Aranyos ciándzsúz

Egyre többször csillan meg a nyomdafesték a Verespatakra  tervezett bánya aranyán. (Jaj, Szalézi Szent Ferenc, az újságírók védőszentje járjon közbe e megfogalmazás súlyos bűntette miatt érdekemben az illetékes fenn-hatóságnál.) És ez továbbra is így lesz, egyre inkább, ahogyan rohanunk - na, nem a forradalomba - hanem a választásokat megelőző kampányba, még akkor is, ha addig van egy év.
A komolyabb érvekről, meg ellenérvekről már írtam korábban, most újabbakkal állok elő.
Néhány felvetés, melyeket a napokban hallottam egy összejövetelen:
-mi lehet az, amiért megéri az RMDSZ-nek, hogy nem csak kormánytagsága, de 2 minisztere közvetlen közreműködése révén felvállalja, hogy "elviszi" a balhét? (ok, pénz, de én politikai haszonra gondolok);
-megéri-e az RMDSZ-nek, hogy a Verespatak-ügy kapcsán - is - szembe megy a magyar kormánnyal, hivatkozva arra, hogy ne osszák nekünk az észt Budapestről - mindezt a 10 évvel ezelőtti tiszai cián-szennyezés tapasztalataival, és annak "árnyékában"?
-mennyi anyagi és erkölcsi (?) haszonnal járhat majd ez a projekt? Vagyis a majdani arany értékesítéséből mennyi pénz juthat a magyarok lakta országrészeknek? Az ugyanis az egyik érv a bányászat mellett, hogy az országnak sok pénzre van szüksége, az értékes arany meg ilyen körülmények között nem heverhet csak úgy ott semmi hasznára;
-részben az első bekezdéshez kapcsolódva, miért éri meg az RMDSZ-nek egy ilyen "ciános érvet" adni az újonnan megalakult Erdélyi Magyar Néppárt kezébe a választások előtt?
Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy Traian Băsescu államelnöknek semmi sem drága politikai céljai eléréséhez. Pláne nem például az RMDSZ feláldozása - mely maga sem retten meg, ha "áldozatot" kell hozni saját érdekeiben. Az említett összejövetelen mondta valaki - nagyon találóan - hogy míg rengeteg szó esik a ciánozásról, addig elég kevés például Verestóy Attila "örökös" szenátor hegyláncokat letaroló fa-ügyleteiről, melyek felértek/-nek egy ciánkatasztrófával...
Visszatérve Băsescuhoz, az nemrégiben szóba elegyedett a verespataki bánya megnyitását ellenzőkkel, és arra ragadtatta magát, hogy a ciános technológia biztonságosságát bizonygatva kijelentette: az annyira tuti, hogy majd ő maga is odamegy, és nyílvánosan fog inni a termelés után a természetbe visszaengedett, tisztított vízből!

                                                                                           (fotó: cotidianul.ro)

Már alig várom. Elképzelem, ahogyan csinos hostessek leguggolnak, a bányából kicsordogáló patakba megmerítik a kristálypoharat, majd kamerák lencséinek kereszttüzében az elnök elé magassarkúznak a tálcával. Az elnök az elmaradhatatlan mosoly kíséretében fogja meg a poharat, lazán belekortyol a vízbe - majd, hmmm - itt most gondoljon ki mit akar...
Annyi kérésem lenne az ünnepség forgatókönyvének íróihoz, hogy ne csak az elnök igyon majd a vízből. Ha segítségre van szükségük, egy laza névsor összeállításához tudnék aranyat érő tippeket adni.