Nyilatkozik ebben a pillanatban is a miniszterelnök, mondva: hogyan is maradhatott volna talpon a kormány, mikor azok sem voltak a teremben a szavazáskor, akikre elvileg még számíthatott volna? Sokat mondanak a számok: 235-en szavaztak a buktatásra (231 volt a szükséges minimum), 9 ellene.
Ugyancsak Ungureanu: mit lehetett volna várni, mikor egyeseket fenyegetéssel tartottak távol a szavazástól, másokat ugyancsak fenyegetésel vagy ígéretekkel rávettek, hogy az ellenzéki pártokba üljenek át az utóbbi hónapokban, hetekben, napokban?!
Én kibővíteném a kérdést: várt-e egyáltalán valaki valamit? Úgy értem, a politikusokon kívül. A polgár nem sokat várhat ott, ahol a politikusok szemrebbenés nélkül ülnek át egyik párt soraiból a másikba, ami nyílvánvalóvá teszi, hogy magasról tesznek választóikra - azok csak addig fontosak, míg bedobják a szavazólapot az urnába. Tudom, most semmi újat nem mondtam. Nem is lehet. Mint ahogyan semmi új nem fog történni ez után sem. Alakíthat bárki kormányt. Hiszen aki tegnap még kormánypárti volt, az ma délőtt már simán lehetett ellenzéki, délután pedig - az iménti szavazás fényében - már megint kormánypártinak érezheti magát. Éljen a hatalom!
Tömény hányinger. Ennek az országnak ez a tragédiája. Számomra aki megtagadja a származását,(legyen az bármilyen), ki-be keresztelkedik egyik felekezetből-szektából a másikba, vagy ÁTÜL, az morálisan NULLA, nem számít, soha ne legyen közös utam vele. Erről ennyit.
VálaszTörlés