Morzsák

Hét vége.
Falunap(ok).
1.
Délután. Gyerekek a színpadon. Táncolnak. A színpadtól karnyújtásnyira néhány pad. Ezeken, az első sorokban, idős nénik ülnek. Kezükben az elengedhetetlen "punga", egyik-másik görbebotra támaszkodik. A hangszórókból bömböl a zene. A hangszórók kb.1 méter 12 centire vannak az első sortól. Amikor előre megyek fotózni, a hangszórók előtt szabályosan remeg rajtam a nadrág a dübörgéstől. A nénik órákat ülnek ott. Szemük sem rebben. Én már 8 másodperc múlva lefordultam volna a lócáról. Adott pillanatban hirtelen elcsitul a zene (oh, áldott csend!). A hangosítók új csörömpölést kereshetnek, közben váratlanul egy hatalmas "bumm" szökik ki a zenedobozból, és ezáltal a hangszórókból. A publikum fele az infarktus széléről jön vissza. A nénik épp a csendet kihasználva beszélgetnek, és csak rosszallóan pillantanak a hangosítók felé, hogy no-no! Bírják a gyűrődést.
2.
Esteledik. De a kocsma bezzeg hangos. Meg a célbadobáló sátrának környéke is. Tíz gúlába rakott üres konzerves dobozt kell letarolni 3 dobásból. 3 lej egy menet. A nyeremény egy üveg bor. Három legény veti magát a kűzdelembe. Előbb egyenként, aztán felosztva a 3 dobás jogát egymás között. Nem olyan könnyű, mint tűnik. A napokban adta a tévé 138. alkalommal azt a Bud Spancer-filmet, melynek egyik jelentében Terence Hill fogadást köt egy kocsmárossal, hogy utóbbi nem tud annyi narancslevet facsarni, hogy ő ne igya meg. Rendesen egy pohár narancslé 50 cent, a fogadás tétje 10 cent. A kocsmáros nyer, de közben megitat a másikkal vagy 10 pohárral. Itt is ez játszódik le. A fiúk kifizetnek vagy 10 menetet (=30 lej), mire megnyernek egy kb. 9 lejes üveg bort. Nagy az öröm. A játék folytatódik. A bor fogy. A játékkedv nő. A célzási készséget egyre jobbnak érzik. Pedig nem az. Bor már alig van. Pénz is. A labdák néha már a sátor teteje fellett zúgnak el. De nincs idegeskedés. Szinte az üveggel egyszerre ürül ki a buksza is. Jót szórakoztunk.
3.
Késő este. Koncert. Bömböl a zene. Fiatal házaspár. A férfi ölében pár hónaposnál nem nagyobb gyerek. Mindent jól hallanak, szemben a hangszórókkal, azoktól kb. 6,5 méterre. A gyerek csodálatos módon elalszik. Egy idő után érzik, túl hangos. Még felébred a gyerek. Nem szeretnék, valamit tenni kellene. Az anya elővesz egy kendőt, letakarja a gyerek fejét. Hmmm. Sem oldalra, sem hátra nem lépnek egyet sem. A kendő bizonyára jó hangszigetelőből készült. A gyerek tovább alszik. Ő fog majd sok-sok év múlva az első sorban ülni.