Régi idők focija

Nem, nem a Minarik Edéjé, hanem a mienk. Érmihályfalviaké. Mielőtt a múltba merengenénk, egy kis jelen. Az Unirea a Bihar megyei labdarúgó bajnokság tabellájának élén áll, és minden esélye meg van arra, hogy 30 év után újra bajnok legyen. És újra a saját erejéből. Ezt azért hangsúlyozom, mert az utóbbi években voltak próbálkozások a harmadik ligába "bevonulni": a "házasság" a mezőpetri Fink Fensterrel, ami a hátsó ajtón egyenesen bejuttatott a C-ligába, de beigazolódott a népi bölcsesség, miszerint lakva ismeri meg az ember a másikat - válás lett a vége. Aztán szinte fehér lovon, a semmiből érkezett Hidgyed József vállalkozó, hogy pénzeli a csapatot. Voltak is nagy tervek, új edző, új játékosok, csapathimnusz - aztán jött a gazdasági válság (ami manapság bármire kifogás), és egyszer csak már nem volt se szponzor, se pénz, se fehér ló (esetleg utóbbinak csak egy bizonyos testrésze - bocsi). Újabb reménysugár, hogy megjelent az ajtóban - vagy a kapuban - Kiss Sándor vállalkozó, aki mint az RMDSZ megyei elnöke - sokunk sejtése szerint nem csak a kapufa mellé, de a helyi politikai élet ajtajába is odatette így a lábát, hogy azt már ne lehessen becsukni előtte. Voltak is nagy tervek, új edző, új játékosok - és a helyzetnek megfelelően átírt csapathimnusz. Aztán mintha nem ment volna minden olyan gördülékenyen. Mintha nem a pályán, de még csak nem is a pálya környékén dőltek volna el a dolgok. Saját véleményemet fogalmaztam meg már még a legelső gubancok láttán, amikor mondtam a csapat körül forgolódóknak/aggódóknak: a csapat úgy járt, mint amikor egy szülő az elkényeztetett gyerekének vesz egy játékot, és a játék sorsa a gyerek kezében van - na, ez a játék lett az Unirea. Hasonlat. Csak hasonlat? Bár hivatalosan nem, de a csapat megint magára maradt, illetve az önkormányzat támogatása tartja életben, mint már annyiszor az utóbbi évtized(ek)ben. Vagyis önerőből bajnokesélyes, de nem csak a felnőtt, az utánpótlás csapat is - nem véletlenül, hiszen tehetséges fiatalokból sosem volt hiány.
Soha sem. Például akkor sem, amikor a csúcson volt az a 30 évvel ezelőtti generáció, mely az 1979-1980-as bajnokságot megnyerve jutott a C-ligába:

Állva, balról: - Szűcs S., Dihenes, Orosz (Haver), Bertalan (Lorimer), Puskás (Csillag), Kiss, Teigler (Paku), Szűcs Árpád edző; guggolnak - Gábor (Góbé), Kardos, Bánházi (Öcsi, csapatkapitány), Nagy S. (Dugó), Pauli, Ványi, Laskovics, Pap (Csusza), Nagy S. (Ladi).
Ez az évforduló adja az apropóját annak az öregfiú találkozónak, melyre szombaton, május 21-én délután kerül sor Érmihályfalván, a Praszler stadionban. Várnak minden mai és egykori játékost, edzőt - és persze azokat is, akik szerették/szeretik a focit. Mert azokból sem volt hiány sosem.