Nem lehet azt állítani, hogy rosszemlékű
Gheorgeh Funar, Kolozsvár egykori polgármestere egy szürke, átlagos alak volt. Az 1992-es első szabad választásokat követően ült bele a kincses város polgármesteri székébe, és számomra megmagyarázhatatlan okból a kolozsváriak kétszer is visszaválasztották azt az elmebeteget. (2004-ben a jelenlegi miniszterelnök, Emil Boc költözött a helyére.) Mint emlékezetes, Funarnak az egyik elmeszüleménye volt, hogy mindent a román nemzeti színekre pingáltatott - kukákat, oszlopokat, kerítéseket. Telerakta a várost román zászlókkal, sőt, egy megjavított utcában a burkolat kövei is pirosak, sárgák és kékek voltak. (Ekkora dömping láttán létezhetetlen, hogy például a mit sem sejtő turistákban is ne fogalmazódott volna meg: mire ez a nagy "takarás"? - És már rövid úton el is lehet jutni oda, hogy
Szép város Kolozsvár...) Akkoriban a köztéri lócákat is átfestették, így a pihenni vágyók ülepükkel is a román nemzeti színeket illethették:
(Fotó:
index.hu)
Aztán jött ugye az említett Boc, és az újra-átfestés. (Persze túlzás lenne azt mondani, hogy ezekkel aztán megoldódott minden nemzeti aberráció Kolozsváron.)
De téved aki azt hiszi, a nemzeti színkavalkád csak Kolozsvárra volt jellemző, és annak már vége. A színes fantázia (hiánya) másokat is bármikor magával ragad. Íme, Berettyószéplak napjainkban (apropó, falunap), a világháborús emlékmű parkja:
A padok előtt, a lábakhoz tartozóan pedig a szokásos, ájtatosan összfonott kézzel jobbára politikusok, meg vállalkozók állnak. (A fotót magam szabdaltam össze, nehogy szó érje a ház elejét - egyik-másik rajta szereplőt is hasonlóan kellene
kivágnieltanácsolni a közügyektől.) Az emlékmű előtt a világháborúkban odamaradottakra szoktak emlékezni.
Az ő áldozatukra.
Amit a jövőért hoztak.
A máért.
Ha tudták volna, miért haltak meg... Például olyan(ok)nak hozták el a szebb jövőt, aki(k) most is ott állt(ak), szemrebbenés nélkül hivatkozva és szónokolva az elődökről, meg a példaadásukról - közben meg vastagon benne voltak/vannak például éppen
Széplak kiszipolyozásában.
De a fő, hogy szépek a lócák.
Mint valami színes emlékművek, melyek a ma dicsőségét hírdetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése