2011. április 16., szombat

Itt a piros, hol a piros

Korábban már szóltam róla, hogy a Nagyvárad-Szatmár országút javítása elérte Székelyhídat. Az egyik kényes pont a város északi határán a vasúti átkelő, ahol mindjárt egy kanyar is van Kiskereki felé. A vonat érkezését fény- és hangjelzés tudatja az autósokkal - ez most bonyolítja a helyzetet, ugyanis az útjavítás miatt csak fél sávon lehet közlekedni - ezt pedig ideiglenes közlekedési lámpa szabályozza. Az így lezárt szakasz viszonylag rövid, a "szemafor" kis időközökkel vált pirosra, majd zöldre. Persze, vannak kiknek ez a rövid is hosszú. És az is óhatatlanul bekövetkezik, hogy - ha ezen a vonalon nem is sokszor - de jön a vonat. Vagyis két lámpára kell figyelni, és hiába zöld az egyik, a sinekre csak nem hajt rá az ember, mert a vonat attól jön - és mindent visz... Na, ilyen helyzetbe cseppentem bele éppen ma délután. Jöttem Székelyhídról kifelé, piros volt a lámpa, elsőnek álltam meg előtte. Értelemszerűen zöld volt a szembejövőknek, de láttam, hogy ők csak egy darabig jöttek, mert megálltak a sinek előtt, villogott a piros, szólt a hangos figyelmeztetés. Hiába váltott közben zöldre az útmenti lámpa, természetese nem indultam. Mármint szerintem természetesen. Nem így az utánam következő, akit tüstént követett újabb két kamikaze. Szerencsére a vonat hamarabb ért a kereszteződésbe, mert nem vennék rá mérget, hogy nem mentek volna elé. Megálltak - mit tehettek volna egyebet. De az igazi buli akkor következett, amikor a szerelvény elillant, és jött volna a korábban már szemből elindult kocsisor, de az "enyémek" meg ott szemeztek velük... Patthelyzet.


Egy darabig nézték egymást. Az "enyémek" félelmetes logikával ekkor rájöttek, hogy egy sávon nem fér el két kocsi egymás mellett, fél lábra nem tudnak állni, de ott sem várhatják meg az útjavítás végét. A háromból az első kettő a könnyebb ellenállás felé kitörve, ungon-berken keresztül, elterelő táblák és gödrök-dombok között előre menekült, míg a harmadik kímélte kocsiját, és tolatott az első félreállási lehetőségig. Hát ennyi. Egy kis ízelitő közlekedési kultúránkból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése