Szinte hetente hallani, hogy újabb és újabb fejlemények kerülnek napvilágra a magyarországi labdarúgó csapatokkal kapcsolatos bundázások ügyében. A legmegrázóbb eset éppen a múlt héten történt, a mikor a REAC nevű csapat klubigazgatója, Kutasi Róbert öngyilkos lett. Mondják, egyik élharcosa volt a fociban eluralkodott tisztátalanságok tisztázásának. Aztán kiderült, éppen saját játékosai is vastagon benne vannak a bűnben - és ezt nem tudta elviselni, levetette magát egy toronyház sokadik emeletéről.
Mint már említettem, mostanában olvasok egy olyan könyvet, melyben Friderikusz Sándor vetett papírra talk show-ban elhangzott interjúkat. A fenti témához kapcsolódik az a beszélgetése, amit tegnap este olvastam, és melynek alanya bizonyos Molnár Tibor. Őt az 1980-as évek elején "Totókirályként" ismerte Magyarország, saját bevallása szerint kívülről tudta a bel- és külföldi csapatok minden eredményét, ismerte a játékosokat, a focis szakembereket, szóval megszállottként otthon volt a témában. És totózott (focimeccsek eredményére fogadott). Nagyon vágta, mint elmondta, volt olyan, hogy egy hónapon belül volt kétszer 13+1 találata (ez a telitalálat), egyszer pedig 13-asa. Ez 1.200.000+900.000+600.000 forintot jelentett egy hónapon belül - ismétlem, az 1980-as évek elején. Eleinte becsületesen játszott. Nagy lábon élt, szórta a pénzt. Aztán rájött, hogy ebbe a bizniszbe érdemes "befektetni" - és ehhez társakra is talált. És itt kapcsolódik a ma, és a 30 évvel ezelőtti téma. Idézeteket írok le Molnár Tibortól:
-"Aki kicsit is ismerte és ismeri a magyar labdarúgást, az tudja, hogy itt hosszú évek óta létezik bizonyos 'alku' a meccsek végeredményét illetően."
-"...én egy bábu voltam, aki szakértelménél fogva felhasználható volt. (...) És arra is rá kellett jönnöm, hogy mennyire benne van ebben az egészben egy széles funkcionáriusi kör." (Itt a Magyar Labdarúgó Szövetség - MLSZ - tisztségviselőire utal.)
Egy alkalommal kicsit "megbillent", de nem borult ki a bili. Egy társával összeszólalkoztak egy nyeremény elosztásán, és bíróságra kerültek. Ott a tótkirály nyíltan elmesélte a bírónak, hogyan szokott lefizetni játékosokat, csapatokat. A bíró azt hitte nem jól hall, majd félbeszakította a tárgyalást, és kikérte az MLSZ és a Totóigazgatóság véleményét. Na, most kapaszkodjatok meg, jönnek a válaszok! Totóigazgatóság: nem foglalkoznak a felvetéssel, mert ez a kérdéskör nincs benne a totózás részvételi szabályzatában. Briliáns! Ennél még jobb az MLSZ válasza, idézem: "A rendelkezések nem tartalmaznak semmiféle előírást vagy utalást arra vonatkozólag, hogy egyes szurkolók egyes játékosoknak vagy csapatoknak milyen juttatást adhatnak. Erre vonatkozóan egyébként tiltó rendelkezést sem tartalmaznak az előírások." Lenyűgöző!
Mi ez, ha nem biztatás? - tette fel a kérdést Molnár Tibor.
És mégis lebukott, azért, amit a fentiek értelmében nem is volt tilos művelni. Mivel? Az ok akár klasszikusnak is nevezhető: kapzsiság. Ráadásul nem az övé. Volt egy másik bundázó banda is, amelyik egyszer 46 egymás utáni sorszámú szelvénnyel nyert majdnem 40 millió forintot (emlékszel, az 1980-as évekről beszélünk). Arra sem vették a fáradságot, hogy kicsit megszórják a szelvényeket, ezek a sorszámok megjelentek a Sportfogadás című lapban. Nagyon feltűnő volt, rengeteg volt a reklamáció, és a hatóságnak - az elvtársaknak - lépni kellett. A Totókirályt is "beáldozták" addigi "barátai". Börtönbe került.
A beszélgetés idején már évek óta szabadlábon volt. Az interjúban ez volt az utolsó mondata: "Mostanában csak a lelátók legtávolabbi részéből figyelem a meccseket és a futballpályák eseményeit. Sajnos így is többet látok, mint kellene."
Visszatérve az indító gondolathoz, így kapcsolódik egy 30 éves sztori a ma történéseihez.
Lehet, hogy nem is kapcsolódásról van szó - ez ugyanaz a sztori?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése