Emlékeztek még erre a reklámra?
Hát, most megint mondhatnánk. Kezdődik a felhajtás: a hét végén tartják Bályokon a Ion Ţiriac-féle vadászatot. (Pontosabban a Bályok községhez tartozó Nagyalmás melletti erdőben.)
A mindenüvé befurakodó politika, de leginkább a sajtó, a bulvár veri már a tamtamot. Uborkaszezon van - bár idén soron kívül bejött ez az országosra dagasztott tüntetés-kabaré hullám.
Erről az egész cirkuszról ezt írtam 2 évvel ezelőtt:
Vadászok a célkeresztben
"Mi az, ami egyaránt jellemzi Charles Bronson mozihőst, John Huston rendezőt, I.Ferenc József császárt, I.Miklós cárt, János Károly spanyol királyt, vagy éppen a politikus Otto von Bismarckot, esetleg George Busht? A vadászat szeretete köti össze őket.” Így kezdődik bizonyos Bernhard Eibisberger könyvének ajánlója, melyben 25 híres személyiséget mutat be vadásztörténeteiken keresztül. Mindezt csak annak példázatatént idézem, hogy a nem olcsó vadászat mindig is az azt magának megengedhető társadalmi osztály szórakozása volt. Talán nem lövök bakot megállapítva, hogy így lesz ezután is, hiszen egyfajta státuszszimbólum. Ennek pedig egyenes következménye, hogy olyan réteg is van, amelyik számára ez a hobbi vörös posztó. Pár napja már hatodik alkalommal látta vendégül bályoki vadászbirtokán a volt teniszező, manapság az ország egyik leggazdagabb vállalkozója, Ion Ţiriac, barátait, üzlettársait. Bankárok, autógyárosok, politikusok lődöztek idén is vaddisznókra. A mondén esemény nyílván jó alkalom tárgyalni is nekik, a médiának meg az év eleji uborkaszezonban egy kis szenzációhajhász hírvadászatra. Nem nehéz felkorbácsolni az indulatokat például az „állatkínzás, mészárlás, dőzsölés” szavak bevetésével/ismételgetésével, nem utolsó sorban az irigységre is apellálva. Arról kevesebb szó esik – ha esik egyáltalán – ennek apropóján, hogy a mezőgazdaság ágazatához tartozóan milyen elhanyagolt a vadgazdálkodás, az elszaporodott állomány milyen károkat okoz a gazdálkodóknak, és, hogy mindez kinek a felelőssége. Ez a hír persze nem olyan „nagyvad”, és úgy látszik, még a vadászidénye sem jött el.
(Bihari Napló, 2010.janurár 18.)
Ma megkezdődött a hajtóvadászat. Egyelőre a sajtósok lesik az érkező vendégeket, minden mozdulatukat, minden szavukat. Élesítik a fényképezőgépeket, kamerákat. A készülő cikkekbe pedig előszeretettel használják most is a mészárlás, vérontás kifejezéseket, idézik a mindenféle állatvédő szervezetek felháborodását, meg állategészségügyi hivatalok ejnye-bejnyézését. El vannak - vagyunk :( - belőle pár napig.
Már nem is tudom hány évben, legalább 4x, 5x voltam ott ebben az időszakban. Tapasztalatból mondhatom, a hívatlan vendégeket, például a sajtósokat - csak a kapuig engedik. Nem volt ez mindig így, a vadászatok kezdetén még jóban voltak az újságírókkal, de közülük valakik állítólag össze-vissza írtak valamiket (csak neeem?), és elszakadt a bábrongy. Azóta ami hír bentről kiszivárog, azt akarják is, hogy kiszivárogjon. Még a hajtónak felfogadott helyiek sem beszélnek részletekről, mert félnek, hogy a következő évben nem fogadják fel őket, miközben jól keresnek két napi munkával, és még az apróbb zsákmányokból is csurran-cseppen valami. Mindez nem töri kedvét sem a bulvárnak, sem a nem bulvárnak: tévék közvetítőkocsijai állnak naphosszat meg éjszakahosszat a kapu előtt, tetejükön a nagy antennákkal, és várják, hogy történjen valami.
Ez a valami: néha bemegy, néha kijön egy kocsi, ami meg sem áll, néha hallik esetleg egy lövés valahonnan, a dombok mögül.
Az egyébként egymásnak konkurens tévécsatornák riporterei pedig közös főzőcskézéssel, zenehallgatással mulatják az időt, néha bejelentkeznek, és szajkózzák ugyanazt.
A felhajtás a közeli falvak gyerekeinek is szórakozást jelent, jönnek bámészkodni:
Szóval, ma már vadászták/vadásszák a holnapi, holnap utáni vadászokat.
Repülőgép érkezik a nagyváradi reptérre, aki jött kiszállt, majd terepjárón elhajt(at)ott Bályok felé:
(Fotók: bihon.ro)
Van izgalom...
Szerintem meg már unalmas. (Mármint a kerítésen kívül.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése