Sok ismerősöm azért nem hajt be autóval a "nagyvárosi" közlekedésbe - ide soroljuk kisvárosiakként Nagyváradot - mert fél a taxisok agresszivitásától, a szokatlan villamosoktól, a villanyrendőrök előtti állást követő indulás-lefulladástól, az eltévedéstől, stb., stb. Akivel beszéltem eddig erről a témáról, szinte kivétel nélkül mind megemlítette: attól stresszel leginkább, hogy rádudálnak, amitől még idegesebb lesz, amitől megjobban leblokkol, akkor megint dudálnak rá, és így tovább.
A dudára persze szükség van, nem hiába találták ki, de én sok sofőrnek ... a fejébe húznám. Az egyszerűen bunkóság, kivagyiság, hogy azonnal rátehénkedik valaki a dudára, ha valami neki nem tetsző történik vele - amit ő esetleg úgy él meg, hogy egyenesen ellene történik. Még sosem láttam olyat, hogy dudaszó hatására valami gond megoldódott volna - ellenben olyat már igen, hogy udvariasság, előzékenység, ami esetleg egy kis bölcs elnézéssel párosult, megoldáshoz vezetett. Azokat meg kifejezetten idiótáknak tartom, akik dugóba keveredve rádőlnek a dudára, és csak tülkülnek, tülkülnek... Hágy káosz oldódott már fel, mint insztant kávé a meleg vízben, a dudák harsogása közepette?
Svájcban a minap egy férfi jogsiját azért vették el, mert mérgében a sebességkorlátozás miatt, korai órán feldudálta a falut, melyen éppen áthajtott.
Ezek a svájciak bonyolult népek. Betartják a szabályt, még akkor is, ha felidegeskednek miatta.
Hogyan oldotta volna ezt meg egy hazánkfia? Nagyon egyszerűen. Például nem tartotta volna be a sebességkorlátozást, átszáguldott volna a falun, aztán szép álmokat mindenkinek.
Ha nálunk ilyen kicsiségek miatt, mint a másiknak okozott kényelmetlenség, bevonnák a jogsit, visszatérhetnénk a szekerek korszakába, amikor csak pár automobil rótta az utakat. És azok előtt is szaladt valaki, hogy a gyanutlan járókelőket figyelmeztesse a közeledő veszélyre.
Azon méláztam el a cikked olvasása közben, hogy hogyan, miért született ez a bejegyzés. Két lehetséges kiváltó okot latolgatok, mint kiindulási pont. Az egyik, hogy olvastad valahol: Svájcban elvették annak a dudás pasinak a jogsiját. A másik, hogy valaki ráddudált, és ettől fenemód begurultál. Esetleg a kettő kombinációja... Talált, süllyed? :)
VálaszTörlésEz a bejegyzés azért született, amiért az ezt megelőző 268 is: mert olvastam (halottam, láttam) valamit, amiről eszembe jutott valami, illetve/vagy mert történt velem valami, amiről - na, kitalálod? - eszembe jutott valami. Megfejtetted a blog írásának alapgondolatát.
TörlésTalált, süllyedt! Gratulálok!
No, teljesen szabályszerűen működünk ezek szerint mindketten. Te, a blogger, írsz, amiért írsz. Én meg, a blogolvasó kommentelem, ami eszembe jut róla. Most épp leástam a gyökerekig lelki szemeimmel.:) Amugy valoban azon filoztam, hogy vajon hogyan is keletkezik egy blogbejegyzes.
TörlésA kozlekedessel kapcsolatban meg egy erdekes elmeny elevendett fel bennem. Par eve Isztambulban utaztam taxival, es legnagyobb elkepedesemre, ott senki nem torodik semmilyen kozlekedesei szaballyal. A szabaly a jozan esz es az udvariassag, nem utolso sorban a turelem. Erdekes modon ez nagyon jol mukodik.
Szerintem is éppen erről van szó: udvariasság, józan ész, türelem - a szabályok rendszere csak "körítés" kell(ene) legyen.
TörlésAz semmi ami otthon van, ahhoz képest milyen dudálás, tűkölés van Izraelben. Ha előtted lelassit egy autő, aminek számos oka lehet, pl nem ismerős a környéken, nem tudja hol van a merre, tehát lelassitott, a következő másodpercben olyan dudaszót zúditanak rá, hogy csak birjad füllel. Ha egy kicsit is ad magára a megdudált sofőr, mérgesen visszadudál és olyan koncert kerekedik másodpercek alatt, öröm hallgatni. A dudálás hozzátartozik a városképhez, itt ilyenek a sofőrök, csak meg kell szokni.
VálaszTörlésAhány ház...
Törlés