2011. április 26., kedd

Tüntessünk! Utána öleljünk fát.

Történhet bármi a világon, illik ma már tüntetni ellene. De nem is kell kimenni a nagyvilágba, mi magunk is tüntethetünk. Sőt, tüntessünk.
Hát persze, hogy sok ocsmányság történik, ami ellen tiltakozni kell, de nem értem azokat, akik reflexből, azonnal tüntetnek, aláírást gyűjtenek, petíciót fogalmaznak.
Ki ne félne például az atomsugárzástól. Ja, addig könnyű volt nem félni, míg azt sem tudtuk, hogy van, meg, hogy mi fán terem. Éppen ma 25 éve, hogy az akkori Szovjetunióban - az akkori és mai Ukrajnában, a Kijevtől 130 kilométerre lévő Csernobilban hajnali 1 óra 23 perckor felrobbant egy atomreaktor. Napokig hallgattak róla az elvtársak, mit számított, hogy emberek milliói fertőződtek meg. Kiderült azóta, hogy a dilettantizmus (tervezési hiba, emberi mulasztás) volt a tragédia oka. Ugyan ki tudott, ki mert akkor tüntetni?! Még a nagyhatalmak is csak szőrmentén ejnye-bejnyéztek, mert ugye a politikai jóviszony, meg a megindult enyhülési folyamat. Aztán a Japánban történt katasztrófa (sok-sok egyéb infó mellett pl. itt) megint ráirányította a figyelmet az atomerőművekre. Itt már nem emberi elszámítás, és oda nem figyelés, de előre nem látható, és ki sem védhető természeti erők játszottak közre. Tüntessünk az atomerőművek ellen. Ez az!
Már korábban is "divat" volt, hogy hasadóanyagot, vagy -hulladékot szállító vonatok elé, a sinekhez láncolták magukat tüntetők. Arról nem hallottam, hogy a szállítmányok ne értek volna mindig célba, csak előbb volt egy kis cirkusz. Vagy mostanában az atomerőművek előtt lengetik a transzparenseket. Aztán mikor vége a tüntetéseknek, mindenki hazamegy, felkapcsolja a villanyt, bekapcsolja a számítógépet meg a tévét, megnyitja a melegvizes csapot- szóval energiát kezd fogyasztani. Ha nem lenne villany, meg melegvíz, akkor lenne újabb tüntetés.
O.k., kell az energia, jön a replika, de hesználjunk fel előteremtésére környezetbarát technológiákat. (Megjegyzem, a szakértők szerint a körültekintően épített, és üzemeltetett atomerőmű a legtisztább és legkíméletesebb.) Szokták javasolni a szélerőműveket, meg a vizierőműveket, de ezek édes keveset tudnak termelni a mai, egyre növekvő igényekhez képest. Akkor legyen biomasszát felhasználó erőmű is. Legyen. Ez környezetbarát, tiszta, nem sugároz, nem veszélyeztet. Na, de nem addig van az. Ez sem jó, most tiltakoznak a környezetvédők. Mert, hogy ehhez meg majd nem lesz elég a zöldhulladék, a mezőgazdasági melléktermék, és nekiesnek az erdőknek. Megsúgom: már régen nekiestek...
Rendben, ez sem jó. Akkor mi legyen? Gondolkozzunk. Persze, ehhez is energia kell. Töltődjünk fel. Hogyan? Szerintem öleljünk meg fákat.

Az este láttam a tévében, hogy akciót szerveztek fák ölelgetésére. Egyenesen rekordkísérlet volt Sopronban: a faölelési magyar rekordot akarták megdönteni, és meg is döntötték. Nem véletlenül tartották az akciót április 24-én, hiszen "Szent György napja az élet, a feltámadás, az újraéledés napja, amikor a fák törzsében hatalmas erővel áramlik fölfelé az élet vize, az ősi faterápia pedig az élő fák jótékony rezgésein keresztül gyógyíthat." Na, erről van szó. Itt a megoldás, az energiaforrás.
Ha ezután látunk valakit fának támaszkodva, esetleg ráfonódva, akkor hesegessük el azt a régi, belénk csontosodott előítéletet, hogy részeg, és nem bír járni. Nem, ő energetizál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése