Na, ezen aztán van aki örömködik, van, aki ismét a mindent átszövő korrupciót, arcátlanságot, balkáni tempót emlegeti.
Én utóbbi táborhoz tartozom.
Néhányszor jártam a Bihar megyei szakaszon, az építők meg a megbízóik általában a berettyószéplaki szakaszhoz citálták az újságírókat. Inkább még az építkezés (?) korai szakaszában. Érdekes, hogy a beruházás bírálói is mindig ugyanezt a széplaki helyet szemelték ki maguknak, amikor hőzöngeni akartak.
Volt olyan eset, amikor kollégákkal együtt érkeztem oda Váradról, kisbusszal vittek bennünket, a helyszínen aztán kaptunk védősisakot, láthatósági mellényt, sajtóanyagot -benne ajándék golyóstollat, mappát, térképet az autópálya egész útvonaláról. Voltak szép szavak, lehetett fényképezni, sőt, ajánlatos volt. Mindebből kiderül, hogy ez még nem sokkal azután volt, hogy 2004-ben megkezdődtek a munkálatok, és az akkori miniszterelnök, Adrian Năstase és bandája aláírta a rövid úton titkosított szerződést.
(Úgy szeretem a hasonló titkosításokat, mikor valamit titkosítanak kb. annyi időre, mikor már senki nem fog élni azok közül, akiket leginkább érdekelne, vagy akik közül valakit fel kellene akasztani miatta - de erről majd egyszer máskor.)
Aztán volt idő, amikor gyakran elmentem a Bechtel egyik, talán legnagyobb Bihar megyei telephelye mellett Bisztraterebesnél, és párszor megálltam fotózni a ki- és behajtó nehézgépeket - mintegy készülve arra, hogy egyszer még jól jöhet illusztrációnak. Ekkor már "biztonságos" távolságból fotóztam, az örzővédők így is méregettek, de túl messze voltam, hogy a nyomomba eredjenek...
Aztán volt olyan is, hogy nem Váradról érkeztem az újságírók hadával, hanem más irányból, és ott akartam csatlakozni hozzájuk. Hát, volt egy kis egyezkedés, mire megértették, hogy nem ipari kém vagyok, aki be akar épülni az újságírók közé. Ekkor már bizalmatlanok, meg gyanakvóak voltak. Mindebből kiderül, hogy ez már sokkal azután volt, hogy megkezdték a munkát, annyira sokkal, hogy egyszer-másszor már abba is hagyták, meg újrakezdték, egyezkedtek az állammal.
A részleteket mindenki ismeri, könnyű utána olvasni. Jövőre kellene ugye készen legyen a Bors-Brassó közti 415 km autópálya, amiből elkészült 50, és most az áll a válást kimondó szerződésben, hogy 300 érintetlen marad, ellenben befejezik a Bors és Berettyószéplak közötti szakaszt. Röpködnek az adatok, hogy az állam mennyit fizetett, az amerikai cég mennyit kért, és mennyit követel még, mennyi az adósság.
Én leginkább arra lennék kíváncsi, hogy
-névsorba szedve kik voltak, akik megkötötték az ország számára nyílvánvalóan hátrányos szerződést?
-mennyit nyúltak le azért, hogy ennyi évig ment a huzavona, miközben továbbra is tűntek el az euró-százmilliók?
-vajon az Egyesült Államok kormánya milyen intézkedést hozna, illetve hozott volna már réges régen, ha nálunk egy cég így járt volna el, mint az amerikai cég Romániában?
(fotó: blogosz.freeblog.hu)
A továbbiakat tekintve, érdekes lesz, hogyan bejeződik majd be ez a Bors-Berettyószéplak szakasz. Nem kevésbé, hogy hogyan "szerzik" meg a kivitelezőt a függőben maradt 300 kilométerre - és az megint mennyibe fog kerülni, és mikor lesz kész?
Nem kétlem, hogy annak "mentén" is számos ház, nyaraló, villa fog megépülni.
