Írt(ak) nekem az elnök(ök)

Írt nekem Orbán Viktor.
De tényleg.
És nem csak úgy, hogy nyílt levélben, hanem személyesen nekem címezve. Utca, házszám - ahogyan kell.
Erről jutott eszembe, hogy már több mint 3 éve a román államelnöktől, Traian Băsescutól is kaptam levelet, akkor ezt írtam arról:

                           Írt nekem az elnök!

Az utóbbi időben alig, mondhatni sosem kapok hagyományos, postai úton levelet, a hivatalos küldemények, számlák kivételével. Néha érkezik a postaládámba címzés és bélyeg nélküli boríték, ha valamelyik olvasónk szándékszik így eljuttatni valamit a szerkesztőségbe, esetleg személyesen nekem. Az ilyenek sajátja, hogy az illető maga dobja be. A választási kampány delén is ilyet találtam, se címzés, se bélyeg, se postai pecsét. No, ismét itt járt valaki, gondoltam. Aztán látom, van feladó: Traian Băsescu, Románia elnöke. Előbb természetesen örültem, hiszen nem minden nap ír az egyszerű adófizetőnek levelet az elnök. Az első lelkesedésem lelohasztotta a gyanú, talán nem is személyesen járt erre. Valahogy nem életszerű a kapum előtt óvakodó elnök látványa. Amikor kibontottam, teljesen elkeseredtem, nem is nekem írt, hiszen a megszólítás így hangzik: Kedves románok! Hát, ez bizony nem nekem szól - már csak a többes szám okán sem. Aztán megköszöni, hogy ekkor meg akkor kiálltam mellette, meg támogattam, meg ilyenek. Nem is emlékszem. Meg azt is írja, hogy ő a jóérzés országának felépítésén dolgozott. Szerintem ő sem emlékszik már jól. Azt is ígéri, ha rengeteg sokan elmegyünk szavazni a referendumon, akkor a nép akaratát a politikusok nem hagyhatják figyelmen kívül. Aha, szinte látom azt a huncut mosolyát... Szóval rájöttem, az azóta újraválasztott elnök nem is nekem írt, csak összekevert valakivel. Ha tehát valaki viszont várta a levelet, de nem kapta meg, nálam átveheti. Már értékesebb...

                                               (BN, 2009. december 21., illetve "Közeli történelem", 31. oldal)

Na, szóval most Orbán Viktor miniszterelnök.
Örömmel köszönt, mint Magyarország új állampolgárát. Ez rendes dolog. Sőt, azt is megígéri, egy ezután rendszeresen küld majd tájékoztató leveleket, hogy bekapcsolódhassam Magyarország sorsának alakításában. Na, ezt már nevezem.
Családom hölgy tagjainak is megjött a címeres boríték. Gondoltam, hátha nekem azért írt mást is, mint nekik - érted, mégis mint férfi a férfinak. De nem. Azért nincs harag, hiszen legalább mégis névre szólóan írt, nem csak úgy, mint a kollégája, sőt a fényképét is mellé tette. Érezhetem, hogy az enyémmel együtt 160 ezer hasonló levél előállítására és kézbesítésére költött 45,8 millió forintból rám is jutott.
Hát akkor íme a levél: