Állampolgárok a küszöbön

Na, hát beadtuk. És bevették. Természetesen a magyar állampolgárság kérvényezéséről beszélek: tegnap volt a nagy nap, amikor családommal a nyírábrányi Polgármesteri Hivatal anyakönyvvezetőjénél leadtuk a szükséges papírokat. Megjegyzem minden ezzel kapcsolatos más pletykát rémhírt csak cáfolni tudok, saját tapasztalatból: a hölgy nagyon kedves volt, türelmes, átlapozott és ellenőrzött minden iratot- ahogyan ez kötelessége, és kb. 20 perc alatt készen is voltunk (4 személy). Szerintem ennél sokkal rövidebb idő alatt nem is lehet elintézni. Nyújtani persze lehet, de azt meg minek?!
Úgy is mondhatnám, egy "hosszú út" célegyenesébe fordultunk. Nem akarom most Ádámtól meg Évától kezdeni, hogy bezzeg Trianon, meg ilyenek, bár népnemzetileg azért az jól adná ki magát. Talán csak maradjunk 2004 december 5.-nél, amikor népszavazáson a kedves (mostoha)anyaországiak legtöbbje távolmaradásával tette lehetetlenné a honosítási törvény megalkotását (tehát még csak nem is a honosítást, hanem még annak lehetőségét is). Ezt követően aztán volt a nagy siránkozás: mindegy, hogy ellenzéki vagy kormánypárti politikus jött át a határon, egymást túlrinyálva sajnálkoztak a történtek felett, hogy micsoda igazságtalanság, meg micsoda szégyen - de egyet sem hallottam (bár lehet, én fordultam meg kevés helyen), aki kiállt volna: na, emberek, én egyike vagyok azoknak, aki ellenetek kampányolt, és ellenetek szavazott.
Tulajdonképpen nem is értettem, mire volt jó eljátszani a "mi nagyon demokratikusak vagyunk, és állampolgárság-ügyben népszavazunk" című komédiát?! Lám, a románok szépen csendben beengedték a moldáviai testvéreket nem csak az országba, de azóta ezzel együtt az EU-ba is - na, és mi lett? Semmi. Vagy például a spanyolok tavaly előtt, év végén hoztak egy törvényt, hogy attól kezdve 3 évig mindenki kérheti a spanyol állampolgárságot, aki bizonyítani tudja, hogy felmenői a Franco-diktatúra, vagy a polgárháború alatt hagyták el az országot. Nem féltek a "jószomszédi viszony" megromlásától - mint amire a Magyarország mindig hivatkozott (nekünk legyen mondva ez a jó szomszédság). Az érintettek nagy része Közép- és Dél-Amerikában él, és csak képzeljük el, mennyire örül a végét járó Fidel Castro, mikor a havannai sponyol nagykövetség előtt állókat látja, akik szinte bizonyosan majd spanyol állampolgárként el fogják hagyni a szocializmus földi paradicsomát, Kubát.
Emlékezhetünk rá, a FIDESZ már idejekorán - amikor a statisztikai adatok már mutatták várható elsöprő győzelmét - pedzegette, hogy uralomra hatalomra jutása esetén nem fog tétlenkedni. Mielőtt valaki a papírzsebkendője után kapkodna a meghatottság könnyeit letörülendő, nem volt ez érdek nélküli, tekintve egy hosszab távon szóba jöhető szavazóbázis megteremtését - de ez egy másik téma. Szóval jött a kétharmad, megszületett tavaly ilyenkortájt a törvény, ami augusztus 20-án érvénybe is lépett, január 1-től meg alkalmazzák.
És ekkor vette azt a fordulatot a történet, mely már-már röhejessé vált, legalábbis Bihar megyében. A FIDESZ befektetésével támogatásával létrejöttek ugye a Demokrácia Központok (DK) Erdélyben, melyeknek deklaráltan még számos egyéb funkciójuk is van, de gyakorlatilag egyelőre azzal foglalkoznak, hogy segítenek az érdeklődőknek a honosítási iratcsomó összeállításában, és a magyar kormány ki is nyílvánította, hogy ezeknek a DK-nak van valóban hiteles jogosítványuk ehhez. (Ugyancsak újabb téma, hogy mi mindenre lesznek még jók ezek a DK-ok a későbbiekben.) Az RMDSZ zokon vette ezt, mondván indokolatlan az ő mellőzése, hiszen kiépített klientúrája hálózata van, ami már az úgynevezett Magyar Igazolvány intézményének megjelenésekor létrejött, és ezt most is lehetne használni. A Bihar megyei RMDSZ a maga hatáskörében tovább ment, mintegy felvette a kesztyűt. No, lássuk, kinek is fütyül a fülemile? Mindjár kiadtak egy tájékoztató füzetecskét, amit a vonatkozó honlap alapján állítottak össze. Erre jött az EMNT (ja, azt elfelejtettem említeni, milyen összefonódások kapcsolat van az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács - mely, ugye az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésén is tüsténkedik - és a DK-ok között - tudnak még követni?), hogy az a tájékoztató hibás, félrevezető, stb. Szó szót követett, mindenki a kedves állampolgár (aki jövőre kedves szavazópolgár is lesz egyben) kedvében akart járni, és fokozatosan eljutottunk oda, hogy már közjegyzői hitelesítés sem kell, a fényképek készítését is ingyen végzik, sőt, az RMDSZ utolsó húzásként a fordítást is ingyen végezteti el a hozzá fordulóknak. Tehát gyakorlatilag akár ingyen is lehet az egész cécó, miközben az elején még több száz lejekről is beszéltünk. Erre legalább jó volt ez a "versenyfutás". Aki azonban senkihez sem akar fordulni segítségért, annak nem is kell, hiszen - bár úgy állítják be, hogy kell - minden szükséges papír, kérvény, fordítás beszerezhető önállóan is, igaz, akkor már érvényes az említett tetemes költség. De, a függetlenségnek ára van, ugye. (Erről talán mesélhetnének, akik "átmentek", és évekbe meg forint-százezrekbe került a "magyarrá válás".)
Legújabb hír, amit ma kaptam, hogy a kolozsvári főkonzul úgynevezett konzuli napot tart Érmihályfalván. Előbb szombatról volt szó, aztán módosítottak jövő szerdára. Ennek lényege, hogy például az, aki mozgásában korlátozott, az a konzulnak adhatja át papírjait, ami egyenértékű azzal, mit ha az a konzulátuson, vagy egy magyarországi hivatalban történne. Persze, ha már jön, akkor a helyi DK-ban is tart egy kis fogadóórát, az arra kiválasztottaktól is átveszi a paksamétákat, ami már sajtóhír is lehet, ami ugye már reklám, ami mindig jól jön.
Szóval beadtuk. És bevették. Várhatóan 3 hónap múlva jön az értesítés, hogy állampolgárok lehetünk. Aztán jön majd az eskütétel újabb pár hét múlva, amikor összegereblyéznek annyi embert, hogy egy közös ünnepséget rendezzenek. Az állampolgárság pedig majd az eskütételkor lép érvénybe. Ha addig nem is, akkor majd a téma folyt.köv.