Hallomásélmény

A kilencvenes évek legelején egyik meghatározó - és azóta is meghatározó - olvasmányélményem volt Jókai Anna Szegény Sudár Anna című regénye. Pedig először nem is olvastam. A Kossuth rádióban hallottam, abban a műsorsávban, amikor a déli híradás előtti 20-25 percben egy-egy irodalmi alkotást olvasnak fel jobbára ismert színészek. Így akadtam rá - vagy ő rám, hiszen ezt a műsort akkoriban mindig hallgattam. Addig nem is ismertem a regényt - akkor viszont ki nem hagytam volna egy részt sem - így lett hallomásélmény. Még olyan közel voltunk a "rendszerváltáshoz", hogy szinte a bőrünkön érzetük a leheletét. Tudtam, sőt, értettem miről beszél Szegény Sudár Anna: a diktatúrai romániai létről, diktatúrai romániai magyar létről, az "ahogy lehet"-létről, az állandó megfigyelés alatti létről, a sorban állásokról, a valós és átvitt értelemben vett sötétségről, az erőltetve és fondorlatosan is zajlott elrománosítástól, a másodrendűségről. Arról, hogy "hogyan, milyen tartással lehet mégis elviselni  a sokszor elviselhetetlent: ott és mindenütt , ahol az ember mostoha sorsával, lassan elfogyó önmagával szembesülni kénytelen." (Idézet a Szépirodalmi Kiadónál 1989-ben megjelent kötet fülszövegéből.)

                                                                                       (Illusztráció: hollo-antikvarium.hu)
Aztán egyszer később meg tudtam venni ezt a kötetet, melynek olvasása már nem volt akkora élmény, mint azt a rádióban meghallgatni. Ez persze nem a regény hibája, az első élmény volt olyan, hogy azt a már aligha lehetett túlszárnyalni.
Mindez annak apropóján jutott eszembe, hogy egy erdélyi turné során Váradon is bemutatták a regényből Scarlat Anna színésznő által írt Én, Szegény Sudár Anna című monodrámát, felolvasószínház stílusban Gazdag Erzsébet színművész adta elő.
Aki még nem olvasta, annak a kötetet ajánlom figyelmébe, akinek pedig van hozzá szükséges alkalmatossága, az itt megtalálja egy hallgatható változatát.