Előjáték

Az elmúlt hónapban írtam arról, hogy "csapataink harcban állnak" - utalva arra, hogy a romániai magyar pártok, illetve minden, az ezek oldalvizén evező egyesület, szervezet és gittegylet készül a választásokra, és akadályokat nem ismerve akarja odafeszíteni vállát, ahol majd érdekünkben cipelheti a közügyek terhét.
De megy ez a "harctér" szűkebb körben is.
Ma szinte egy munkanapnyi időt töltöttem azzal, hogy az RMDSZ előválasztásának nevezett "Játszunk demokráciát" című monopoly eredményeit összeszedjem. Telefonáltam, e-maileztem - mindent bevetettem, hogy adatokhoz jussak, jónéhány település tekintetében.

                                                                                                                           (Illusztráció: erdely.ma)
És olyan "adatokhoz" is jutottam, melyeket nem kértem, nem is akartam tudni. Most hazudnék, ha még azt is hozzátenném, hogy sejtésem sem volt róluk - mert volt. De hiába tudom, sem az újságban, sem a hírportálon sosem fog megjelenni, mert senki nem vállalná, hogy nevét adja az elhangzottakhoz, de azt hiszem, olyan főnök sincs, aki hozzájárulna a megjelentetéséhez a mai "független sajtó" korában.
Mint említettem, nem kérdeztem a háttérben zajlott húzások felől, ennek ellenére tudtam meg dolgokat, és éreztem, akik elmondták, könnyítettek a lelkükön, miközben tudták, én nem fogom kiadni őket - és nem is fogom.
Én sosem helyeseltem az ilyen előválasztást - már nem mintha rám lenne bízva. Ha van egyáltalán haszna - a már említett "Játszunk demokráciát"-on túl -, akkor annál biztosan nagyobb a kár, amit okoz. Bár lehet, ez nem befolyásolja azokat, akik eldöntik, hogy legyen. Szóval az előválasztás során sikerül olyan embereket is szembe állítani egymással, akik előzőleg mondjuk évekig együtt dolgoztak, súlyosabb eset, ha ezek után kell majd együtt dolgozzanak. Ma hallottam a szavazók kegyének elnyerésére bevetett súlyos ezer, és tízezer lejekről (adómentesen, kp zsebből zsebbe), élelmiszerek hetekig tartott kihordásáról, kampánycsend megsértéséről, lejáratásokról, és még sorolhatnám. Mindenttől függetlenül megszülettek a végeredmények, és marad a keserű szájíz: jó ez így?
Megéri?
Aki beleveti magát, és minden áron harcol, az valóban elhiszi, hogy ez a demokrácia?
Vagy inkább úgy tesz, mert úgy kell tenni. Vagy egyszerűen nem érdekli.
Ma többször is eszembe jutott ez a szó: visszataszító.
De lehet, csak én vagyok túl finnyás.