"Titkos" látnivalóink

Elég régen járom a megyét ahhoz, hogy a főleg magyar vidékeken tudjam, hogy például egy faluban melyik utcasarkon merre kell fordulni, ha keresek valamit/valakit.
Mégis megesik, hogy elámulok.
Mint például a tegnap Hegyközszentmiklóson. Ahol persze nem először voltam, meg sem tudnám, mondani hányszor. Vagy a falu volt az úticél, vagy a termálstrand, vagy átmentem rajta Szentjobbra. Nagyjából utóbbi történt tegnap is, amikor a (Bihar megyei, Hajdú-Bihar megyei, Székelyföldi) huszárok már szokásos év eleji találkozójára - ahogyan ők mondják: portyájára - mentem.

Mint kiderült, a portya a Szentjobb-Szentmiklós oda-vissza útvonalon zajlott idén, erdőn - mezőn, dombon - völgyön keresztül. Ezért döntöttem úgy, hogy miután lezajlott a leglátványosabb esemény-rész Szentjobbon, és a huszárok Szentmiklós felé indultak, én nem jöttem el egyből (a portya egész nap tartott), hanem megnéztem, hogyan és hol is várják őket. Úgy is útba esett. Na, így jutottam el Szentmiklós olyan részére, ahol eddig sosem jártam.
Nem nagy dolog, lehet mondani. Hiszen kicsi falu, mi látnivaló lehet ott? Valóban, nem lesz a világörökség része, de mégis. Szép.
A vendéglátók - a huszároké, és így már az enyémek is - a pincesoron várták a huszárokat. Tulajdonképpen nem mentünk sokat, talán ha max. 2 kilométer, de a falut átszelő országúttól távolodva, de onnan is látható dombokra. A falunak olyan pincesora van, amiből valóban olyan látnivalót lehetne rettyinteni, amire már lehetne alapozni a sokat emlegetett faluturizmust. Száznál több pince, és olyanok, amelyek 150, vagy akár 200 évesek is, nyitott gátorral, tapasztott fallal, nádas tetővel.

Gyönyőrű erdős dombok, dombhajlatok - micsoda színek lehetnek ott például ősszel!
Tavaly a huszárok Szentjobbról Nagykágyára mentek.

Mennyit ismer az ember Kágyából? Annyit, amennyit az országútról lát, Váradra menet. Pedig a java a dombon túl van, amit az kocsival kerülget. Hasonlóan dombos-völgyes táj, szép kilátással, pincékkel.

Még egy emlék: tavaly májusban fából faragott "szobrot" avattak Szt. Orbán tiszteletére a bihardiószegi Nagyhegyen.

Ezen a "hegyen" is akkor jártam először, ahonnan simán átlátni  - Diószeg "felett" - Álmosdra.

Egy rakás látnivaló, kiaknázatlan falusi érték. És a három helyszín max. 25 kilométeres körben van - és még mennyit lehetne sorolni, akár ezen a körön belül is!
Ha az arra illetékesek annyi energiát fordítanának a sokat hangoztatott faluturizmusra, vidékfejlesztésre, mint amennyit egymás faragására, nyilatkozatok megfogalmazására, pártépítésre fecsérelnek - ha nem is oldódna meg minden gond - de legalább járható úton lehetne megközelíteni egy-egy tájházat, pincesort, rendbe lehetne tenni egy-egy régi kúriát. És nem kellene szégyenkezni, amikor a bárhonnan érkezett vendégek arról érdeklődnek: milyen látnivaló van nálatok? Nem ritkaság, hogy ilyen úton várjuk a vendéget, ami önmagában is "látnivaló":