Vagyis: április 14-i bejegyzésemben (Állampolgárok a küszöbön) adtam közre, hogy egy nappal korábban családommal beadtuk a papírokat a magyar állampolgárságra. A beígért 3 hónap helyett éppen 5 telt el, amikor egy hete, szeptember 13-án jött az értesítés telefonon, hogy 20-án tehetjük az esküt, ha nekünk is alkalmas. Másképp halasztanak.
Alkalmas volt.
Túl is vagyunk rajta.
(Zárójelben megjegyzem, hogy a dolognak volt azért egy kis előzménye, hiszen a 2004. december 5-i népszavazást követően több magyarországi város is úgy akart köszörülni a csorbán, hogy eszmei értékén túl egyébként semmire nem jó tiszteletbeli polgári címet adományozott az azt kérelmezőknek. Így lettem én Esztergom város tiszteletbeli polgára 2006-ban:
Zárójel bezárva.)
Szóval, kb. hat órája magyar állampolgár (is ) vagyok :)
Nyírábrányban zajlott a történelmi esemény, ott, ami közelsége révén a legtöbb érmihályfalvinak kézenfekvő helyszín. Az első, ünnepélyes eskütételekre júniusban került sor a nyírábrányi kultúrházban:
Úgy gondolom, lehet bárki bármilyen cinikus ebben az állampolgárság-ügyben, de mikor ki kell mondani - vagy ki lehet mondani - hogy "... esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen" - na, ez azért megszorongatja az ember torkát...
Aztán kiszólítottak mindenkit egyenként, hogy kézhez vegyük a (vissza)honosítási okiratot, ilyen irattartóban:
(Bár nem akarok ünneprontó - ünnepemet rontó - lenni, és politikát sem akarok most szőrszálhasogatni, de a polgármester megköszönte a magyar kormánypénzen létrehozott Demokrácia Központok, egészen pontosan a hozzájuk területileg illetékes Érmelléki Demokrácia Központ közreműködését. -A bejegyzés elején visszautaltam már az áprilisi írásomra, abból kiderül annak, aki nem tudja, mi is ez, és egyáltalán...- Nem ejtett szót az RMDSZ közreműködéséről {melyet nem akarok védeni, de az igazsághoz ez is hozzátartozik}, pedig voltak ott, akiknek a szervezet állította ki ingyen a papírokat. Az is egy adalék, hogy az eskütétel időpontjáról is az említett központtól kaptam értesítést, annak ellenére, hogy nem náluk készült az iratcsomóm - a magyarországi fél csak velük kommunikál... Ennyit a határon túliak egységét szolgáló nemzeti politizálásról...)
Aztán Szózat, mindenkinek pezsgő (csak alkoholmentes) a koccintáshoz, egy kis pogácsa - és ennyi. Kicsit sutára sikerült a vége, csak pislogtunk egymásra, hogy akkor most mi van - hát az volt, hogy magyar állampolgárok lettünk.
Isten minket úgy segéljen!
Először azt gondoltam, hogy nem is fogom igényelni, aztán most mégis gondolkodom rajta, hátha hasznát veszem valahol, esetleg külföldön. Elég frusztráló, hogy románnak néveznek, hívnak, azonosítanak az irataim alapján, és magyaráznom kell a bizonyítványom, hogy én igazán nem vagyok "olyan", és hogy én saját hibámon kivül vagyok az, ami. A nagy egységérzetet már elcseszték, azt már nem leszek képes megélni. Eszembe jut az egyik kolozsvári stand up comedy-s srác eszmefuttatása arról, hogy miért tesz jót a mi nemzetazonosságunknak Románia. Ez az a hely, ahol biztosan mindig megkülönböztető módon MAGYARNAK neveznek bennünket. Igaz, hogy gyakran tesznek hozzá pár hasonló jelzőt is, mint : rohadt, szemét stb., de azért elég furcsa iróniája a sorsnak, hogy ez az egyetlen hely, ahol tényleg magyarok vagyunk.
VálaszTörlésA fentiek magyarázataként el kell mondanom egy estet, amelyikhez hasonlót szerintem sokan megéltek már. Barátokhoz látogattunk Magyarországra, akik tényleg nagyon közel állnak hozzánk, és távol álljon tőlük minden romániai magyarokkal kapcsolatos bármilyen előítélet. Valaki ajtót nyitott, őszinte örömmel az arcán,hogy végre megérkeztünk, és lelkesen bekiáltott a lakásba a többieknek: Megjöttek a románok! Szegény, észre sem vette, mekkora bakot lőtt, és nem értette, miért fagyott le az arcunkról a mosoly. Na erről ennyit:))) Sok idő kell még elteljen ahhoz, hogy eltünjenek a beidegződések, és megértsenek bennünket.
VálaszTörlésVÁLASZ
VálaszTörlésTerez anyunak
-Nekem eszembe sem jutott soha, hogy ne kérjem a magyar állampolgárságot. Azzal együtt, hogy tudom, vastagon van a lehetőség mögött politikai sunyiság. De akkor is... És nem azért, mert - ahogy te fogalmazol - esetleg valamikor hasznát veszem. Valószínűleg azért, mert egyszerűen így nevelkedtem fel, hogy én magyar vagyok, de úgy magyar, hogy a magyar nemzet része. És most nem "magyarkodok" - attól amúgy is gutát kapok, hanem nekem ez természetes. Hát persze, hogy vannak rossz példák, mindennyiunkat "románoztak" már le odaát, ahol nem tudják, hogy van Erdély, meg Partium, meg "bozgoroztak" már le ideát, akik nem tudják, hogy mi volt 1920 előtt. Azt hiszem ebben az esetben mindezek nem számítanak, én nem azt várom, hogy mostantól jobban szeressenek az önhibájukon kívül Magyarországon született magyarok. Nekem magam miatt kellett az állampolgárság - és akkor is kellett volna, ha nem Schmitt Pál írja alá, hanem akár Sólyom László, akár Mádl Ferenc. Sokakkal, akár mostanában magyarrá lett románokkal is ellentétben, én semmi előnyt nem várok ettől. Ha lesz, az jó, nem vagyok hülye, hogy ne használjam ki - de nem ezért fontos. Családom többi tagjában, felnőtt gyerekeimben sem fogalmazódott meg, hogy nem kell, sőt természetes volt, hogy igen. Ugyanilyen szempontok miatt. Valószínüleg, mert ők is úgy, vagy hasonlóan nőttek fel, mint én, aki annak idején rácsodálkoztam kicsi kölyökként: ha van Magyarország, és én magyar vagyok, akkor mit keresek Romániában?
Én is így nőttem fel, és én is ezt éreztem egész életemben. Talán én kissé érzékenyebb vagyok. 2004-ben azt éreztem, hogy arcul ütöttek. Bár tudom a politikai hátteret, mindent tudok. Tudom, hogy kik a felelősök az egészért, és mégis... Akkor csak annyit gondoltam magamban: Menjetek a fenébe. És ezen nagyon nehéz túllépnem.
VálaszTörlésVÁLASZ
VálaszTörlésTerez anyunak
-"...mindent tudok."
Hmmm, jó neked. Vagy inkább nem is olyan jó.