Nemzet. Biztonság. Kockázat.

Hétfő este hivatali esküt tett a Viorica Dăncilă miniszterelnök vezette román kormány. 

Az új. 

A legújabb.

A legeslegújabb.

Ugyanaznap reggel hallgattam egy román kereskedelmi rádió műsorát. A műsorvezetők 0. illetve I. osztályos kisdiákokkal beszélgettek. A gyerekeknek az akkor még csak jelöltként emlegetett tanügyminiszter beszédeiből idéztek, melyekben a például az ő további oktatásukért is felelős tárcavezető egyszerűen nem tudta összeegyeztetni ugyanazon mondaton belül az egyes számot a többes számmal, az igét az állítmánnyal, nem tudta, mely szavak vannak hím- vagy nőnemben, stb. stb. Miközben a műsorvezetők jókat (már elnézést) röhögtek, a gyerekek kifogástalanul megtalálták a hibákat egy-egy mondatban, például azt is azonnal hallották, hogy nem  "pamblică" a helyes, hanem a  "panglică" (pántlika). 

A beiktatás másnapján olvasom, hogy Mircea Dumitru bukaresti rektor lemondott az Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanácsban (CNATDCU) betöltött összes tisztségéről. Azzal indokolt, hogy "a frissen kinevezett oktatási miniszter, Valentin Popa reménytelen küzdelmet folytat a román nyelvtan alapvető szabályaival, és inkább elemi nyelvkönyveket kellene olvasgatnia ahelyett, hogy a gyermekek és az ország jövőjének óriási felelősségét vállalja." (foter.ro) 

A friss miniszter jelölésekor, a választás helyességét igazolandó, nyilvánosságra került egy olyan lista is, melyen egyetemi rektorok nevei szerepeltek, akik támogatják a kinevezését. Azóta kiderült, többen nem is tudták, hogy szerepelnek a listán (ám nem kizárt, hogy cáfolatuk megjelenése óta felkerültek egy másik listára...) Az új miniszter a nyelvtani szabályokhoz hasonlóan lazán kezeli a plágiummal kapcsolatos szabályokat is - lehet éppen ez az egyik ok, amiért alkalmas a tisztségre!? 

Mint tudjuk, a minisztereket kinevezésük előtt bizonyos szakbizottságokban meghallgatják terveikről, elképzeléseikről.

Átvilágítják őket nemzetbiztonsági szempontból is. 

Azt hiszen, nem kell nagy szakértelem ahhoz, hogy lássuk: egy nyelvtani szabályokat sem ismerő oktatási miniszter kinevezése kimeríti a nemzetbiztonsági kockázat fogalmát. Lehet, nem a hagyományos értelemben, de milyen biztonság várhat arra a nemzetre, melynek a jövő generációért felelős minisztere nem tudja megkülönböztetni a múlt időt a jövő időtől? És most ne csak a nyelvtani szabályokra gondoljunk...