Kajabon 1988

Húsvét előtt - mint általában ünnepek előtt - nagy a sürgés-forgás a konyhák körül. (Közben, meg utána majd a gyógyszeres fiók körül...)
De nem volt ez mindig így. Pontosabban mindig így volt, vagyis, hogy volt sürgés meg forgás, de a gazdasszonynak nem az okozott fejtörést, hogy túl nagy a választék és mit is lenne jobb megvenni a boltban, illetve hogy mi hol olcsóbb, hanem az, hogy egyáltalán hozzájusson valamihez, amitől ünnep lesz az ünnep, az asztal mellett ülve is.

Ismét egy kis "időutazás" következik. (Azért ismét, mert itt is az volt.) A napokban olyan "kordokumentum" került a kezembe, melyről nem is hittem volna, hogy még meg van valahol. A kezembe került. Meg tudjátok-e mondani, mi ez?

Korábban vagy akár jelenleg is nem Romániában élőknek, illetve 22 év alattiaknak mindenképp jár a magyarázat, de lehet, az idősebbek közül is sokan elfelejtették már, hogy valaha milyen fontos "okmány" volt ez! Szóval az 1989-es "forradalmat" megelőző években nem csak úgy bementünk az üzletbe és vettünk valamit. Egyrészt, mert nem sok üzlet volt, másrészt abban is alig volt valami, leszámítva az eladókat (már az elnevezés is mosolyra adott okot). Ezt tehát egy olyan kics könyvecske, melyben egy évre szólóan nyilván lehetett tartani, hogy megkapta-e az ember az egy-egy hónapra neki járó cukor, étolaj, liszt, rizs és kenyér adagot!
Kajabon-1988!
Bizony, fiatalok, ez nem Kelet-Afrika, vagy Dél-Ázsia, hanem a mi saját szülőföldünk, történelmünk. A bal oldali lap, vagyis az összehajtott könyvecske hátoldala egy naptár, melyen egyszerűen lehúzták azt a napot, melyen az ember fia megvette a kenyéradagját. Nekem azért volt egyben áthúzva, és oda írva, hogy "COOP", mert az akkori Fogyasztási Szövetkezet alkalmazottjaként annak "figyelő tekintetet mellett" jutottam kenyérhez. Így, egyszerűen: kenyérhez. Nem fehér, vagy félbarna, vagy fekete, vagy teljes kiőrlésű, vagy szezámmagos, vagy mittudoménmilyen - nem, kenyér, ami volt, punktum.
Ami még olvasható, hogy ez a papír 1988-ra volt érvényes, és - figyelem - "Elvesztése esetén nem állítanak ki másikat" - tehát, ha oda a papír, nincs a rá járó élelmiszer...
És itt a belső oldal. Még bájosabb:

Ebből ugye kitűnik, hogy a Bihar megyei / Érmihályfalvai Fogyasztási Szövetkezet bocsátotta ki 1988/1011 iktatási számmal. Ahogy kell: pecsét, elnöki aláírás (jobb alsó sarok), sőt, a Néptanács (Consiliul Popular) - ma Polgármesteri Hivatal, amit sokan ma is korábbi nevén hívnak - részéről is ellenjegyezték (jobb felső sarok).
Az is olvasható ugye, hogy az "Autoservire" (Önkiszolgáló) boltba volt érvényes - mint mondtam, nem érték egymást akkoriban az üzletek, a központban lakók mindegyike ide volt "beírva", mások meg a lakhelyük szerint illetékes boltokhoz. (Ez az "Autoservire" a ma ugyanott lévő, de egészen másképp kinéző CBA.) Azt is látni, hogy családom akkor még két tagú volt csupán, a feleségem és én. Ennek azért van jelentősége, mert hiszen "fejadag" volt. Mint látható, a cukor és az olaj adagot akkurátusan ki is vettem, de arra már nem emlékszem, hogy a liszt és az alá golyóstollal oda írt rizs mellett miért nincsenek bejelölések, illetve mi az a vonal?! Arra sem emlékszem már, hogy miből mennyi volt a fejadag?! Aki emlékszik, nyugodtan írja meg hozzászólásban - sőt, korabeli saját emlékeitekre is kíváncsi lennék!
Ahol ezt a papírt találtam, rábukkantam még ma már értéktelen, de érdekes további kordokumentumokra is. Egyike-másika igen megmosolyogtató, és szinte hihetetlen is, hogy milyen körülmények között éltünk. Ezért valamikor majd folyt.köv.