2012. április 25., szerda

Titkos valóság

Valahol olvastam (vagy hallottam): ha a mobiltelefonos beszélgetésekkor még élne a beszélgető felek között legalább 5 másodpercig a kapcsolat annak megszakítása után, akkor a párkapcsolatok, barátságok legalább fele azonnal felbomlana. Az ok egyszerű: lenyomjuk a kis piros telefonnal megjelölt gombot, és olyasmit mondunk, amit jó, hogy a másik fél nem hall.

                                                                                                                             (Illusztráció: index.hu)

És most ne tessék álszenteskedni, kivel nem történt még ilyen? Vagy az illető személyre mondunk valamit, vagy a beszélgetés tárgyát forgatjuk ki. Persze valószinűleg ez történik a vonal másik végén is, úgy, hogy nincs mit egymás szemére vetni.
Ez most arról jutott eszembe, hogy a Facebook-on egy "ismerősöm" - akiről nem is tudom, miért fogadtam el a bejelölését - szokásához híven újra olyan fotókat tett fel magáról, hogy a röhögéstől fetrengeni tudnék. Pedig ő - egy hölgy - nem vicces kedvében, és nem poénból tette, hanem komolyan gondolta. Egy élmény - most is, mint mindig, amikor megmártózik az ismerősei dícséreteiben. Mert az még hagyján, hogy ő közszemlére teszi magát, de bizonyos ismerősei még oda is írják neki, hogy de csinos, meg de szép, meg óh, meg te semmit sem változol. Na, ez utóbbi mondjuk igaz is... Nem hiszem el, hogy ezek az ismerősök nem látják a valóságot - de udvariasak, vagy viszonzást várnak, vagy mit tudom én - és itt jön az említett mobiletelfon effektus: ha a dícsérő bejegyzések olvasásakor hallani lehetne, hogy a bejegyző mit mormol annak írása közben (akár jót, akár nem), na, az lenne a buli. Magam megelégszem azzal, hogy nem írok semmit, csak mulatok. Végül is ez az egyik célja egy közösségi oldalnak: az ember szórakozzon.
Persze most azt lenne jó hallani, hogy TE mit gondolsz, amikor ezt olvasod.
Ne fogd vissza magad, bátran írd meg. Úgy kell nekem!

3 megjegyzés:

  1. Rám aztán nem lehet panaszod, én mindig megmondom, hogy mit gondolok, miután elolvasom a szövegeidet.
    Most épp azon töröm a fejem, hogy ki is az a hölgy a listádon. Biztosan nekem is van iyenem, sőt, lehet, hogy pont ugyanaz az illető, mivel én is szórakozom néha a hasonló megnyilvánulásokon. Ha valaki nem veszi észre, hogy hülyét csinál magából, az az ő problémája.

    Szóval, veled kapcsolatban azt szoktam gondolni, hogy többet vagy negativ, mint pozitiv. Sokkal inkább és sokkal többször látod meg a negativumokat, mint a pozitivumokat a világban. Mielőtt elolvasnám az irásaidat, azt motyogom magamban: Na lássuk, a Rencz Csabának már megint kivel-mivel van gondja, kit-mit fumigál.
    Ezért aztán kellemesen csalódom, amikor megérint egy gyermekelőadásról készült beszámolód, vagy megállsz az úton, mert látsz egy szivárványt.

    Amúgy gratulálok a kötetedhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. -Alapjában nem vagyok negatív, de valahogy úgy alakul, hogy a zsőrtölődések - ezek szerint - jobban mennek.
      -Apropó szivárvány: a facebook-on ismerősök vagyunk, csak eddig nem tudtalak beazonosítani?
      -Amúgy köszönöm. (Remélem, máshol is lesz - lehet - bemutatója.)

      Törlés
  2. Azt hiszem, rosszul fogalmaztam. Nem tartalak téged negatív embernek. Nálam a negatív ember fogalmához a rosszindult is társul. Inkább azt mondanám, hogy talán érzékenyebb vagy az átlagosnál a világ negatívumaira. Ez nem rossz, tekintve, hogy sajtós vagy és ha szóvá teszel olyan dolgokat, amik mellett nem kellene elmennünk közömbösen, az mindenképp építő jellegű, és gondolkodásra késztet sokunkat, jobb esetben cselekvésre is. Inkább neked lehet talán nehezebb ezt az érzékenységet megélni.
    Semmiképp nem lennék az olvasóid között, ha nem így gondolnám. Ösztönösen távol tartom magam a sötét oldaltól.
    A facebookon akár a listádon is ott lehetek, bár az is megnézheti az oldaladat, aki nincs ott.:) Azt hiszem, ennek nincs semmi jelentősége.

    VálaszTörlés