15 taggal bővült az Érmelléki Legátus, melyet tavaly alapítottak Bihardiószegen, és mely a 26 évvel ezelőtt az ausztriai Kismartonban (Eisenstadt) alapított Európai Borlovagrendhez tartozik.
Szép dolog.
Még tavaly készítettem interjút a diószegi ceremónián az Ausztriában élő dr.Jenei Józseffel, aki a borlovagrend szenátora és magyarországi nagykövete, és aki tegnap is jelen volt.
Akkor, a beszélgetés során megkérdeztem, ami nekem kézenfekvőnek tűnt: van-e minimális határ szabva arra, hogy mennyi szőlővel kell rendelkeznie valakinek, vagy mennyi bort kell termelnie annak, aki borlovag akar lenni? Kicsit furcsán nézett rám, én meg nem értettem, mit nem ért? Aztán kiderült: még az is lehet borlovag, aki életében nem látott szőlőtőkét, a bort meg csak onnan ismeri, hogy látott már valahol egy feliratot, hogy "Laboratórium". Ezen meg én csodálkoztam el. Lám-lám, milyen naiv vagyok...
Azért valami mégis csak kell legyen egy jelöltnek, hogy borlovag lehessen. Mondjuk - ha a tegnapi
Elnézést kérek minden jelenlegi és jövendő borlovagtól és bordámától, akik bizonyára mind jó lovagok és dámák - de én nem tudom ezt teljes komolysággal kezelni, és belátom, ez lehet az én hibám. Talán én maradtam korom ellenére túl gyerekes, és nem látom át a komoly dolgok súlyát. Ahhoz ellenben nem férhet kétség, hogy a borlovagrend célkitűzései tiszteletre méltóak: az élet jobbításáért és a szellem nemességéért küzdenek. Igaz - és megint csak az én, az ügy mélységéhez mérten valószínűleg sekélyes meglátásom szerint - a megfogalmazáskor mintha kicsit nagyvonalúan fogalmaztak volna. Persze az is lehet, hogy csak tág teret hagytak a kibontakozáshoz. Újfent csak a saját kisszerűségem lehet a ludas abban, hogy nem értem a lényeget. Talán ezért is nem vágyom lovagnak lenni. Pedig azt is mondták, hogy csak a jóra és nem a haszonra törekvés jellemzi a lovagrendet. Ez előtt is csak kalapot lehet emelni.
Istenem, unatkozó urak és hölgyek, akik kinjukban nem tudják, hogy mivel tegyék érdekesebbé lapos életüket, amelyekből hiányoznak az igazi értelmes célok és értékek, ezért aztán maszkabált rendeznek, hogy azzá válhassanak, amivé szeretnének. Bár lehet, hogy hozzád hasonlóan én is csupán túl infantilis vagyok ezekhez a menő dolgokhoz. Ezennel is elnézést kérek a borászat szakembereitől,a bortermelőktől. Nem ellenük morgolódom itt, csupán kiakadtam attól, amit mondtál a részvételi feltételekről.
VálaszTörlésEzennel tudatom veled, hogy a részvételi feltételek több más, hangzatos nevet viselő szervezetben is hasonlóak. Például nem akarsz-e tagja lenni a Vitézi Rendnek?
TörlésValahogy mindig is sejtettem, hogy ezek a hókusz-pók szervezetek igy működnek. Kicsit nevetségesnek tartottam mindig is őket, de nem vertem nagydobra soha, hogy ne süssék rám a hagyományromboló bélyeget. Lehet, hogy én egy szentségtörő kijelentést fogok most tenni, de megkockáztatom:
VálaszTörlésA túlzott, erőltetett hagyományőrzést is épp olyan visszásnak érzem, mint a sznob nyugatmajmolást. Mindkettő természetellenes. Lehet, hogy bennem van a hiba, ez csak egy vélemény. Persze ez a lovag- meg vitéz- meg mit tudoménmiféle rendmánia nem feltétlenül sorolható a hagyományőrzés kategóriájába, de mindenképp valami beteges múltidéző nosztalgiázás. Na, egyszóval, hadd játszadozzanak, lényegében nem ártanak vele senkinek. Hasznuk talán van benne a pénzükért, annyi, hogy jobban érzik magukat tőle. Engem szórakoztatnak.
Még valami kikivánkozik belőlem. Szerintem egy mifajtánkbeli érmelléki bortermelő ember biztosan bohóckodásnak tartja ezt az egészet és szerintem még kicsit ciki is számára ez a jelmezes felvonulás.:))
VálaszTörlésApropó, hagyományőrzés - nem szeretem azokat, akik úgy őrzik a hagyományt, hogy közben megmondják, mi a jó, mi a jó hagyomány, mi a mi hagyományunk, mi a jó magyar hagyomány, végső soron tehát, hogy ki a jó magyar, és aki nem olyan, mint amit ők mondanak, az - tiszta sor - nem jó magyar. Azt hiszem, ez egyezik nagyjából a te fenti álláspontoddal.
TörlésAmi pedig a "mi fajtánkat" illeti, hát, kár, hogy nem voltál ott... De inkább jobb is. Persze én sem akarok senkit megsérteni. Én is inkább csendben szórakozom. Meg aztán lehet az is - ahogyan írtam is -, hogy bennem van a hiba.