2012. január 29., vasárnap

...keresem a hangot

Na, hát válogathattunk.
Lezajlott az 57. Eurovíziós Dalfesztiválra az első nemzeti válogató.

                                                                                                                 (Illusztráció: eschungary.com)
Már korábban írtam arról, hogy szerintem ez az egész dalfesztivál leginkább arról szól, hogy ott kell lenni, mert a döntőt világszerte 100 millióan nézik. Aztán az nyer, akire a legtöbben szavaznak - más országokból, tehát leginkább az országok iránti szimpátia győz. Meg az a fontos, kinek mennyi vendégmunkása van idegenben. Meg kisebbsége más országban.
De vissza a mi nemzetinkhez. Most valahogy rájöttek, hogy ebből is egy showt lehet csinálni. Nemzeti válogatót a nemzeti tévéadón. (Nehogy már ők kimaradjanak, hiszen sem X Faktoruk, sem Megasztáruk.)
Meg demokratikusat is. Bárki jelentkezhetett. Meg is tették 202 dallal. Aztán 20-at a publikum elé eresztenek.
Bekerült az elitbe a sepsiszentgyörgyi Dancs Annamari is, aki éppen a Budapesti Operettszínház művésze. Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád üstökön is ragadta az alkalmat, hogy buzdítsa a székelyeket a szavazásra: „Dancs Annamari dala 202 jelentkező közül bejutott az első 20-ba, amire büszkék vagyunk, és még büszkébbek lennénk, ha egy sepsiszentgyörgyi lány képviselné Magyarországot az Eurovízión”. Hát persze, hogy érthető, mi mást mondhatott volna?! De ez is olyan, mint az egész verseny, szavazzunk rá, mert a mienk, nem azért mert jó. Utóbbiért nem is nagyon szavazhattak volna, szerintem.
Elég kínos volt, hogy az első elődöntőt szervező stáb nem tudott megbirkózni a hangosítás feladatával: többször is néma maradt a bemondók mikrofonja, nem is beszélve az egyik dal közbeni malőrről, amit, ugye, meg is ismételtek. Ilyenért egy falunapon is beszólnak a hangosítóknak. 
A zsűrit meg mindig lehet szidni, mint tudjuk. A zsűri mindig is nehéz helyzetben van. De a néző is. Elsőként talán akkor, mikor nem is tudja egyik-másik zsűritagról, hogy egyáltalán mit is keres ott. Persze, értem én, hívták, oszt ment. Aztán való-e zsűribe az a zsűritag, aki bármelyik előadásra 10, 9, de minimum 8 pontot ad, mikor tudja, hogy 10 dal közül kell választani, tehát ő, mint szakértő zsűritag, nem rangsorolt. Nem tudott különbséget tenni?! Akkor minek van ott?
Mikor senkiről nem tudnak/mernek/akarnak egy rossz(abb) szót sem szólni, akkor már csak hab a tortán, hogy a nem csak szerintem rettenetesen  - hogy is mondjam, hiszen egy hölgyre mégsem illik azt mondani, hogy bűnronda - szóval, khmmm, nem előnyös arcberendezésű előadónak a szemébe mondják, hogy gyönyörű?! Az vitathatatlan, hogy szép hangja van, de éppen annyira már nem nézzenek hülyének. Az még oké, hogy botfülünek tartanak, mert lehet az is vagyok, de ez nem egy szépségverseny, ne tessék már ...
Ízlés dolga, hogy kinek melyik stílusú előadó tetszik. Engem speciel már Caramel látványától is kiver a víz, mert rögtön fülembe cseng a rezegtetős-vinnyogós-nyávogós előadási mód (amit persze nem csak ő művel). Nem vitatom, hogy van hangja, és azt is elfogadom, hogy sokan szeretik - ezért tehát senki ne háborodjon fel.
Ha én lennék a zsűri - hát én nem tudnám eldönteni, hogy az eddig látott 10-ből kit küldenék Bakuba.
                                       (Illusztráció: popkult.blog.hu)
Talán Tóth Gabi lenne az, aki leginkább passzolna az eurovíziós környezetbe, de csak temperamentuma      miatt mondom ezt, és jobb híján.
Azt hiszem, túl sok "sztárt" termel ki Magyarország önmagához képest az egymás sarkára taposó "tehetségkutató" versenyekkel. Az sem lehet véletlen, hogy az igazán nagyok sem az előadók, sem a dalszerzők között nincsenek ott.
Továbbra sem vagyok lelkes, ami ezt a sorozatot illeti. Persze tudom, hogy ez senki álmát nem fogja zavarni. Nekem sem okoz lelki sérülést.
Meg persze szakértő sem vagyok. Annak ott a zsűri.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése