2011. május 6., péntek

Történelem-show

A tegnapi Esti Showder-ben Fábry Sándor egy sajátos, szerintem szellemes áttekintést adott a magyar történelemről: néhány kiemelkedő eseményt (pl. István és Koppány harca, tatárjárás, Mátyás király megkoronázása, 1848, 1956, 1990) fogalmazott át Való Világ-stílusban. (Más kérdés, hogy mindez nem feltétlen az ő, hanem az untermannok agyszüleménye.) Bár a VV-világ történéseit nem követem nyomon, a szabályokat azért nagyjából ismerem, és ez már elég volt ahhoz, hogy a poénok érthetőek legyenek. (Sajnos, ezt a műsorrészt még nem találtam meg netes elérhetőségeken, se a show honlapján, sem a youtube-n.)
Apropó, poénos történelem, eszembe jutott az alábbi, korabeli írásom. Arról szól, hogy még 2009 március 15-re készülve a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) saját kiadványában poénosnak szánt - mondjuk így - ünnepköszöntőt jelentetett meg. Ezt rossz néven vette az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete, hevesen ostorozva őket. Azt talán nem is kell mondanom, hogy a két ifjúsági szervezet melyik két "felnőtt" szervezet holdudvarába tartozik, leképezve azok torzsalkodását. Na, hát ennek tudatában olvassátok:

                    Az én pár sorom

Mint tudjuk, a negatív reklám is reklám, így gondoltam, elolvasom a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) által megjelentetett Pár sor című kiadványt, lássam, miért illeti őket a nem túl visszafogott nemzetgyalázás vádjával az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete (lásd. Bihari Napló, 2009. március 27.) Miután megtettem, két megállapítás fogalmazódott meg bennem. Egy: sajnos már rég kinőttem az ifjúsági szervezethez tartozás korából, valószínűleg azért van, hogy a Pár sorban megjelent poénok egy részét nem értem, vagy ha érteni vélem, akkor nem tartom viccesnek, és van, ami szerintem – még ha egyesek szerint vicces is lehet – nem való újságba. Kettő: nem kell az arra nem érdemesekből is ügyet kreálni – még úgy tűnhet, a létjogosultság bizonyítási kényszere működik. A sokszor egymásnak ugró úgynevezett nagypolitikusainknak nincs miért aggódi, van „ugrásra kész” utánpótlás. De ez már a harmadik megállapítás, ami akár tanulságnak is mondható. Szomorú tanulságnak.

Ez a kommentárom egyike annak a kevésnek, ami nem jelent meg nyomtatásban (az ilyeneket akár egy kezemen is meg tudom számlálni) - azzal az indokkal, hogy túl kényes a tartalma... Szerintem meg nem volt az. Lényeg, hogy ennek köszönhetően most kerül szélesebb nyilvánosságra először - most ide tromitaszót kérek: premier!
Most valami hasonlót csinált Fábry. Szinte várom, mikor hallom meg, hogy - értem a tréfát, de nem szeretem-alapon - emiatt a fentebb már szóbakerült, akár nemzetgyalázás vádja is elhangozzon ezzel kapcsolatban. Akár határon innen, akár határon túl. (Elvégre egy nemzet voltunk eddig is, most meg már azonos állampolgárok is lehetünk, véreim.)
Újfent apropó. Erről meg az jutott eszembe, hogy miért ne szóljunk bele mindenbe!? Pár hónapja Nagyváradon azért gyűjtöttek aláírásokat - tudomásom szerint nagyrészt idősebbek, és hölgyek - mert felháborítónak tartották, hogy az egyik kereskedelmi tévé saját gyártású szappanoperájában szerintük felháborító és félrevezető módon jelenítenek meg a sztori szerint egy erdélyi, de Magyarországra került családot. Úgy vélték, ezzel hamis képet mutatnak az erdélyiekről. Abban egyetértek, hogy a nevezett sorozatban valóban idegesítően van megkreálva az illető család. De ezért aláírásokat gyűjteni, és haragosan összevont szemöldökkel morcoskodni?! Azóta is tűnődöm rajta néha, vajon tényleg komolyan gondolták, hogy a nyugati tulajdonú tévé illetékesei majd a szívükhöz kapnak? Vagy inkábbb most is a létjogosultság bizonyítási kényszere működött?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése