Szóval vígan, fütyörészve ballagott, talán a jól végzett alkalmi munka örömére lehajtott feles is fűtötte. Így ért a kereszteződéshez. Békében volt a világgal, ebbe pedig bőven belefért, hogy udvarias is legyen, akár az autósokkal is. Megállt hát a zebránál, szinte várta, hogy jöjjön már egy kocsi, amit átengedhet. Jött is. Intett: tessék csak menni, én ráérek. De az autó mégis megállt, sofőrje pedig ugyancsak integetni kezdett, hogy menjen már. Groteszk jelent volt, egymásnak integettek, de senki nem mozdult. Újabb autó érkezett, aztán még és még egy, már kisebb dugó alakult. Emberünk nem engedett udvariassági rohamából, az autósok ellenben egyre idegesebbek lettek. Némelyik a dudára is rácsapott már...
Az első autós adta fel hamarabb, csak elindult, majd sorban követték a többiek, bosszúsan pillantgatva hősünkre, ahogy elhaladtak előtte. Ők már közel sem olyan udvarias gesztusokkal illették, mint az őket, hiszen még integetett is nekik. Mikor elfogytak, már csak elindult ő is. Még sem állhat a világ végéig a zebra első csíkján...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése