Fel- és beadta. Mármint a lemondását. Mégis csak lemondott - szinte pár perccel ezelőtt - Schmitt Pál. Miközben keményen kötötte az ebet a karóhoz még tegnap, hogy nem így, nem úgy. Valami változott az éjjel, vagy ma reggel...
Ma délben az Országházban, napirend előtti felszólalásában egyebek mellett így fogalmazott: "Magyarország alaptörvénye szerint, amelyet magam láttam el kézjegyemmel, az államfő kifejezi a nemzet egységét. Ezen rendelkezés számomra azt jelenti, hogy ebben a helyzetben, amikor személyes ügyem nemzetemet inkább megosztja, mint egységesíti, kötelességemnek érzem, hogy szolgálatomat befejezzem, elnöki mandátumomról lemondjak."
Igaza van - csak azt nem értem, hogy a mindössze két mondat melyik része nem volt világos számára még tegnap?!
Mi változott azóta?
Vajon mit mondott neki közben Orbán Viktor?
(fotó: parameter.sk)
Úgy értem, szó szerint, mert úgy nagyjából sejtem. Mert, hogy mondott valamit, azt biztosra veszem. Mint ahogyan mondott valamit, amikor megválasztatta köztársasági elnöknek, és mint ahogyan akkor is, amikor nem mondatta le már hetekkel, hónapokkal előbb.
(Illusztráció: facebook.com)
Továbbra is fenntartom - amint tegnap írtam -, hogy sajnálom Schmitt Pált. Nem ezt érdemelte volna. Sem, mint államfő, sem, mint ember. Főleg nem azoktól, akik előbb felemelték, aztán pedig hagytak rajta taposni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése