Ránk jár a tűz

Jártamban-keltemben látom, hogy hiába minden figyelmeztetés a tűzoltóktól, a helyhatóságoktól az írott és elektronikus sajtón keresztül, úton-útfélen égetik a mezőt, a tarlót, az árokpartot. Felügyelet nélkül. Határon innen, és túl is. Tegnap láttam olyan helyet, ahol koromfekete volt az országút melletti árok, a mellette lévő, szántatlan mező - és szinte karnyújtásnyira volt az egésztől az erdő. Nem is tudom, hogyan nem kaptak bele a lángok a fákba.

           A fotót közel 3 éve készítettem Székelyhíd határában, egy áprilisi késő este. Nem messze a városszéli  házaktól égett a mező, ember sehol...

Tíz napja égett le gyerekek játékának következtében Krasznahorka várának tetőzete - igaz, ez nem tartozik a tarlóégetés kategóriába, de nem lehet kikerülni a párhuzamot: tegnap délután meg a Maros megyei Radnóton gyulladt ki a Kornis-Rákóczi kastély tetőszerkezete.

                                                                                                                               (fotó: lapszemle.ro)
Állítólag nincs olyan nagy kár, mint a Felvidéken, igaz, a radnóti vár - sajnos - nem is képviselt olyan értéket - úgy értem, nem volt rendbe téve, vita volt a visszaigénylés körül is. Mindez persze nem menti a tényt: őrizetlen tarlóégetés vezetett a zsindelytetős sarokbástyák kigyulladásához.
Mondhatnánk úgy is, felügyeletlen lángok miatt lángra kapott őrizetlen történelmünk egy darabja.