Tavasz plusz

Tavasz van. Gyöngyőrű. Az átlagosnál is gyönyörűbb. Hogy mitől több? Igen, a választási - néhol pluszban az RMDSZ-előválasztási - kampány zöngéi vegyülnek a madárcsicsergésbe, a rügyek pattanásának neszezésébe.
Tavasz van.
Gereblyézem az udvaron a ház előtti virágoskertet. Egyszer csak nesztelenül nyílik a kapu. Lassan. Figyelem, hogy mi történik, mert egy darabig senki nem jelenik meg. Aztán bedugja a fejét a város egyik legismertebb koldusa. Manapság úgy hivatalos, hogy nemzetiségét tekintve roma.
Összenézünk.
Meglepődünk.

                                                                                                                (Illusztráció: ifimami.mindenkilapja.hu)
Én mert őszintén szólva nem vártam a látogatását, ő pedig bizonyára boldogabb lett volna, ha nincs senki az udvaron, és egy kicsit talán "körülnézhetett" volna. Meglepett arckifejezésem valószínűleg kérdőre változhatott, mert mindjárt mondja is, miért jött:
-Adjál valamit!
Bizonyára reflexből letegezett, talán, hogy felülkerekedjen a hirtelen kialakult szituban.
-Ugyan mit? - kérdeztem vissza.
-Egy üres pungát! (románul nejlon reklámszatyor)
Hát erre valóban nem számítottam. Mondjuk pénzt, valami kaját, esetleg cigit - de egy üres szatyrot?!
Tulajdonképpen mindegy, mit kért, úgy sem kapott, és nem is kapott volna semmit. Kitessékeltem. Nem örült. Replikázott:
-Jól van, én meg majd nem szavazok rátok!
Megint rajtam volt a sor, hogy meglepődjek. De hát miért is? Mindenki a maga módján készül a választásokra.
Végeredményben nem nyugtalankodom a "fenyegetés" miatt.
Egyrészt rám semmilyen körülmények között nem is lenne alkalma senkinek szavazni, ahogyan eddig sem igen volt.
Másrészt abban is biztos vagyok, hogy lesznek mások, akik tőlem eltérőn nem lesznek ilyen elutasítóak. És nem is csak üres pungák kerülnek majd szóba.
(Mielőtt valaki arra ragadtatná magát, hogy általa ismert, vagy annak vélt konkrét esetek okán hozzászóljon, megjegyzem: utóbbi 2 mondatom általánosan, nem csak erre a sztorira értendő.)