. Vagy vesznek egészséges(ebbnek) mondott palackozott vizet. Vagy szerencsés esetben van a közelükben valami forrás. Bár olyan is megtörtént nemrég, hogy egy évtizedek óta működő ártézi kutat egyszer csak egészségre károsnak nyílvánítottak. Az egészséges ivóvíz biztosításának köztudott nehézsége nem akadályozza azonban az arra jogosított hivatalt a hiányosság miatti büntetésben. Az ellenőrzéssel nem vállalnak nagy kockázatot, úgy is mondhatnánk, szinte mindenütt tutira mennek. Hasonló a helyzet, mint amikor pár éve be kellett zárni az EU–s előírásoknak nem megfelelő szeméttárolókat – de pénz nem volt (és nincs) korszerűek létesítésére. A szeméttel meg közben kezdeni kell valamit. Mint ahogyan ivóvizet is biztosítani kell. Mert elvárás az van. A többire meg ihatunk hideg vizet...