Meztelen politika

A művészetekkel úgy vagyok, hogy például, ha festményekről van szó, akkor szeretem tudni, mit látok. Vagyis nem rajongok az absztrakt, nonfiguratív alkotásokért: Bár azoknak is megvan a maguk előnye - mindenki azt magyaráz bele, amit akar, az őszinte véleményt meg csak kevesen merik megmondani, nehogy a dilettantizmus fénye vetüljön rájuk.
Még valamikor március végén volt alkalmam a nyíracsádi Malom Galériában megtekinteni dr.Dóbus György amatőr festő (a házigazdáktól tudtam meg, hogy belgyógyászról van szó, aki "levezetésként" ragad ecsetet) kiállítását, azon belül az "EU élén" című képet, íme:

Hát, erre nem lehet ráfogni, hogy nem sokatmondó kép. Egyrészt, ugye, rögtön felismeri az ember, hogy kit lát, még akkor is, ha némileg megszaporodott az illető álla alatt a toka, ha vonásai túlzott mongoloid jegyeket hordoznak is, és, ha a mögötte lévő nemzeti lobogó zöldje inkább mustársárga. Arról már nem is beszélve, hogy rögtön kiderül a művész politikai irányultsága is, ami már-már rajongásnak hat - ezt már a kép léte önmagában igazolja. Nevezett kiállításon voltak egyebek mellett női aktok is - na, azokon is lehetett látni, hogy ami ami, az az...
A fentiek és az alábbiak között ne tessenek összefügéseket keresni, az eddigieket csak felvezetésnek szántam ahhoz, hogy május 11-én volt a megnyitója a bukaresti Simeza Galériában Marilena Murariu Elenáról általában (Elena în general) című kiállításának. Ez az Elena nem más, mint az az Elena Ceauşescu, aki még halála után több, mint két évtizeddel is elsőként jelenik meg a név hallatán sok román(iai) lelki szemei előtt. Az időseké előtt biztosan, a fiatalabbaknál már vetélytársra akadt Elena Udrea ugyancsak elég kártékony politikusnő személyében. Szóval a kiállításról: 1989 előtt ugye egy ország volt kénytelen anyjaként tisztelni a néhai diktátor Elena Petrescu néven született feleségét, aki az Ilfov megyei Petreşti nevű szülőfalujában koptatta az iskolapadot egészen 4. osztály elvégzésééig. Ezt követő tanulmányairól nem maradtak fent hiteles bizonyítékok, de az élet iskoláját olyannyira kijárta, hogy a Román Akadámia elnöki székben viselhette több nyugati egyetem díszdoktori címét, mint a vegytan nagy tudora. Lám, lám, milyen sokszínű a politika... Ugyan ki mert akkoriban arra gondolni, hogy ez a nő valóban nő is lehet. Mármint ki a fene gondolt rá akkoriban, mint szóbajöhető nőre?! Brrr!
Hát most ez a Marilena Murariu megtette. Festményei provokatívak, sokkolóak - és politikai összefüggéseket is hordozóak. Talán vegyünk párat sorjában, mint amatőr elemzők. Kezdjük ezzel:

Többszörös áthallás. 1.A mendemonda szerint Elena a második világháború idején még nem állt a kommunista ideológiai öntudat olyan fokán, hogy ne elegyedett volna szóba a német katonákkal, sőt, hogy úgy mondjam, mindent megtett, hogy a kedvükbe járjon. Erre utal a "munkaruhája", a háttérben, a falon ott a későbbi nagyvezér. 2.A mundérban az a korábbi konstancai polgármester van, aki pár éve régi német egyenruhában jelent meg egy divatbemutatón. Újabb kép:

A nép anyja éppen szülés utáni pillanatokban fekszik a műtőasztalon, Nicolae Ceauşescu mellett ott van az egykor elv- és bűntárs, majd ítélőbíró, és uralomra jutott Ion Iliescu, aki elmaradhatatlan vigyorral az arcán emeli magasba az újszülöttet, aki nem más, mint Adrian Severin volt miniszter, aki nemrégiben mint Románia egyik EP-képviselője keveredett korrupciós botrányba. Méltó utód született...
De a romániai politikai élet "folytonosságára" utal ez a kép is:

A már említett Ion Iliescu, mellette Emil Constantinescu, és Traian Băsescu állja körbe Elenát, mintha utóbbi valamennyi államelnököt, egykorit és mait, bűvkörében tartaná.
(További képek itt megnézhetőek.)
Polgárpukkasztás? Provokálás? Művészet? Politzálás? Mind egyszerre? Esetleg görbetükör a nézők elé: ezeket mind ti emeltétek a magasba, és tartjátok őket a hátatokon ma is.
Végül pedig egy idézet (amit legtöbben Széchenyinek tulajdonítanak), mintegy tanulságul: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba …”