2011. április 6., szerda

Útjavítás sok szakértelemmel, és sok humorral

Ki nem örül annak, ha javítják az utakat? Hülye kérdés, mindenki örül. De mi van akkor, ha az utat úgy javítják, hogy a lakost, a közlekedőt, az adófizetőt nézik hülyének? Tavaly kb. ilyenkor kezdődött meg az országút felújítása Nagyvárad és Szatmár között. (Alább csak a Bihar megyei szakaszról esik említés.) Na végre, sóhajtottunk fel, és ma már csak rémséges emlék, milyen és mennyi gödör között bukdácsolva manővereztük a kocsikat Diószeg környékén, vagy éppen Tarcsán:
Szóval minden szép és jó ... lehetne, ha a munka úgy zajlana, hogy a kivitelezés közben jobban tekintettel lennének azért az emberekre is. Vegyük például azt az esetet, amikor már aszfaltoznak, és két réteg aszfaltot úgy hagynak "találkozni", hogy a kocsikerék - ha a sofőr nem elég figyelmes, esetleg éjszaka, vagy esős időben, amikor nem is láthatja -  szinte nekirobban a több centis, durva "lépcsőnek". Hallottam már olyat, hogy szétdurrant a gumiabroncs. Nagy élmény, amikor egyik sávot aszfaltozzák, és akár arasznyival is magasabb, mint a mellette lévő - amikor egyikről át kell (mert át kell) navigálni a másikra, akkor pórul jár az, akinek alacsonyan van a kocsi alja:
A tervet készítő mérnökök vajon milyen kocsival járnak? Újabb gondot okoz a víz. Az esővíz és a belvíz, amiből az ősszel, és a télen sem volt hiány, és ami nem, és nem akar felfelé folyni. Csak csökönyösen lefelé, amerre régen is, amerre a "régiek" még árkot is ástak neki, hogy könnyebben megszabaduljanak a feleslegtől. A víz pedig nem hajlandó változtatni ezen a szokásán még az útászok kedvéért sem! Pedig jól kifundálták, itt-ott akár jó méterrel is megmagassították az út szintjét, amire biztosan volt okuk, csak azokról a fránya árkokról, csatornákról feledkeztek meg:
Az eső meg esett, és rögtön elindult, amerre helyet hagytak neki: járdákra, pincékbe, házak tövére:
Mit lehet tenni? Panaszkodni a kivitelezőnek. Kézen fekvő, hogy annak, aki kéznél van, akit ott talál az ember az utcán, az árok mellett, a munkagépen, éppen ott, ahol dolgoznak. Mi csak végrehajtjuk a tervet - jön a válasz, és valóban, a mezei munkásra más nincs bízva, mint dolgozni a tervek szerint, és tartani a határidőt, mert különben ihaj-csuhaj. A cég (mármint a fővállalkozó) pedig elérhetetlen, egyszerűen nem tárgyal nem, hogy a kisemberrel, de az önkormányzatokkal sem. Marad a remény, hogy egyszer csak jön a meleg idő, elszivárog a víz, kiszárad a pince, és addig nem omlik össze a ház. Apropó ház, a nemzetközi út számtalan településen halad át, de olyan közel sehol nem kerülnek a robogó kamionok a házakhoz, mint Székelyhídon. A Vecseren (a Kereki felőli városrészen) néhol gyakorlatilag egy lépés választja el az úttestet a házfaltól:
Itt az út még lehetséges minimális szélesítése után - amire még csak-csak szükség is lenne, mivel ha két kamion itt találkozik, az egyiknek féllábra kell állnia - már tényleg az ablakpárkányt súrolva fognak járni a teherautók, a házak pedig máris repedeznek:
A legjobbat a végére hagytam, ahogy illik. A modernizálás során felszedték az egyes útmenti portákra bevezető bejárókat, kis hidakat, de, hogy legyen benne valami móka is, az ott lakóknak nem szóltak. Így aztán aki a reá eső napon autójával, szekerével az udvaron volt, az bentrekedt, aki kint volt, az meg kint, addig, míg el nem készült az adott útszakasz, az új bejáróval. Hát nem marha vicces?
Ennek továbbfejlesztett változatáról éppen ma kaptunk egy sztorit képekkel illusztrálva egy székelyhídi olvasónktól. Ő a kisváros már említett, dombos részén lakik, ahol olyan szűk az utca, hogy a kapujához pár lépcső vezet fel, melyek alatt ráadásul egy kis patak is csordogál. Reggel elment munkába, majd délután arra ért haza, hogy a lépcsőket felszedték, a patak medrét kiszélesítették! Mint egy középkori várat, a saját házát nem tudta megközelíteni, hiszen ott volt a "vizesárok", a "hidat" meg felszedték:

Hát nem vicces? Nem is értem, miért nem szórakozott jól rajta?!
Mint mondtam, mindenki örül annak, ha javítják az utakat. Hát még, ha azt körültekintően is csinálnák. Mit tetszik mondani? Hogy én hol élek? Ja, tényleg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése