Megszállás alatt

Manapság gyakori, és - a benne rejlő igazság (vagy nem-igazság)-tól függetlenül - szerintem még frappáns is az a szlogen, amit a tegnap is láttam Nyíregyházán egy demonstráción:

"Elmentek a tankok / Bejöttek a bankok" - Vagyis az ország most is megszállás alatt van: lánctalp helyett kamatláb.
A gyűlést a Jobbik nyíregyházi (de lehet, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei) szervezete trombitálta egybe, céljuk pedig az volt, hogy aláírásokat gyűjtsenek a devizahitelesek érdekében.
Az egyenzászlókon 19 különböző település nevét számoltam meg - ennyi helyről jött delegáció. A láthatóan egy csoportba esszenciálódott jobbikosok mellett nem nagyon láttam olyanokat, akik csak úgy arra jártak volna, és odacsapódtak volna. Persze voltak, akik arra jártak éppen, hiszen mégis csak a megyeközpont főterén voltunk, de az emberek inkább jöttek-mentek továbbra is, sétáltatták a kutyát, bringáztak, fagyit vettek.
Nem akarom elbagatelizálni, no, voltak olyanok is, akik megálltak, és egy kicsit figyeltek.
Például én is.
Na, azért nem az egész gyűlést.
Az elejét - mármint a gyülekezési szakaszt - mondjuk úgy, hogy a bevezetést láttam. De egyrészt más dolgom volt, másrészt el bírtam képzelni, miket mondtak, így a második szakaszra nem is voltam nagyon kíváncsi - az irodalmi művek párhuzamát követve ez volt ugye a tárgyalás. Apropó tárgyalás, mire a befejezéshez visszaértem, az egyik szónok éppen valami tárgyalást helyezett kilátásba, pontosabban szeretett volna azoknak, akik ezt a helyzetet előidézték.
Mielőtt a befejezés kiteljesedett volna, vagyis a tömeg oszlásnak indult, természetesen elénekelték igen visszafogott hangerővel - bizonyára nem akartak feltünősködni - a Himnuszt. Majd a székelyekét is. Na, ennek a végénél azért egy kicsit már beleacsarkodtak, ahogy azt kell, hogyasszonyja "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk". Na, ebben maradtak.
Magam is amondó vagyok, hogy egy lehetetlen, egy minősíthetetlen helyzet az, amit a bankok előidéztek Magyarországon (de azért nálunk sem kell sajnálni őket...). A sok károsult ellenére mégis szembetűnően kevesen voltak ezen a gyűlésen.
Lehet, gyenge volt a reklámja.
Lehet, nem volt vonzó a szervezője.
Én minden esetre azon tűnődtem leginkább, hogy mi mindent kell "eltűrniük" szimbólumainknak. Úgy értem, nemzeti szimbólumainknak. Ez a demonstráció a Kossuth téren volt, Kossuth "apánk" vigyázó szeme előtt.

Ott, ahol máskor mások is demonstrálnak, hajtják a főt ünnepekkor. Azok is - vagy azoknak a bandája - akik a korábbi tankokat behívták. Meg azok is, akik aztán a tankokat kiküldtek. Meg akik a bankokat beengedték. Sőt, talán tessékelték is. És mindegyik büszkén hivatkozik a nagy elődökre, azok nyomdokain látva önmagát.
A nagy előd meg csak néz ki a kőfejéből - mit is tehetne mást?! A Himnusz is mit tehet? Hagyja magát énekelni.
A szimbólumaink is megszállás alatt vannak. Határon átívelően is - hogy trendin fogalmazzak.