Színház az egész

Szerintem nagyon frappáns, ahogyan egy lelkész (nem tudom ki, és hol) arra figyelmezette a híveket: kapcsolják ki a mobiletelefonokat, mikor bemennek a templomba. Állítólag, mint egy modern Luther Márton, ezt a feliratot tette ki a templomajtóra: Jézus téged is hív, de nem telefonon.
Thália templomaiban, a színházakban is szokás figyelmeztetni a közönséget, ugyan kapcsolja már ki a mobilokat, mert marhára idegesítő még a (jóérzésű) közönségnek is, hát még az előadóknak, mikor a produkció közben megszólal, hogy "Lehetsz király...", vagy hogy "Üzid jött, halllooood, üzid jött!"

                                                                                                                         (Illusztráció: agoraalapitvany.hu)
Na, de mit tegyen az ember, ha fontos? Mármint ő maga egy fontos ember. Sokkal fontosabb, mint az egész színház színészestől, előadásostól, közönségestől. Hát nem lehet ezt megérteni!?
Na, de mit tegyen az ember, ha fontos? Mármint az, hogy mások tudják, hogy ő egy kultúrember, és éppen színházban van. Ebben az esetben legalább két dolgot tehet. Az egyik, hogy természetesen bekapcsolva hagyja a telefont, le sem hallkítja, majd mikor az mindenki számára jól hallhatóan előbb berreg, majd kicseng, akkor felveszi, majd suttogásnak álcázva beleordítja - mintha nem is telefonon hanem, közvetlenül akarná tudatni - hogy "most nem tudok beszélni, mert színházban vagyok". A másik variáns, amihez már úgynevezett okostelefon szükségeltetik, hogy esetleg lehalkítja, de a világot jelentő deszkáknál számára sokkal inkább a világot jelentő világháló közösségi oldaláról nem szakadhat le. Míg valami csepürágó ott fent szövegel, tán' még danol is valamit, a zseblámpaként világító képernyőt érintgetve tudatja a sok műveletlen bunkóval: én bezzeg színházban vagyok. Mer a művelcség az 1 nagyon fontos dolog a maji világba.