Villogás

Újabb falunap - újabb élmények.
És újabb megvilágosodás - ugyanis rájöttem, mire jó egy falunap, sok-sok egyéb mellett. Hát arra, hogy egy kisebb faluban, ahol ritkán történik valami, amikor a rendőségnek be kell avatkozni - ilyenkor meg lehet mutatni, milyen fontos is a közeg jelenléte.
Egy-egy báli verekedés példának okáért azért rejt veszélyeket, hiszen az elvetemültek esetleg odacsaphatnak az intézkedni kívánó hatóságnak, pláne, ha az a mindennapokban amúgy sem vívta ki a tekintélyt. Aztán vannak ugye a lopások, amik megint nem hálás dolgok, utánajárást igényel a felgöngyölítés, lehet nem is hoz eredményt, esetleg olyan kerül a fókuszba, akinek nem kellene, stb., stb.
De a falunap, az más. Fel lehet venni az ünneplőt, lehet az ilyen-olyan rendezvény idejére a forgalom elől lezárni az utat - amelyen amúgy sem érik egymást a járművek, lehet villogtatnia szirénát, inteni a mezőről jövő szekérnek, hogy vagy másik utat keres magának, vagy vár. Aztán lehet fontosnak lenni, amikor megérkezik a "sztárvendég". Lehet vigyázni annak testi épségére, miközben persze a fene sem akar arra rátörni.

Érdekes, hogy ahogyan minden falunak, így minden falunapnak megvan a maga őrültje. Most a valódiakról beszélek. A "falubolondjai"-ról. Ezek általában a táncolásban élik ki magukat, egyébként veszélytelenek. Leginkább a színpad előtt villognak, és mindegy nekik, hogy éppen holtidő van, és ez alatt szól valami gépzene, vagy éppen fellépő van. Megfigyeltem, hogy jellemzően jó ritmusérzékük van, nem csak úgy dobálják magukat (mint egynémely "előadó"). Az alábbit azt hiszem vagy öt éve nyáron fotóztam. Jeges eső zúdult a falunapra, de ez őt nem zavarta, tuljadonképpen igaza volt, mert így mindenki csak rá figyelt:

A következőt pedig tegnap este. Minél többen figyelték, annál jobban tűzbe jött. Sokan videózták is, nem lennék meglepve, ha a youtube-on már ott lenne valahol:

És nem tudom megállni, hogy ne ostorozzam megint egy kicsit a műmulatós műfajt. Valójában nem is önmagában a műfajjal van a bajom - hiszen szeresse nyugodtan, akinek ez fekszik, nem kötelező hallgatni - hanem azokkal, akik szemet szúróan hülyére veszik a nézőt. Azt a nézőt, aki sokszor ezt észre sem veszi. Mit lehetett észre venni például tegnap este? Azt már nem is említem, hogy a mikorofon már nincs vagy még nincs az "énekes" szája előtt, amikor még mindig vagy már "énekel", illetve, hogy az énekhangja egészen más, mint amikor két szám között koketál a publikummal. Itt volt most az a duó, melynek egyik tagja - ahogy az a nevükben is benne van - hegedüs. Nem vonom kétségbe, hogy valóban tudhat játszani a hengszeren, de ebből vajmi keveset villantott meg, a vonót ide-oda rángatta a hegedűn, és azt hiszem, abból akkor jött volna ki csak valódi hang, ha leejtette volna a betonra...