Miközben a férfiakról szóló, akár alacsonyabb szintű focihírek uralják a sport vonatkozású híradásokat, ez a rendezvény szerintem méltatlanul kevés teret kapott, pedig mégiscsak egy világbajnokságról beszélünk.
Itt egy nagyobb zárójelet nyitva közbeiktatom egy régebbi írásomat, ami éppen erről, a "nevesincs és hol van már azóta"-tipusú focisták ajnározásáról szól:
A nagyürögdi lelki teher
A tévés híradások „sportos” részét a labdarúgás uralja, néha érdemtelenül. Nincs ez másképp annál a nagyváradi helyi televíziónál sem, mely minden reggel megmutatja, hogyan érezték magukat előző nap a Bihar FC aranylábúi. A tegnapi reggel sem volt kivétel, és micsoda szörnyűséget láttam/hallottam?! A futballisták a nagyürögdi* pályán voltak kénytelenek edzeni, amely mellett (oh, irgalom atyja, ne hagyj el!) szekerek haladtak el, odébb libák totyogtak! És ez még semmi. A riporter megszólaltatott helyi lakosokat is a nagy eseményről, és nem akartam hinni a fülemnek: azok a hálátlan falusiak még csak nem is sejtették, hogy „pár száz méterre tőlük edz a megye legerősebb labdarúgócsapata”. Ezt a pofátlanságot! Nem lennék meglepve, ha a focisták ilyen lelki sokkot nem tudnának feldolgozni, s jönnének a vereségek...
(*Nagyürögd – románul Nojorid – falu Nagyváradtól 9 kilométerre, délre)
(Bihari Napló, 2007. február 15.)
Tehát női foci VB. A legismertebb európai tévés sportcsatorna jóvoltából azért nyomon lehetett követni a meccseket, melyek bővelkedtek izgalmakban, fordulatokban – ellenben elvétve láthattunk sportszerűtlenséget, időhúzást. A hölgyek nagyszerű megoldásokat mutattak be, és végtelenül lelkesen kergették a labdát. Az erőnléttel sem volt baj, akár a hosszabítás utolsó percében is úgy szaladtak, mint a nyúl. Méltó megkoronázása volt a tornának a döntő, melyet az USA csapata már az első félidőben megnyerhetett volna Japán ellen, de valahogy kimaradtak a helyzeteik. Aztán előbb a rendes játékidőben, majd a hosszabításban is vezetést szereztek – itt külön kiemelném Alex Morgen találatát, aki egy kiugratást úgy tett maga elé jobbal, majd úgy küldte a labdát ballal a hosszú sarokba, hogy akármelyik férfi világsztárnak becsületére válna. De a felkelő nap országának lányai kamikázékként mindig visszatértek a partiba. Érdekes volt, hogy a tizenegyes-párbaj előtt az amerikaiak feszültsége ellenében a japánok milyen lazán tereferéltek, és ez meg is látszott a teljesítményen, hiszen előbbiek négyből hárman hibáztak, az ötödiknek már rúgni sem kellett...
És, ha már nőkről van szó, természetesen megválasztották – persze nem hivatalosan – a tíz legszebb focistát. Bár a mindenféle legjobb teljesítmények mellett szépségkirálynőt nem hírdettek, a magam részéről az USA már említett csatárát:
vagy a kapus Hope Solot
bármelyik szépségversenyre is nyugodtan benevezném.
Mondom én, hogy szép sport a foci.
-Közben pedig azon tűnődöm - és női olvasóim most ne vádoljanak férfi sovinizmussal, sőt, ellenkezőleg, ez elismerésem jele - hogy egy-egy ilyen válogatott milyen szintű férfi csapatot lenne képes legyőzni.
Meggyőződésem, hogy lelkesedésben, elszántságban bármilyet.
