Cooltúra

Nemrég egy komolyzenei koncert volt a székelyhídi református templomban, mintegy kulturális részeként az Érmelléki Református Egyházmegye lelkészértekezletének. Az esemény után, másnap felhívott telefonon Gavrucza Tibor helyi lelkész, és felhatalmazott (ezért is írom ki ezen a helyen a nevét), hogy a Bihari Naplóban írjam meg a nevében, hogy nem sokan voltak a koncerten, pedig az értelmiségi rétegnek (vagy a magát annak tartóknak - ezt én mondom) legalább ott lett volna a helye. Példaként említette, hogy ott van mindjárt az iskola a maga pedagógusaival. Hát én a magam részéről nem akartam összeugrasztani - meg ha felhatalmazott sem - senkit senkivel, mert a sértődés aztán nagyon könnyen jön, kifogások tömkelegének kíséretében, és csak egy "gyenge" megjegyzést engedtem meg magamnak a cikkemben.
A Magyar Költészet Napja alkalmából két rendezvény is volt Érmihályfalván. Vasárnap a nagyváradi Tibor Ernő Galéria alkotói hozták el a Padlás Galériába az Irodalom és képzőművészet című tárlatukat. Végül is nem okozott csalódást az érdeklődők száma, nagyjából annyian voltak ott, amennyire ilyenkor számítani lehet - ami nem sok, mert már az is meglátszik, ha egy-két ismerős arc elmarad. A tárlatnyitó jó hangulatban zajlott le, és a "tiborernősök" nagyon bölcsen határoztak úgy, hogy a kiállítás csak a megnyitó ideje alatt volt látható - mint tudjuk, a későbbiekben enyhén szólva sosem tolong a közönség az élményért, akkor meg minek még egy utat tenni az alkotások összenyalábolására. Hétfőn délután az ugyancsak nagyváradi MM Pódium (Meleg Attila, Bocskai Tímea, Fodor Lénárd) hozta el A vándorlegény című, 19.századi magyar költők verseiből összeállított zenés műsorát.

Megszámoltam: 34-en ültünk a nézőtéren, mintegy fele diák volt. Az előadáson, ahogy az profikhoz természetesen illik, nem látszott a szellős nézőtér hatása, meg aztán láttak ők már ilyet (hogy ne is említsek mást, mint a falunapok sörözős, lézengő publikumát...).
Apropó, székelyhídi koncert - Érmihályfalván két iskola van, és azzal szoktak illetékesek aktuális szitukban érvelni/büszkélkedni, hogy ezekbe összesen kétezernél több diák jár. Persze nem mind helyi, sokan ingáznak, akár csak a pedagógusaik egy része. Meg aztán ott vannak azok a kicsik, akiknek még nem is való a színházi előadás. Ellenben vannak mások, akiket szintén az úgynevezett értelmiségi réteghez szokás sorolni. Arról se feledkezzünk meg, hogy nem csak az "értelmiségi" járhat előadásra. Hát nem nagyon jár. Sem egyik, sem másik. Hallani, hogy "itt" (ami sok helyen lehetne) soha sincs semmi esemény. De, van. Igaz, nem olyan sok, és lehet, nem olyan színvonalú, ahogy azt az érdeklődők (?) elvárnák, de minek/kinek is?
Az említett eseményekért még fizetni sem kellett - mert azért ez sem egy utolsó szempont. Igaz, a Való Világért, meg a Jóban rosszbanért sem kell fizetni, és még csak fáradni sem kell érte. Persze, tudom, ezeket amúgy sem nézi senki. Főleg nem értelmiségi.