Állandó olvasóim már tudhatják, hogy újabb fejezetet csatolhatunk a korábbiakhoz, melyek arról szóltak, hogy elismervénnyel bizonyíthatóan kifizetett számlák kifizetetlenségére hivatkozva ki akarták kötni háztartásunkból a villanyáramot. Az itt és itt olvasható előzményeket nem ismétlem el újra, csupán annyit, hogy augusztusi számláról van szó, két villanyóráról. Érdekesség, hogy a kikötési fenyegetések is már egy hónap eltéréssel érkeztek a két órára. A kifizetésről szóló banki bizonylatot (mely mindkét villanyórára szól) fénymásolatban elküldtem volt az áramszolgáltató központjába. Senki nem vitatja, hogy fizettem. Ellenben a villanyosok kötik magukat ahhoz, hogy hozzájuk nem érkezett meg a pénz - és ez a lényeg. Érdekes módon az egyik villanyóra ügye - mely előbbi a sztoriban, és nagyobb összegről is szól, úgy tűnik, némi ügyintézés után megoldódott. A második ügy is így tűnt egy darabig, miután közbenjárásomra a bank képviselője maga vette kezébe a telefont, hogy egyeztessen a sokadik telefonszámon végre utólért, illetékesnek vélt villanyossal.
Aztán csend.
Máig.
Mint mondtam volt, ma már régi ismerősként üdvözölhettük egymást a villanyszerelőkkel. Mint aki bemagolta, már tudjuk a számla adatait, sőt, még mosolygunk is az egész baromságon. Ennek ellenére nincs kecmec, pénz nem érkezett hozzájuk. De akkor hová lett? Úgy tűnik, ez csak engem izgat - végül is érthető, az én pénzem.
Nem sokról van szó tulajdonképpen, 35 lejről. De talán nem is az összeg a fontos.
Újabb meglepetés: már nem 35 lejt kérnek számon rajtam, csak 29-et, mert 6 lej valami tüneményes módon "meglett"... Honnan? Miből? És hol a többi? Na, ez a kérdés függőben maradt.
A dolgot csak úgy lehet kitisztázni, ha veszem magam - meg minden vonatkozó papíromat - és szépen sk bekopogok a székelyhídi központba - mondták a villanyszerelők, akik láthatóan legalább annyira unták már ezt az egészet, mint én.
Értem. Úgy döntöttem, hogy mivel a 29 lejnél többe kerülne az út, ami még egyáltalán nem kecsegtet biztos sikerrel sem, inkább megadom magam - fizetek. Megint, hiszen elismervénnyel bizonyítottan egyszer már megtettem.
Ez a megoldás láthatóan megnyugtatta a kedves szolgáltató kiküldött embereit is, akik vállalkoztak a befizetés lebonyolítására is, és megígérték, hogy holnapi útjuk alkalmával hozzák a kezükbe leszurkolt összeg befizetéséről szóló nyugtát - ismeretségünk már került olyan stádiumban a hónapok során, hogy a bizalom kérdését úriemberekként kezeljük.
Azt azért megtudtam még, hogy az a bizonyos augusztusi hónap elég zűrös volt az áramszolgáltatónál, valami rendszer-átállás miatt, és százszámra születtek a tisztázatlan helyzetek. Nem éreztem megtiszteltetésnek, hogy bekerültem ebbe a körbe. Állítólag csak Érmihályfalván közel 70 hasonló bonyodalom várja a kibogozást.
Most él bennem a remény, hogy kikerültem ebből a körből.
De ezt csak halkan mondom mostmár. Meggyőződtem róla: a villanyszámla útjai is kifürkészhetetlenek...
En nem fizettem volna.
VálaszTörlésHa mindenki igy gondolkozik, akkor besepernek jonehany ezer lejt a semmire, milyen jogon?
Nyugodt fiu vagyok de ez felhaborito.
Lehel
Nem tudom én fizettem volna e, de megértem Csabit. Ennyi hajcihő után még egy fél nap Székelyhidon, ahol úgyis azt mondják nincs kifizetve a számlád, pontosabban náluk nem jelent meg a pénz. Ha nem fizetsz akkor pedig kikötik az áramodat. Visszaköttetni pedig nem 29 lejbe kerül.Szerintem ez belefér az okos enged... mert különben a rövidebbet húzza kategóriába.
VálaszTörlésNem tudok egyetérteni se Csabival se Judittal, Lehellel értek egyet! Ezért packáznak velünk , mert nem találnak emberükre. A Fogyasztóvédelmet próbáltad,Csabi ?
VálaszTörlésKarcsi
Furcsa az élet. Egy ilyen helyzetet nem Karcsinak vagy Lehelnek osztott le, akik megoldották volna, hanem Csabinak, aki inkább fizetett.
VálaszTörlésVÁLASZ
VálaszTörlésJuditnak, Lehelnek és Karcsinak
-Remélem megbocsátjátok nekem, hogy egy csokorba szedve válaszolok. Annál is inkább mert mindhármótokkal egyetértek.
Például Lehellel - abban, hogy felháborító, és hogy így egy csomó pénzt beszedhetnek, és be is szednek, jogtalanul.
Például Karcsival - abban, hogy packáznak velem, velünk, mert nem találnak emberükre. Mert monopolhelyzetben vannak, mert állam az államban, mert arra is magasról tettek, hogy egy város vezetése tiltakozott az ellen, hogy megszüntessék az irodájukat, ahol pl. ezt az ügyet is rendezni lehetett volna emberekként. Én az adott helyzetben és adott pillanatban nem érzetem úgy, hogy tovább kellene harcoljak. Hát persze, hogy nem a 29 lejről van szó, tudom én. De én ott és akkor nem voltam olyan erős, kitartó meg mit tudom én mi, mint esetleg te lennél (vagy azt gondolod, hogy lennél).
Például Judittal - abban, hogy egyáltalán nem biztos, hogy az én javamra döntenek, de ha igen, akkor is úgy, hogy fizessek, aztán majd egyszer jóváírják. De lehet, hogy ki is kötnek, például ha éppen nem vagyok itthon, ha megint jönnek. Az igazam tudatától nem fog meggyúlni a villanykörte, csak, ha megint fizetek, a visszakötésért.
A kérdés: engedjen-e az okosabb, vagy okosabb-e, aki enged? Meddig éri meg kötni az ebet a karóhoz?
Én ebben a helyzetben így döntöttem. És sajnos azt kell mondjam, ahogy velem megesett, lehet hogy holnap...
Gondolj arra is hogy mi van ha jovo honapba hasonlo tortenik.
VálaszTörlésEn sem tusom a megoldast - sajnos.
Azt viszont tudom hogy egy ismerosom harom evvel ezelott fizetet, hogy kossek ki, azota se jottek ki.
Igy dolgozik az elctrica
Juditnak uzenem, hogy velem is elofordulnak hasonlo dolgok, altalaban hasonlo helyzetben en is engedek, vagy meg egyszerubb ha lehet elkerulom a konfliktust, de ez a helyzet most valahogy mas, itt szerintem mar tul nagy az igazsagtalansag, ahhoz hogy az ember engedjen.
Lehel
VÁLASZ
VálaszTörlésLehelnek
-Gondolni sem merek arra, mi lesz, ha jövő hónapban is jönnek... :)
Valóban jó taktika a konfliktus kerülése - de mi van, amikor a konfliktus "házhoz jön"? Hát ez az!