Mert ez egy ilyen ország.
Ahol 7 év alatt a tervezett 415-ből 50 kilométer autópálya épül meg. De az ellenben a világ legdrágább 50 kilométere.
Végül pedig az építő és az építtető örül, hogy megszabadul egymástól.
Lehet, van is okuk az örömre. Hiszen mindkét oldalon vannak, akiknek gyümölcsöző volt az együttműködés. Legrosszabbul, mint mindig, az adófizető állampolgár járt, akinek pénzét a feneketlen zsákba dobálták. A sok ilyen közül az egyikbe, amin történetesen az "autópálya építése" cimke van.
De végül is kit érdekel az adófizető állampolgár?!
Az egész történetről nekem a Valahol Európában című Radványi Géza-film szállóigévé vált szlogenje jut eszembe:
VálaszTörlésKÖNYÖRGÖM, AKASSZUK FÖL...(ŐKET)
Egyetértek, legyen akasztás. De mi lesz utána? Lehet mig élünk folyton akasztunk, mert ez egy ilyen ország? Mert itt nem nyugszanak az emberek mig nem kerülnek a húsos fazék közelébe! Ott pedig bármi megtörténhet, ugye?
VálaszTörlésNem azért poénkodtam el a témát, mert nem látom-érzem a helyzet súlyosságát. Egyszerűen nem tudom, hogy mit tehetnénk ellene, azon kivül, hogy szóvá tesszük, kritizáljuk, hangoztatjuk, hogy mindez helytelen, bár sokan csak azért teszik, mert fáj, hogy ők maguk lemaradnak a koncról. Azt sem hiszem, hogy ez az egyetlen ilyen ország.Utópisztikus gondolat abban reménykedni, hogy az igazság győz a végén. Mindig az erőviszonyok határozzák meg, hogy ki mit engedhet meg magának, mivel a dzsungel törvénye ott van a génjeinkben.
VálaszTörlésAkkor lássuk, hogy mit is tehetnénk az egyén szintjén szerintem:
-Menjünk el választani, és szavazzunk azokra, akik jobbnak tűnnek.(Általában nem jön be)
-Vállaljunk politikai szerepet, és legyünk mi magunk az igazság harcosai.( Macerás és hálátlan feladat, általában belerokkannak, akik komolyan veszik)
-Próbáljunk meg EMBERNEK maradni és következetesen ehhez méltó elvek alapján élni, akkor is, ha mocsok vesz körül bennünket. Ha hitelesen csináljuk, akkor a gyerekeink is ezt tanulják meg tőlunk.( Húsosfazék biztos nem akad az utunkba, de még a gyerekeink sem kapnak esélyt rá, így aztán sok beleszólásunk nem lesz a dzsungelharcba )
Tudom, ez olyan Teréz anyásan patetikusnak hangzik, de tényleg így gondolom. Az akasztásos verzió poén volt, a fentieken kivül meg jobb ötletem nincs a korrupció felszámolásásra.
Értettem a poént, nem számonkérek azzal, amit irtam. Tehetetlennek érzem magam és nagyon-nagyon kicsinek. Sőt, maholnap fásultnak és fáradtanak is és ez előbb utóbb meglátszik a munkámon, a hozzáállásomon, a gyereknevelésemen...az egész életemen.
VálaszTörlésLehet, hogy én nem is optimista hanem inkább pesszimista vagyok?
Juditnak:
VálaszTörlésAzt gondolom, néha kell valami kapaszkodó, útmutató ebben az ÉLET nevű, minden értéket lábbal tipró forgatagban, hogy ne tévedjünk el, ne koptassuk el magunkat. Az én Miatyánkom a következő, de neked is figyelmedbe ajánlom, hogy ne lendülj át nagyon pesszimistába:
Uram, adj türelmet,hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Amúgy Assisi Szent Ferenctől koppintottam:))
VÁLASZ
VálaszTörlésTerez anyunak és Juditnak:
-Örömmel olvasom a társalgásotokat. Csak így tovább!