Hát, be kell ismerjem, hogy én, "a nép hangja" a blogodban, most kudarcot vallottam.(Tényleg, hol a többi 16?) Ez az a téma, ahol el vagyok veszve. Mentségemre legyen mondva, a szappanoperák tartoznak még ebbe a kategóriába nálam. Azért annyit megjegyeznék, biztos vagyok benne, hogy fociban is fel tudnánk venni a versenyt a férfiakkal. Az egyetlen gond,hogy nem tudjuk ezt a sportot úgy élvezni, mint a pasik. Valahogy gyárilag így vagyunk megtervezve. Bizonyosan van tudományos magyarázat rá: jobb meg bal agyfélteke, mit tudom én... Valahogy nem érezzük igazán. A női foci ezért szerintem kuriózum. Azért :SZÉP VOLT, CSAJOK!:))
VálaszTörlésVÁLASZ
VálaszTörlésTerez anyunak
-Ezzel nem értek teljesen egyet, mármint azzal, hogy a nők - úgy általában - nem tudják úgy élvezni a focit, mint a férfiak. Először is, ott vannak maguk a focista nők - azt hiszem, ezt nem kell magyarázni. Aztán ott vannak a nők a lelátókon - bár itt beismerem, vannak, akik a buli kedvéért vannak ott. Én is ismerek nem egy olyan hölgyet, aki kifejezetten szereti és érti is a labdarúgást. Az "értésen" értem, hogy a szabályokat is tudja, pl. a "vízválasztóként" emlegetett les-szabályt is beleértve.
Azt hiszem, az meg megérne egyszer egy külön eszmefuttatást, hogy ellenben kell-e a nőknek minden sportot űzni, amit a férfiak is gyakorolnak? Nem túlzott egyenjogúság-keresés ez már? Például kell-e a nőknek súlyemelés, ökölvívás, stb.? Vagy inkább a férfiaknak is kellene pl. ritmikus sportgimnasztika, vagy szinkronúszás?
Teljesen igazad van. Egy túlzottan férfias nő épp olyan visszatetsző, mint egy túlzottan nőies férfi. Szóval nem egészséges szerintem sem a szerepek erőltetett felcserélése, egybemosása. Ez az egyenjogúság tévesen értelmezett formája. Az az egészséges, ha mind Nő, mind a FÉRFI megfelel a természet és a társadalom által ráruházott szerepnek. Ha mindkettő jól teszi a maga dolgát, akkor már egyenjogúnak tekinthetők, hiszen mindketten egyformán fontosak. Legalább is szerintem. Aki ebben kételkedik, annak azt ajánlom, hogy olvassa el Robert Merle: Védett férfiak című könyvét. A kommentemben sem azt akartam mondani, hogy minden nő közömbös a foci iránt. Csupán arra céloztam, hogy lényegesen kevesebb a focirajongó nő,mint férfi, és lehet, hogy ennek van valamilyen racionális magyarázata, mivel eredendően mások vagyunk.
VálaszTörlésNem teljesen értem mit jelent az, hogy "kell-e a nőknek súlyemelés..."? Akinek "kell" úgy is gyakorolja vagy nézi az én nemtetszésem vagy jóváhagyásom ellenére is.És igaza van: mert ki dönti el, hogy milyen szerepet rótt rám a természet, pláne a társadalom. Van etalon, szabvány? A mellúszástól még nőies a nő de a súlyemelés már férfiasit? Vagy csak akkor gond ha képernyőn zajlik a dolog, sutyiban lehet férfias nőnek illetve nőies férfinak lenni?
VálaszTörlésVÁLASZ
VálaszTörlésJuditnak
-Nem baj az, ha nem értünk egyet, de szerintem akkor is vannak olyan sportok, melyek nem valók a nőknek. Ide értem én például a súlyemelést, az ökölvívást. Ez nem azt jelenti, hogy a nők ne foglalkozzanak vele, ha akarnak úgy is művelik. Szerintem nem nőknek való - ennyi. Velem együtt te is emlékszel gondolom azokra az egykori NDK-s sportoló nőkre, akik - hét nem is tudom, inkább már Helmutok voltak, mint Helgák a sok szteroidtól. Nekem mindig ezek jutnak az eszembe.
-Más. Ha úgy alakulnak a dolgaid, küldhetnél olyan élménybeszámolókat, sztorikat meg fotókat, amiket akár ide is fel lehetne tenni. Ha itt nem válaszolsz ebben a témában, akkor az rczcs@citromail címemre írj. A blog statisztikájában látom, hogy azért maradtál rendszeres olvasó :-)