A változatosság kedvéért most nem fanyalogni fogok, hanem lelkesedni. Pedig falunapokról lesz szó - végül is hétfő van.
Szombat este Paptamásiban lépett fel
Zoltán Erika.
Megboldogult fiatal korom nagy énekesnője volt, úgy hogy a nosztalgia szól ki belőlem. A szövegeit még most is tudom - érdekes, hogy ezek hogy beivódnak ez ember agyába.
És érdekes, hogy a fiatalok és éneklik, szeretik.
Aztán még ugyanazon az estén Érkörtvélyesen is fellépett - ha már elindult.
Én pedig utána mentem - a családnak is kell egy kis szórakozás. Így esett meg, hogy 3 órán (és 60 kilométeren) belül kétszer láttam ugyanazt a koncertet.
Akármennyire is tisztában van az ember az idő múlásával, azért csak felkapja a fejét mikor elhangzik a hangszóróból, hogy
"ez a dal már 25 éves elmúlt".... Huhhh...
Hát, bizony tőle is hihetőbb volt akkoriban, hogy
"cérnának hívtak az iskolában"...
itt nincs olyan facebúkós izé, hogy rákantittva jelezzem, hogy: TETSZIK :-)Tünde
VálaszTörlésCsabának:
VálaszTörlésPiszokul irigykedem. Mit nem adnék bármiért, amiért még lelkesedni tudnék... Azért örülök, hogy volt egy jó estéd:)
VÁLASZ
VálaszTörlésTündének
-Itt nincs olyan izé - de ez a megoldás: szólj hozzá, mond el te is a véleményed. Visszavárlak!
Terez anyunak
-Persze, fanyalgok én, meg kötözködöm, de azért - ha ritkán is - találok ezt-azt a falunapokon, amin szórakozok (így vagy úgy :)
Miért vagy így nekikeseredve?
Nem vagyok nekikeseredve, csak öregszem:)
VálaszTörlés